természet ()
rzeczownik (1.1) przyroda, natura
(1.1) természet; természetek
(1.1) alaptermészet • természetátalakítás • természetbarát • természetbölcselet • természetbúvár • természetellenes • természetfeletti • természetföldrajz • természetfölötti • természetimádás • természetjárás • természetjog • természetrajz • természettan • természettudomány • természettudós • természetvédelem
természetesség természeti, természetes természetesen