Méd Birodalom (, , Média, akkádul: Mādāya) ókori államalakulat volt Ázsiában, az Óperzsa Birodalom elődje. Ezt az államalakulatot tartják az első iráni birodalomnak, amely i. e. 8. századtól az i. e. 6. századig állt fenn. Egyes elméletek szerint kurd államalakulat volt az ókorban. A birodalom előtt a médek kis törzsekben éltek, de az Asszíria elleni háborúban szövetséget kötöttek, amivel egy katonailag erős, de belső szerkezetében gyenge monarchia jött létre.
A birodalom alapítójának Daiakkut (görög Déiokész) tartják, akit a lakosok választottak meg döntőbírónak, majd később a birodalom királya lett. A név asszír forrásokban fordul elő, és az ott említett daiakku vagy dayukku nevet azonosítják a Hérodotosz által leírt Déiokésszel. Nem világos azonban, hogy az asszír források a területről, vagy annak uralkodójáról beszélnek-e. A birodalom létrejöttekor csak egy kis királyság volt a Kaszpi-tengertől délnyugatra, de Uvakhsatra (görögül II. Küaxarész) idején már a Közel-Kelet is az ő fennhatósága alá tartozott.
Az iráni népek a történelem során először egyesültek, és ezzel politikai egyensúlyt jelentettek Asszíriával és Babilonnal szemben. Az előbbi államot a médek később el is foglalták, továbbá ekkor vették fel a kapcsolatot a kis-ázsiai görög világgal. A Méd Birodalom i. e. 550-ben a perzsa felkeléssel összeomlott, utódja az Óperzsa Birodalom, amely gyakorlatilag megegyezik a médek államával, de már perzsa vezetés alatt hódított tovább.
Történelmi források A méd nyelvről semmilyen emlék nem maradt fenn, leszámítva a Hérodotosz által említett törzsneveket, illetve néhány személynevet. Ezeken felül az óperzsa nyelvben idegen elemként meghatározott szókincs egy része is utal a méd nyelvre. Ilyen eredetűnek feltételezik a satrapa szót (*xšaθra-pā), a xšayaθia (khsajathia = király), az uvaspa (uvaszpa = paripa), zūra (zúra = rossz) kifejezéseket.R. Schmitt, 98-99. o.
A birodalom időszakából, az i. e. 8. századból ismert egy bronz érme, amelyen akkád ékírás szerepel, ezzel ez az első ilyen tárgyi emlék. Egyes tudósok szerint az úgynevezett lineáris elámi írás szolgált a méd nyelv leírására, amit még nem fejtettek meg.
Tekintve, hogy a Méd Birodalomról méd nyelven nem maradt fenn semmi, ezért csak a külső leírások alapján, mint a mezopotámiai krónikák, az Ószövetség, a behisztuni felirat és a görög történetírók tollán keresztül ismerhetjük meg. A keleti tartományokról (pl. Baktria, Szagartia, Drangiána) azonban továbbra sem sikerült semmit megtudni.
Mezopotámiai krónikák thumb|200px|Nabú-naid krónikája Asszíria és az Újbabiloni Birodalom uralkodói ékírással rögzítették a különböző politikai, vallási és kulturális eseményeket. Később a Méd Birodalom megalakulásakor a diplomáciai és egyéb kapcsolatok következtében maradtak fenn feljegyzések. A médeknek Asszíria volt a fő ellensége, míg az Újbabiloni Birodalom a fő szövetségese. A legrégibb dokumentum a Méd Birodalomról II. Sarrukín asszír király idejéből származik, vagyis az i. e. 8. századból. A dokumentum a birodalom alapítójának Daiakkut (görög Déiokész) nevezte meg, továbbá megjegyezte, hogy ő volt Mana tartomány kormányzója (šaknu). Nabú-apal-uszur és II. Nabú-kudurri-uszur krónikái is fontos történelmi dokumentumok. A legjelentősebb dokumentum pedig Nabú-naid krónikája, amely említést tesz II. Kurus perzsa királyról, aki megdöntötte Istuviga (görög Asztüagész) hatalmát, ezzel együtt a Méd Birodalmat is megsemmisítette, és megalapította az Óperzsa Birodalmat.
Ószövetség bélyegkép|bal|150px|A Tora-tekercs. Az Ószövetséget ilyen tekercsekre írták Az Ószövetségben a Méd Birodalomról Náhum könyve és Dániel könyve beszél. Náhum könyve Ninive asszír város elpusztulásáról szól, amelyet Khavakhsatra akkor hódított meg, amikor szövetségre lépett Nabú-apal-uszur babiloni királlyal. Dániel könyve négy vadállatot ír le. Az oroszlán sasszárnnyal az Újbabiloni Birodalmat, a medve a Méd Birodalmat, a négyfejű szárnyas leopárd az Óperzsa Birodalmat, a vasfogú, tízszarvú vadállat a Makedón Királyságot szimbolizálja. A vadállatok azokat a közel-keleti államokat fedik, amelyek területén feküdt Babilon.
Az Újbabiloni Birodalomnál ez a szimbólum volt a birodalom művészetének a jelképe (lamasszu), így helyesen használták a műben. A leopárd az óperzsa aranyművesség jellegzetes állata volt, míg a makedón szarvak Nagy Sándort ábrázolják, akinek a mitológiai apja Ámon volt. A problémát a Méd Birodalom jelenti, ugyanis Babilon városa nem volt a Méd Birodalom része, azt az Óperzsa Birodalmat megalapító II. Kurus uralkodása idején, i. e. 539-ben foglalta el a méd származású Gau-buruva (görögül: Gobrüasz, akkádul: Ugbaru), Gutium helytartója. Dániel könyve arról ír, hogy Babilont, a „Méd Dareiosz” foglalta el "életének 62. évében", pedig ilyen néven csak óperzsa uralkodók voltak a történelem folyamán. Mivel ezeket az ószövetségi könyveket i. e. 165 körül írhatták, ezért azt feltételezik a tudósok, hogy a görög történetírók szövegeit vették át. Mások szerint a méd származású Gau-buruva-t vagy Bardíja perzsa királyt mosták össze I. Dárajavaussal (I. Dareiosz).
Behisztuni felirat bélyegkép|jobbra|260px|I. Dárajavaus perzsa király tetteit, győzelmeit megörökítő relief és felirat, 50 méterrel a síkság felett
A feliratok I. Dárajavaus perzsa király (görög I. Dareiosz) tizenkilenc győzelmét örökítik meg ékírással. Óperzsa, újelámi és akkád nyelven (utóbbinak az újbabiloni dialektusában). Ezek a történelmi dokumentumok az Akhaimenida–dinasztia történetét mesélik el az Óperzsa Birodalom megalapításától I. Dárajavausig. Ugyanakkor említést tesz a médek i. e. 521-ben zajlott lázadásáról, amelynek vezetője Fravartis (Phraortész)Györfi, 110. old. a dokumentumok szerint Istuviga (Asztüagész) utóda volt, ezért Szagartia, Párthia és Hirkania támogatta a felkelést. Vidarna óperzsa parancsnok i. e. 521-ben leverte a lázadást, Fravartis nem sokkal később, Rej (Šahr-e Ray) mellett a perzsa király foglya lett. Ezek alapján azt lehet állítani, hogy a behisztuni felirat részben a méd történelemmel is foglalkozik.
További információkat a perszepoliszi reliefeken láthatunk, amelyeket i. e. 515-ben készítettek, vagyis 35 évvel a médek bukása után.
Görög történetírók bélyegkép|250px|jobbra|Hérodotosz világa ókori térkép alapján A Méd Birodalomról Hérodotosz és Ktésziasz Knidiosz görög történetírók is említést tettek műveikben, a birodalom bukása után több mint 100 évvel, az i. e. 5. században. Előbbi művei nagyon fontosak a modern kutatók számára, de azzal is tisztában kell lenni, hogy számai és kronológiája eltúlzott, illetve megbízhatatlan.Holland, 16-17. o. A médekről az I. könyv 95-144. oldalán ír.
Ktésziasz Knidiosz a káriai Knidosz városában született, majd felnőve orvosként dolgozott II. Khsajársá perzsa király udvarában. Huszonhárom könyvből álló, Perszika című művében Asszíriáról és az Óperzsa Birodalomról ír. Ezt tartják a modern történészek a perzsa levéltár alapjának. Mivel a perzsa királyi udvarban élt, sok ellentmondást lehet felfedezni Hérodotosz munkáival szemben. A médekről írt 4., 5. és 6. könyveknek csak a töredéke maradt fenn.
Történetírónak tekinthető az i. e. 3. században élt Bérósszosz babiloni pap is, aki egyben csillagász és író is volt. Babyloniaca című művében írt a babiloni és a méd királyi házasságokról, és a két állam diplomáciai kapcsolatairól, amelyről Ktésziasz Knidiosz is említést tett, de kronológiailag nem egyezik meg a történelmi dokumentumokkal, ezért ez a mű nem megbízható.
Története A birodalom megalapítása A birodalom alapítójának Daiakkut tartják, a hérodotoszi Déiokész név alapján. A név asszír forrásokban fordul elő, és az ott említett daiakku vagy dayukku nevet azonosítják a Hérodotosz által leírt Déiokésszel. Nem világos azonban, hogy az asszír források a területről, vagy annak uralkodójáról beszélnek-e. A görög történetíró megnevezi Daiakku apját és fiát, mindkettőjüket Phraortész néven. Ez a név az óperzsa Fravartis görögösített alakja. Akkád nyelvű forrásokban Kaštarithu, méd Xšathrita, azaz Khsathrita. Hérodotosz a birodalom alapítójáról úgy ír, mint „bölcs ember, akiben nagy politikai lehetőségek rejlenek”, akit a lakosok választottak meg döntőbírónak, majd később a birodalom királya lett. Az i. e. 9. század elején az asszírok rendszeresen rajtaütöttek és kifosztották a médek által lakott területeket, ahol abban az időben több tucat kisebb fejedelemség létezett, amelyeknek még a nyelvük sem volt azonos.Világtörténet, 582. old. Feltételezik, hogy az állam létrejöttének legfontosabb oka a folyamatos babiloni és asszír inváziós törekvések, aminek következtében a méd törzsek szövetkeztek. A törzsszövetség kifelé összefüggő államként, tömörnek látszó egységben léphetett fel, nagy haderőt mozgósíthatott, belülről azonban távolról sem volt államnak tekinthető.
Daiakku az új fővárosban, Ekbatanában építette fel palotáját. A birodalom területén ellenőrző szerveket, bíróságokat hozott létre, ezzel megerősítve hatalmát.
A Daiakku név II. Sarrukín asszír király dokumentumaiban fordul elő néhány helyen, amelyeket az i. e. 8. században írtak. A Méd Birodalom alapítója ekkor még Mana tartomány kormányzója (šaknu, šakkanakku) volt az asszír határnál. Sarrukín arról tudósít, hogy Daiakku (fejedelme) fogságba esett. 53 évi uralkodása után fia, Khsathrita lett a király.
Harc Asszíriával Apja után Khsathrita is a legtöbb idejét az egységesülő méd törzsekkel és az Asszíria elleni háborúval töltötte. Nem maradtak fenn olyan dokumentumok, amelyek a Méd Birodalom keleti határait, illetve azon túli állapotokat mutatnák be, és az asszírok sem írtak erről a vidékről semmit. Ebben az időben mindkét államnak a legnagyobb fenyegetést az északon élő kimmerek jelentették (valószínűleg iráni nép volt). Az i. e. 7. század elején ez a nép úgy döntött, hogy megtámadja mindkét birodalmat, de később a médekkel szövetséget kötöttek Asszíria ellen, akiket Teuspa király vezetett. A méd felkelést a szkíták is támogatták.Világtörténet, 583. old.
A szövetséges támadás nem váratott soká, és az inváziót Assur-ah-iddína nagy nehézségek árán verte vissza. Fia, a későbbi Assur-bán-apli a Ninive elleni harcok során végzett Khsathrita méd királlyal is. A médeknek viszont nem ez jelentette a legfőbb csapást, hanem a szkíták.
Szkíta uralom Khsathrita halála után a meggyengült birodalom újra megtámadta Asszíriát Uvakhsatra (görög II. Küaxarész) vezetésével. Asszíria ekkor a szkítákkal szövetkezett, hogy elhárítsa a méd veszélyt, így Madüész, szkíta király megtámadta Médiát. A médek sikertelenül védekeztek, és a régiónak Hérodotosz szerint 28 évig új uralkodója volt.
Madüész ezután Egyiptomot akarta elfoglalni, de I. Pszammetik fáraó ajándékokkal halmozta el őt, így megmenekült a Nílus országa. A szkíta uralkodó 28 évig magas adókkal sarcolta a médeket mindaddig, míg Uvakhsatra népével együtt sikeresen fellázadt ellenük. Hérodotosz művéből az derül ki, hogy ezután a méd uralkodó Madüészt meghívta egy fogadásra, ahol megölette a szkíta királyt. Azok a szkíták, akik el tudtak menekülni, Lüdiában telepedtek le, ami miatt a médek és a lüdök között politikai feszültség keletkezett.
Asszíria meghódítása thumb|300px|Asszíria térképe Uvakhsatra az ókori források szerint rendkívüli képességekkel megáldott, jó uralkodó volt, aki a történelem során először különítette el a gyalogságot, az íjászokat, a lándzsásokat és a lovasságot, ezzel elkerülte a korábbi zavarokat, amelyet e hadnemek keveredése okozott. A méd király apja tervét próbálta megvalósítani, amikor i. e. 614-ben elhatározta, hogy elhárítja az asszír fenyegetést.