Szabó József (Csepreg, 1742. március 17. – Besztercebánya, 1801. április 2.) jezsuita pap, a magyar gabonanemesítés úttörője.
Élete Csepregen született, és ugyanitt nevelkedett. Gimnáziumot Győrben, bölcseletet és hittudományt Nagyszombatban tanult. 1761. október 17-én lépett be Loyolai Szent Ignác rendjébe. A bölcseletet és hittudományokat Nagyszombatban hallgatta. A jezsuita rend feloszlatását (1773) követően 1774-ben áldozópappá szentelték. Segédlelkész volt Szekszárdon, püspöki szertartó Vácott, majd plébániát irányított Besztercebányán. Papi munkássága mellett növénytermesztéssel is foglalkozott. Neve az első magyar gabonanemesítők között szerepel. 1801-ben halt meg Besztercebányán.
Munkái Cultura peponum figuris aeneis illustrata. Budae, 1790, rézmetszettel Váczi gabona. Vácz, 1793 (Irta németül Mitterpacher Lajos, ford. Uo. 1793)
Források [ Magyar életrajzi lexikon] Pukler Zoltán: Szemelvények Csepreg vallástörténetéből (szakdolgozat)
Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar mezőgazdászok Kategória:Besztercebányaiak Kategória:Csepregiek Kategória:1742-ben született személyek Kategória:1801-ben elhunyt személyek