acél ()
rzeczownik (1.1) stal
(1.1) acéláru • acélcső • acéldrót • acélerős • acélfal • acélforgács • acélfürdő • acélfűrész • acélgömb • acélgyár • acélgyártás • acélhengermű • acélhuzal • acélideg • acélipar • acélizom • acélkar • acélkék • acélkeret • acélkohó • acéllánc • acéllemez • acéllövedék • acélmarok • acélmetszés • acélmetszet • acélmű • acélnemesítő • acélöntő • acélöntöde • acélöntvény • acélötvözet • acélparipa • acélrugó • acélrúd • acélszalag • acélszerkezet • acélszínű • acélszívű • acélszürke • acéltoll • acéltömb • acélüzem • acélváz • acélvázas • elektroacél • lágyacél • mangánacél • martinacél • rúdacél • svédacél • szerszámacél
acélozás acéloz acélos