orvos ()
,
rzeczownik (1.1) lekarz, doktor
(1.1) állatorvos • alorvos • altatóorvos • bányaorvos • baromorvos • boncolóorvos • elmeorvos • ezredorvos • fogorvos • főorvos • fürdőorvos • gyermekorvos • hajóorvos • háziorvos • honvédorvos • idegorvos • iskolaorvos • katonaorvos • kezelőorvos • körorvos • magánorvos • mentőorvos • nőorvos • ortopéd orvos • orvosbiológia • orvoscsalád • orvosdoktor • orvosegyesület • orvosetika • orvoshét • orvoshiány • orvosjelölt • orvoskar • orvosképzés • orvoskolléga • orvosnemzedék • orvosnő • orvosnövendék • orvosprofesszor • orvosszakértő • orvosszer • orvosszövetség • orvossztrájk • orvostalálkozó • orvostan • orvostárs • orvostudomány • rendőrorvos • sebészorvos • segédorvos • sportorvos • szakorvos • szemorvos • tisztiorvos • üzemorvos
orvosság, orvoslás orvosol orvosi, orvosságos
(1.1)