A Def Leppard egy angol hard rock-együttes, amely a brit heavy metal új hullámával tűnt fel. Rick Savage basszusgitáros, Pete Willis gitáros és Tony Kenning dobos tinédzserként alapította 1977-ben, Sheffieldben. Nem sokkal később Joe Elliot énekes csatlakozásával felvették a Def Leppard nevet. Az eredeti dobos helyére hamarosan az akkor mindössze 15 éves Rick Allen érkezett, majd Steve Clark gitárossal egészültek ki.

1980-as bemutatkozó albumukon (On Through the Night) már megkezdték az eltávolodást a heavy metaltól a közérthetőbb hard rock felé. Az albumon szereplő Bringin' On the Heartbreak volt az egyik legelső heavy metal videó amit az MTV is a műsorára tűzött. Ennek köszönhetően az 1980-as években Mutt Lange producer irányításával készített albumaik (High ’n’ Dry, Pyromania és Hysteria) az Amerikai Egyesült Államokban multiplatina státuszt értek el és rajongók millióit hódították meg világszerte az együttes számára.

Rick Allen dobos 1984 szilveszterén autóbaleset következtében elvesztette bal karját, de pár hónappal a baleset után egy speciális elektronikus dobon újra játszani kezdett, majd visszatért a zenekarba. Kereskedelmileg legnagyobb sikereiket az 1987-ben megjelent Hysteria albumukkal aratták, mely egyaránt vezette a brit és az amerikai albumlistát. A lemezből mára több mint 20 millió példány kelt el,One giant Leppard New Zealand Herald. Hozzáférés ideje: 2010-28-08. és olyan kislemezen is kelendő slágereket tartalmaz, mint a Pour Some Sugar on Me, Hysteria, Armageddon It, Animal, Rocket, vagy az annak idején a Billboard Hot 100-as listát vezető Love Bites.

1991. január 8-án újabb tragédia érte a csapatot, amikor az alkoholizmussal küzdő Steve Clark gitáros gyógyszer-túladagolásban meghalt. Helyére Vivian Campbell érkezett a Whitesnake-ből és a Dio együttesből, akivel továbbra is sikerült megőrizniük népszerűségüket.

Az 1992-ben megjelent Adrenalize album rögtön a Billboard magazin lemezeladási listájának élén nyitott, az albumról 6 dal jelent meg kislemezen, és a világkörüli lemezbemutató turné is sikeresnek bizonyult. A multiplatina korszakot a Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) című válogatásalbum zárta le 1995-ben. Azóta megjelent albumaikkal az 1990-es és 2000-es évek megváltozott zenei közegében már nem tudták megismételni a korábbi milliós eladásokat, de továbbra is stabil rajongótáborral rendelkeznek.

Minden idők egyik legsikeresebb együttese, pályafutásuk során több mint 100 millió albumot adtak el,"How Def Leppard and Poison Mended Fences for Summer Tour" , Rolling Stone, 5 March 2009 (ebből 35 milliót az USA-ban) és a mai napig telt házas koncerteket adnak. A Def Leppard egyike azon ritka rockegyütteseknek, amiknek két albumuk is (Pyromania és Hysteria) 10 millió feletti példányban kelt el az Egyesült Államokban. Rajtuk kívül csak a Beatles, a Van Halen, a Led Zeppelin és a Pink Floyd rendelkezik ilyen eredménnyel. Az együttest a VH1 kinevezte a 31. "legnagyobb hard rock előadó"nak.Rock on the Net: VH1: 100 Greatest Hard Rock Artists Ezenkívül a "minden idők 100 legnagyobb előadói"nak listáján a 70. helyre rangsorolták őket. Legutóbbi stúdióalbumuk 2008-ban jelent meg Songs from the Sparkle Lounge címmel.

2019-ben az együttest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Története A kezdetek (1977–1979) A Def Leppard előzményének tekinthető az Atomic Mass együttes, melyet 1977-ben alapított Rick Savage basszusgitáros, Pete Willis gitáros és Tony Kenning dobos. Első próbájukat 1977-ben egy kanálgyárban tartották meg. A tagok ilyenkor még mind tinédzserek voltak és a Sheffield-i Tapton School iskolába jártak. Willisnek köszönhetően hamarosan énekest is találtak, az akkor 18 éves Joe Elliott személyében. Legelső koncertjüket karácsonykor adták az iskolájukban, öt néző előtt. A koncerten hat számot adtak elő, mely nagyrészt Thin Lizzy és David Bowie feldolgozásokból állt, valamint egy saját dalt is előadtak a Misty Dreamer képében.

Ezt követően Elliott javaslatára felvették a "Deaf Leopard" nevet. A kifejezést Kenning javaslatára Def Leppardra módosították, mivel a Deaf Leopard túl punkosan hangzott. 1978 januárjában csatlakozott hozzájuk Steve Clark, mint másodgitáros. Clark úgy nyerte el a zenekar tetszését, hogy teljes egészében előadta a Lynyrd Skynyrd Free Bird dalát. 1978 novemberében mielőtt nekiláttak volna bemutatkozó anyaguk felvételeinek, Kenning elhagyta a zenekart. Ő később Kairóban alapított együttest. Helyére Frank Noon került. Már vele készítették el az 1979 januárjában megjelent 13 perces The Def Leppard E.P. című EP-t. Az anyagot saját maguk adták ki, de később a Bludgeon-Riffola kiadó is segítette a terjesztést. A produceri teendőket pedig maga a zenekar látta el. Az album nyomása, kiadása, terjesztése összesen csak 600 fontba került.

Az EP borítója a His Master's Voice festményt paródizálta ki, ahol a Nipper nevű kutya helyett egy leopárd látható. Az EP első 100 példányához Joe Elliott énekes fénymásolta a borítókat ebédszünet alatt a munkahelyén. A további 1000 példányt már az anyja készítette el. A kiadvány tartalmazta a Ride into the Sun és a Getcha Rocks Off dalszövegeit is, továbbá egyedi rajzokat a zenekar tagjairól, melyeket Dave Jeffrey készített. Elliott átadott egy példányt John Peelnek a híres rádiós DJ-nek is, aki saját BBC Radio 1 show műsorában gyakran leadta a Getcha Rocks Offt. Ennek köszönhetően a BBC kislemezlistáján hamarosan a 84. helyig kúszott fel az EP. Nem sokkal ezután Rick Allen lett a zenekar állandó dobosa, aki mindössze 14 évesen csatlakozott az együtteshez. Ugyan ekkortájt a punk és a new wave volt az uralkodó zenei trend, a brit heavy metal új erőre kapott az olyan új, fiatal zenekaroknak köszönhetően mint az Angelwitch, Saxon, vagy a Diamond Head. The New Wave of British Heavy Metal néven ismertté vált hullám révén tűnt fel a Def Leppard is, akik ekkortájt már az irányzat egyik vezetői lettek (a legnagyobb státuszt végül az Iron Maiden vívta ki). A zenekar egyre növekvő népszerűsége végül oda vezetett, hogy lemezszerződést írhattak alá a Phonogram/Vertigo kiadókkal. Az Egyesült Államokban a Mercuryval kötöttek megállapodást. A zenekar tagjai felhagytak munkájukkal, Allen pedig abbahagyta iskolai tanulmányait. 1979 szeptemberében Londonban koncerteztek, majd októberben az AC/DCt kísérték angliai koncertturnéjukon. Ebben az időben adták ki első maxijukat Wasted címmel.

On Through the Night, High 'n' Dry (1980-1983) 1979 decemberében neki láttak az első albumuk munkálatainak, melyek a Startling Studios-ban zajlottak Ascotben. A produceri munkálatokat Tom Allomra bízták aki többek között a Judas Priest és a Black Sabbath albumain is dolgozott. A lemez On Through the Night címmel 1980. március 14-én jelent meg. Az angol UK Albums Chart listán a 15., míg az amerikai Billboard 200-on az 51. helyen nyitott. Kislemezként olyan dalokat jelentettek meg az albumról, mint a Rock Brigade, Hello America, és a Wasted. Az albumot a kritika és a rajongók is jól fogadták, azonban a hazai közönség egy része úgy vélte, hogy túlságosan az amerikai piacra koncentrálnak. Ezt támasztotta alá a Hello America dal is, valamint az a tény, hogy elsősorban a tengerentúlon kezdtek el koncertezni. A zenekar szerződést írt alá az amerikai Mensch és Burnstein menedzsment céggel, majd májusban nekivágtak első komolyabb amerikai turnéjuknak. Itt olyan zenekarok előtt melegítették be a színpadokat, mint az AC/DC, Pat Travers, Ted Nugent vagy a Judas Priest. Ezt követően visszatértek Angliába ahol a Reading fesztiválon léptek fel. A koncert azonban botrányba fulladt, ugyanis a tömeg árulással vádolta őket, és paradicsomokkal valamint sörösdobozokkal.Peter Buckley (2003) The rough guide to rockColin Larkin (1995) The Guinness encyclopedia of popular music, Volumes 1-6. p.1118. dobálta meg a zenekart, mondván, "dollárért árusították ki magukat". "A heavy metal története" című dokumentumfilm-sorozat 4. epizódjában Joe Elliott úgy nyilatkozott az eseménnyel kapcsolatban, hogy azt a média felfújta a "Hello America" című számuk miatt, és igazából mindegyik fellépőt hasonló bánásmódban részesítette a tömeg.

Az amerikai turnék során a zenekarra felfigyelt az AC/DC producere Robert John "Mutt" Lange, aki vállalta a munkát második albumuk felvételeihez. A felvételek a londoni Battery Studios-ban kezdődtek, és el is tartottak egészen 1981-ig. Lange aprólékos, precíz megközelítése segített a zenekarnak, hogy megtalálja sajátos stílusát. A lemez High 'n' Dry címmel 1981. július 11-én jelent meg, továbbra is a Mercury és a Vertigo gondozásában. A Billboard 200-as listán a 38., míg a UK Albums Chart-on a 26. helyet szerezte meg. Az album kedvező kritikákat kapott kereskedelmileg azonban nem lett sokkal sikeresebb elődjénél. Már a debütáló album is jócskán tartalmazott könnyedebb, hard rockos dalokat a heavy metal mellett, ez a hatás itt még jobban kiteljesedett. A kislemezen is kiadott Let It Go és Bringin' On the Heartbreak dalok is csak a 34. illetve a 61. helyig jutottak. Az utóbbi dalra videóklipet is forgattak, melyet gyakran leadott az akkortájt induló MTV. Így ez volt az egyik legelső heavy metal klip melyet sugárzott a csatorna. Ennek köszönhetően az együttes fokozatosan lett népszerűbb az Államokban.Daniel Bukszpan, Ronnie James Dio (2003) The Encyclopedia of Heavy Metal majd a lemez is egyre kelendőbb lett.

balra|bélyegkép|200px|Phil Collen gitáros 1982 óta a Def Leppard tagja.

A lemez megjelenését Európa turné követett, a Rainbow társaságában, majd az USA-ban koncerteztek a Blackfoot és Ozzy Osbourne előzenekaraként.Band Biography , DefLeppard.com. A turné végeztével nekiláttak a harmadik album munkálatainak, melyet meg kellett szakítani Pete Willis túlzott alkoholfogyasztása miatt. Végül a csapat Willist kirúgta az együttesből 1982. július 11-én. A gitáros később a Gogmagog és a Roadhouse zenekarokban bukkant fel. Az új gitáros Phil Collen lett, aki korábban a Girl nevű glam rock együttesben zenélt.

Pyromania, Hysteria (1983-1989) A harmadik album felvételei már 1982 januárjában megkezdődtek a londoni Battle, East Sussex és Battery stúdiókban. A producer ismét Robert John "Mutt" Lange volt, a nagylemez pedig Pyromania címmel jelent meg 1983. január 20-án. A kiadását már a világ minden táján a Vertigo intézte. A sikeres turnék és az előző albumok révén már nagy érdeklődés kísérte az album megjelenését, mely végül nem várt sikert aratott. A Billboard 200-as listáján a 2., míg az UK Albums Chart-on a 18. helyet szerezte meg. Az album sikerét nagyban befolyásolta a Photograph kislemez is, melyet olyan további dalok követtek, mint a Too Late for Love, Foolin, Rock of Ages, és a Billy's Got a Gun. A Photograph videóklipje az MTV legkeresetebb videója lett, Michael Jackson Beat Itje mellett, valamint hat hétig szerepelt előkelő helyen a Rock Album Charts listáján.

jobbra|bélyegkép|200px| Az együttes 1983-ban bekövetkezett világhírnevét nagyban köszönhette a karizmatikus személyiségű és hangú Joe Elliott énekesnek.