thumb|right|250px|A Surtsey-típusú kitörés:1. szürke hamufelhő2. kakastaréj formájú hamukilövellés3. kráter4. tengervíz5. hamukúp6. üledékes kőzetek7. kürtő8. magmakamra9. kőzettelér A Surtsey-típusú kitörés a freatomagmás vulkánkitörések egyik fajtája, a Walker-féle osztályozás szerint a Hawaii- és Stromboli-típusú kitörések víz alatti megfelelője. Nevét az Izlandtól nem messze, 1963–1967-ben keletkezett Surtsey szigetéről kapta.
Ismertebb Surtsey-típusú típusú vulkáni kitörések
Surtsey (Izland, 1963–67) Taal (Fülöp-szigetek, 1965) Fehér-sziget (1976–82) Capelinhos (Azori-szigetek, Faial, 1957–58) Ukinrek (Alaszka, 1977) Myojinsho (Japán, 1952–53) Kilauea (Hawaii, 1927) Teishi-knoll (Japán, Honsú, 1989) Deception-sziget (Skócia, Déli-Shetland-szigetek, 1967) Deception-sziget (1969) Deception-sziget (1970) Ivo Dzsima (Japán, 1957) Nilahue (Chile, 1955) Irazu (Costa Rica, 1963–65) Rotomahana (Új-Zéland, 1886) La Palma (Kanári-szigetek, 1949) Karimszkoje (Oroszország, Bajkálon túli terület, 1996) Miyake-jima (Japán, Északi Izu-szigetek, 1983) Soufrière (Kis-Antillák, Saint Lucia sziget, 1979) Ruapehu (Új-Zéland, 1945) Ruapehu (1995–96)
2005 novemberében jellegzetesen Surtsey-típusú kitörést figyeltek meg a Vanuatu szigetív közepén álló Ambae-szigeten; itt a vizet a korábbi kalderában kialakult krátertó szolgáltatta.
Magyarországon jellegzetesen Surtsey-típusú kitörésekkel kezdődött a Tihanyi-félsziget bazaltvulkanizmusa – ezeket később Stromboli- és Hawaii-típusú kitörések váltották fel.
Jellemzői Oka, feltételei
Sekély víz alatti robbanásos működés eredménye: ha a víz túlságosan mély, annak nyomása a robbanásokat elfojtja. A víz lehet tenger (mint például a névadó Surtsey keletkezésekor), lehet tó (akár egy korábban kialakult vulkán krátertava is); szárazföldön lehet akár a laza üledékekben áramló felszín alatti víz is (tipikusan ilyenek a geotermális áramlási rendszerek).
Anyagtermelés
A kidobott törmelékes anyag a kiömlő láva mennyiségének legalább 5–7-szerese; a törmelékszórás területe legfeljebb 50 km². A kitörési oszlop legfeljebb 20 km magas. A törmelékes anyagban a juvenilis (a magmából származó) és a litikus (az áttört földkéregből elszakított) elegyrészek aránya szélsőségesen változó (akár egyik vagy másik komponens döntő túlsúlyáig is). A juvenilis törmelékanyag szideromelán üvegszilánk vagy tachylit. A törmelékes anyag szemcsemérete kicsi (tufa–lapillitufa). Az aktív időszakban a vulkán fölött állandó a kitörési felhő, ami többször is összeomolhat. Ennek megfelelően a tefra: piroklasztit hullásból, piroklasztit árakból és/vagy piroklasztit torlóárakból rakódik le.
Felépítménye
A heves robbanásokat a feltörő magma és a kürtőbe jutó víz keveredése okozza. Ezek eredményeként mély kürtő (diatréma) alakul ki.
Az apró szemű törmelékes anyag túlsúlya folytán a vulkáni felépítmény tufakúp vagy széles tufagyűrűvel körülvett maar.
A Surtsey-típussal váltakozó kitörési típusok
Azokban az időszakokban, amikor a felszínre jutó magmához nem keveredik érdemleges mennyiségű víz (elfogyott a környékről), a vulkán valamilyen magmás robbanásos típusú (ritkábban: lávaöntéses) kitörést produkál. A Surtsey-típussal leggyakrabban váltakozó kitörési típusok: robbanásos kitörések: Stromboli-típusú kitörés (gyakori), Hawaii-típusú kitörés (gyakori), Szubplíniuszi típusú kitörés (ritka); lávaöntéses kitörések: lávadóm-építő kitörés.
Fajtái
Peter Kokelaar (1983, 1986) a Surtsey-típusú kitörések három fajtáját különböztette meg: a szűkebb értelemben vett Surtsey-típusú, az Ultra-Surtsey-típusú és a Taal-típusú kitöréseket.
Szűkebb értelemben vett Surtsey-típus
thumb|right|250px|Az aszimmetrikus hamukúp 1963. november 30-án
A magmához keveredő víz lényegesen több, mint maga a feljutó magma. Hosszú működés (Surtsey: 1300 nap) A magma több ponton jut a felszínre (Surtsey: öt kürtő és egy hasadék) A víz alatti kitöréseket vulkáni sziget jellegű kitörések váltják fel; ezek Stromboli-típusú kitörésekkel váltakoznak. a kürtő fölött: nyugalmi állapotában fehér gőzfelhő, aktív állapotában folyamatos, világosszürke hamufelhő és időszakos, kakastaréj formájú hamukilövellések. A felszínre hozott anyag elsöprő többsége tefra. A tefrában sok a tachylit üvegszilánk. Az aktív állapotban a feltörő magma a kürtőbe lejutó és meg-megcsuszamló nedves zaggyal keveredik. A nyugalmi állapotban a viszonylag stabil felszínű magma felfűti és elpárologtatja az aszimmetrikus vulkáni kúp alacsonyabb oldalán a kráterbe ömlő vizet (eközben a kráterbe visszafolyhat a törmelék és időnként megcsúszik a tefra).
Ultra-Surtsey-típus
thumb|right|250px|A Capelinhos vulkán (Azori-szigetek, Faial) Alapesete az Azori-szigeteken található Capelinhos vulkán 1957–58-as kitörése. A magmához keveredő víz fele annyi – nagyjából annyi, mint a feljutó magma. A tefra: egy része a folyamatos hamufelhőből hullik ki, más része a kitörési oszlop időről időre ismétlődő összeomlásával kialakuló alapi torlóárakból ülepszik ki. Aszimmetrikus vulkáni kúp (az alapesetben ez az erős szél eredménye volt). Az egyidejű hidrovulkáni és magmás fragmentáció arányainak változása folytán a törmelék sok szideromelánt és változó mennyiségű hólyagüreget tartalmaz.
Taal-típus
thumb|right|250px|A Taal maarja az ősi krátertóban Alapesete a Fülöp-szigeteken, Luzon szigetén található Taal 1965-ös kitörése. Az ősi kalderató közepén álló vulkán aktív időszaka Stromboli-típusú működéssel kezdődött, ami akkor alakult át freatomagmás kitöréssé, amikor a tó vize beömlött a kürtőbe. A magmához keveredő víz a feljutó magma mennyiségének hetede–fele. A hamufelhő 15–20 km magas. A kitörési oszlop összeomlásai radiális alapi torlóárakat produkál. A törmelékanyagban sokkal több a litikus elegyrész, mint a juvenilis. A tefra jelentős része akkréciós lapilli (a kitörési felhőben a nedvesség hatására kis gömbökké összetapadt vulkáni hamu). A maar vulkánt széles tufagyűrű veszi körül.
Források Harangi Szabolcs: Vulkánkitörési típusok és vulkánformák Németh Károly: A víz alatti vulkanizmus jelenségei… A Tihanyi-félsziget természeti kincsei Németh Károly: Vulkánkitörés Ambae szigetén, Vanuatun
Kategória:Vulkanizmus, magmatizmus