Nigel John Dermot „Sam” Neill DCNZM, OBE (Omagh, 1947. szeptember 14. – Sydney, 2026. július 13.) új-zélandi televíziós és filmszínész.
Élete Fiatalkora Neill Észak-Írországban született, a Tyrone megyei Omagh-ban Nigel John Dermot Neill néven, a Harrow és Sandhursti Királyi Katonai Akadémia iskolákat végzett, harmadik generációs új-zélandi Dermot Neill katonatiszt apa és Priscilla Beatrice Ingham angol anya második gyermekeként.Az interjú The AgeSam Neill biográfia Tiscali Bátyját Michaelnek hívják. Születésekor apja Észak-Írországban állomásozott az Ír Gárdával.Sam űrös álmai Highbeam A Neilleké volt Új-Zéland legnagyobb italkereskedése, a Neill and Co.
Neill hétévesen, 1954-ben tért vissza családjával Új-Zélandra,Sam Neill biográfia IMDb ahol a Christ's College anglikán fiúiskolára járt, Christchurchben. Ezt követően a Canterbury Egyetemen tanult angol irodalmat, s itt ismerkedett meg a színészettel. Ez idő alatt az egyetem kollégiumában lakottNőnek a tanulás költségei New Zealand Herald és a Chief Castigator and Crime Crusher (CCACC) pozícióját töltötte be. A Canterbury után a wellingtoni Victoria Egyetem következett, ahol Bachelor of Arts diplomát szerzett angol irodalomból.
A Sam nevet már az iskolában is használta, egyrészt mivel többeket, köztük legjobb barátját is Nigelnek hívták, másrészt mert több, a Nigel névhez fűződő pejoratív kifejezés is gyakorta használatos volt Új-Zélandon, s el akarta kerülni, hogy ezek céltáblájává váljon.Enough Rope: Sam Neill ABC.net Gyermekként Neill dadogott, amit lánya is örökölt tőle, de hozzá hasonlóan idővel kinőtte.
Karrierje thumb|Neill a 2008-as torontói filmfesztiválon A film iránti érdeklődését Alfred Hitchcock Forgószél című munkája keltette fel. Miután az Új-Zélandi Nemzeti Filmegységnél dolgozott rendezőként és színészként a '70-es évek második felében, s több rövidfilmet is készített, Neillt beválasztották a Sleeping Dogs című film főszerepére, mely az első Egyesült Államokban bemutatott új-zélandi film volt. Ezt követően az 1979-es Ragyogó pályafutásom című ausztrál filmben szerepelt Judy Davis oldalán; a szerepet megkapva kilépett munkájából, eladta házát és a kontinensre költözött, s 14 évig vissza sem tért az új-zélandi filmgyártáshoz. E szerep hatására, és James Mason brit színész közbenjárásával játszhatta el a felnőtt Damien Thorn szerepét a brit Ómen III: A végső leszámolásban 1981-ben, a klasszikus Ómen második folytatásában.
Az Egyesült Királyságban Neill a '80-as évek elején vált ismertté tévés munkái révén, az Ivanhoe-beli szerepével, de még inkább a Reilly, Ace of Spies című sorozat címszerepével. Filmjei ezt követően egészen változatos képet mutatnak, számos műfajban megfordult a nagyvásznon és a képernyőn egyaránt. Meryl Streep férjét alakította a Sikoly a sötétbenben 1988-ban, s Nicole Kidmanét a Halálos nyugalomban a következő esztendőben, egy évvel később pedig orosz tisztként tűnt fel a Vadászat a Vörös Októberre filmváltozatában. Két évvel később Chevy Chase ellenlábasa volt a Semmit a szemnek – Egy láthatatlan ember feljegyzéseiben.
1993-ban került sor legismertebb szerepének megformálására Steven Spielberg Jurassic Park című produkciójában. A rendező kezdettől fogva Neillt akarta a szerepre, ám a színész túlzottan elfoglalt volt. Spielberg így találkozott Richard Dreyfusszal és Kurt Russell-lel is, akik azonban túl sokat kértek, míg William Hurt visszautasította az ajánlatot.Don Shay; Jody Duncan (1993). The Making of Jurassic Park: An Adventure 65 Million Years in the Making. Boxtree Limited, 61. oldal . A rendező ezt követően elhalasztotta a forgatást egy hónappal, hogy Neill játszhassa el Dr. Alan Grantet: a színésznek így pusztán egy hétvégényi szabadideje volt a Családi fényképek és a Jurassic Park munkálatai között. Neill felkészülésképpen szerepére konzultált Jack Horner paleontológussal.Shay, Duncan, 71–75. oldal Szintén 1993-ban mutatták be a Zongoralecke című, sokszoros díjnyertes alkotást, melyben Neill Holly Hunter és Harvey Keitel partnere volt. 1997-ben fizikust alakított a Halálhajó című sci-fi horrorban, 2001-ben pedig visszatért legsikeresebb munkájához, s elvállalta a Jurassic Park III főszerepét.
Televíziós munkái közül kiemelendő a 4 Golden Globe-díjra jelölt, 1998-as Merlin című háromórás tévéfilm, amely Artúr király és a Tó Asszonya legendáján alapszik; ebben a címszereplő mágust játszotta el, s vissza is tért hozzá a film kevésbé jól fogadott folytatásában, a Merlin 2: A varázslóinasban 2006-ban. Ebben Merlin megtudja, hogy a Tó Asszonya gyermeket szült neki. Neill játszotta Wolsey bíborost a Showtime Tudorok című Emmy- és Golden Globe-díjra jelölt sorozatának első évadában. „Be kell valljam, nagyon élveztem a Tudorok forgatását” – meséli a színész.Dicsőséges történelmi játszadozás The West „Hat hónap volt egy olyan karakterrel, akit roppantul érdekesnek találtam, egy olyan szereplőgárdával, akiket nagyon szerettem és egy olyan történettel, amit egészen lenyűgözőnek találtam. Ezeket az összetevőket nehéz felülmúlni – bosszú és árulás, kéj és hitszegés, mindazon dolgok, amikből a jó történetek kerekednek.”
A Az örömtelenség mozija című 1995-ös dokumentumfilmet Neill és Judy Rymer írta és rendezte. Ebben a narrátorként is közreműködő Neill személyes válogatását követhette nyomon a néző az új-zélandi filmtörténelemből. 2001-ben házigazdája és narrátora volt a BBC Az űr című dokumentumfilm-sorozatának, 2006-ban pedig hangját adta a Fifth Third Bank rádióreklámjaihoz az Amerikai Egyesült Államok középnyugati részén.
Miután Roger Moore leforgatta utolsó James Bond-filmjét 1985-ben, Neill komoly esélyes volt a brit titkosügynök szerepére a Halálos rémületben című epizódban. A meghallgatásokon meggyőzőnek bizonyult, és John Glen rendező választása is rá esett, azonban Albert R. Broccoli tetszését nem nyerte el, így végül a feladat Timothy Daltoné lett. Peter Jackson új-zélandi rendező felkérte Neillt Elrond szerepére A Gyűrűk Urához, azonban ezt vissza kellett utasítania egy másik projekthez, konkrétan a Jurassic Park III-hoz fűződő elhivatottsága miatt. Szintén esélyes volt Dr. Octopus szerepére a Pókember 2.-ben.
Magánélete Neill Sydneyben élt, Ausztráliában, de volt otthona Beverly Hills-ben és Új-Zélandon is. Két gyermek apja; fia, Tim 1983-ban született Lisa Harrow új-zélandi színésznőtől, míg feleségétől, Noriko Watanabe japán sminkmestertől 1990-ben született meg Elena nevű lánya. Watanabét 1987-ben ismerte meg egy forgatáson, s két évvel később vette feleségül. Mostohalánya, az 1981-es születésű Maiko Spencer, aki Watanabe első házasságából származik. Neill édesapja rákban hunyt el 1993-ban, négy nappal azután, hogy fiát a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki színészetéért.
Neill támogatója volt az Australian Speak Easy Associationnek (Ausztrál Beszéljünk Könnyedén Szövetség), a British Stammering Associationnek (Brit Dadogás Szövetség), az Ausztrál Munkáspártnak, a Greenpeace-nek, az Oxfamnek és a World Wildlife Fundnak (Vadvilág Alap). Pártfogója volt továbbá a National Performace Conference-nek (Nemzeti Előadás Konferencia) és ellenzője volt a génkezelt ételeknek Egy farmernadrágot ajánlott fel a Jeans for Genes aukcióra, amit Merv Moriarty művész díszített, és 1998 augusztusában kelt el.
Neill a tulajdonosa volt a Two Paddocks borászatnak, amely Új-Zéland Déli Szigetén, Central Otagóban található, ahol Pinot noir-t termeltek. „Szeretném, ha a szőlőskert kisegítene engem, de attól tartok, ez épp fordítva áll. Nem túl gazdaságos üzlet ez” – mondta a színész. „Hihetetlenül idő- és pénzigényes üzlet. Nem csinálnám, ha nem lenne ennyire kielégítő és szórakoztató.” Neill társalapítója volt a Huntaway Films produkciós cégnek, s jó barátja a két új-zélandi zenész, Neil Finn és Tim Finn, és az ausztrál Jimmy Barnes. Olvasáshoz szemüveget használt;Sam Neill - Gyakran Ismételt Kérdések Ibiblio.org kedvelte a science fiction irodalmat, Iain Banks műveit, a The Beach Boyst és az építészetet.
Filmográfia Film