halál ()
rzeczownik (1.1) śmierć, zgon
(1.1) döghalál • éhhalál • élethalálharc • halálbüntetés • haláleset • halálfej • halálfélelem • halálharang • halálhír • halálhozó • halálhörgés • halálkanyar • halálkiáltás • halálküzdelem • halálmadár • halálmegvető • halálnem • halálraítélt • halálsápadt • halálsejtelem • haláltábor • haláltánc • haláltusa • halálugrás • halálvágy • halálveríték • halálveszedelem • mártírhalál • mindhalálig • tetszhalál • tűzhalál • vértanúhalál
holt, halott, halandó, halandóság, halálozás, haldoklás, haldokló hal, halálozik, haldoklik holt, halott, halotti, halottas, halandó, halálos, haldokló holtan, halálosan