thumb|upright|A kikötő és a vár Alanya () népszerű üdülőváros a török riviérán, Törökország Földközi-tengeri régiójában. Közigazgatásilag Antalya tartományhoz tartozik, Antalya városától 120 km-re fekszik. Alanya egyben a tartomány egyik körzetének is a neve. A városban csaknem 10 000 európai él.
Alanya a Toros-hegység lábánál fekszik a Földközi-tenger partján, fekvése miatt az ókori történelmi államok és birodalmak (mint a római vagy a bizánci) fontos kikötőállomása volt. A legfontosabb szerepet a Szeldzsuk Birodalomban töltötte be Alaaddín Kejkubad uralkodása idején. Ő építtette a Vörös tornyot, a dokkokat és az alanyai várat.
A mediterrán éghajlat, a természeti kincsek és történelmi emlékek révén Alanya kedvelt turisztikai célpont, a Törökországba érkező turisták 9%-a látogat el ide, és a külföldiek által vásárolt ingatlanok 30%-a is Alanyában található. A városban rendszeresen szerveznek sportversenyeket és fesztiválokat.
Elnevezései Alanya latin neve Coracesium, görögül pedig Korakeszion volt, mely a hettitához közel álló lúvi nyelven „kiálló várost” (Korakassa) jelent. A bizánci időkben Kalonorosz vagy Kalon Orosz néven ismerték, mely görögül „szép hegyet” jelent. A szeldzsukok már Alaijeként (علاعية) nevezték, Alaaddín Kejkubad nevéből származtatva. A 13. és 14. században olasz kereskedők Candalore vagy Cardelloro néven ismerték. 1935-ben Mustafa Kemal Atatürk az Alanya nevet jegyeztette be, valószínűleg egy 1933-as, elgépelt távirat miatt.
Történelem thumb|upright|left|Piri reisz térképe Alanyáról 1525-ből. thumb|jobbra|160px|A Vörös torony az alanyai várban A közeli Kadrini-barlangban talált leletek szerint már a paleolitikumban is lakott terület volt, egészen i. e. 20 000-ig visszamenőleg. A területen később hettiták és perzsák is laktak. Találtak itt i. e. 625-ből származó föníciai nyelven íródott táblát, az i. e. 4. századból való ógörög kéziratban pedig meg is említik a várost. Nagy Sándor idejében épült itt először erőd, halála után a diadokhoszok i. e. 323 körül I. Ptolemaiosz Szótérre hagyták a területet. A Ptolemaida dinasztia tagjai nem fordítottak különösebb figyelmet a városra, így lassanként földközi-tengeri kalózok kedvelt kikötője lett. Alanya ellenállt a szomszédos Szeleukida Birodalom uralkodójának, III. Antiokhosznak i. e. 199-ben, majd hűen szolgálta a trónbitorló Diodotosz Trüphónt. Diodotosz új várat és kikötőt kezdett el építtetni; a munkálatok VII. Antiokhosz Euergetész idején fejeződtek be.
Amikor i. e. 102-ben Marcus Antonius Orator a közeli Sidébe tette a prokonzuli székhelyet, a rómaiaknak meg kellett küzdeniük a kilikiai kalózokkal. Az alanyai kalózkodás korszakának Pompeius vetett véget, aki Pamphüliához csatolta a várost i. e. 67-ben, a korakeszioni csata után. A környéken élő iszauriai törzsek többször is fellázadtak a római uralom ellen. A birodalom bukása után bizánci uralom alá került a terület. Az iszlám a 7. században jelent meg az arab portyázások nyomán, melyek miatt többször is megerősítették a város falait. 681-ben megszűnt az alanyai egyházmegye, bár feljegyzések szerint Atroai Szent Péter itt keresett menedéket a 9. században az ikonoklazmus idejében. Az 1071-es manzikerti csatát követően a szeldzsukok kezére került a város, 1120-ban II. Jóannész bizánci császár foglalta vissza. A negyedik keresztes háború után a város egy ideig a keresztény Kilikiai Örmény Királysághoz tartozott, 1221-ben a várost örmény védőjétől, Kir Fardtól Alaaddín Kejkubad, hódította el, feleségül vette a nemesúr lányát, majd Fardot magát Akşehir kormányzójává tette. A város a szeldzsuk uralom alatt élte virágkorát, gyakorlatilag a birodalom téli fővárosa volt. Építkezések indultak, megépült az ikercitadella, a fegyverraktár, megerősítették a városfalakat és felépült a Kızıl Kule (Vörös torony). Kejkubad saját kincstárából valamint a helyi emírek anyagi segítségével kerteket és pavilonokat épített. Alanya fontos kereskedelmi kikötővé vált, főként Egyiptommal és olasz városokkal állt kapcsolatban. Alaaddín fia, II. Gijaszeddín Kejhüszrev szultán folytatta a város fejlesztését, 1240-ben víztározót építtetett. thumb|upright|A szeldzsuk-kori Tersane dokkok A Köse Dağ-i csatában 1242-ben a mongolok megtörték a szeldzsukok anatóliai hegemóniáját. Ez időben Alanyát rendszeresen támadták a különféle anatóliai török bejségek. 1293-ban átmenetileg a Karamanoğlu-dinasztia kezére került a város. 1371-ben rövid időre ciprusi Lusignan-dinasztia vette át a hatalmat. A Karamanoğluk 1471-ben eladták Alanyát az egyiptomi mamelukoknak 5000 aranyért, 1471-ben azonban Gedik Ahmed pasa az Oszmán Birodalomhoz csatolta a területet. Alanya Içel vilajet egyik szandzsákjának székhelye lett. 1608. szeptember 6-án a város sikeresen ellenállt a faszállításban az oszmánokkal versengő Velencei Köztársaság tengeri támadásának.
A kereskedelemre rossz hatással volt az új tengeri utak felfedezése, melyek segítségével Európából Afrika megkerülésével jutottak el Indiába. A 16. század végén az adókönyvek szerint Alanya nem volt képes teljesíteni a városi minősítéshez szükséges szintet. 1571-ben az oszmánok az újonnan meghódított ciprusi vilajet részévé nyilvánították Alanyát, ami tovább rontott a város helyzetén. Evlija Cselebi 1671–72-ben járt a városban, írt az alanyai vár szép állapotáról, de a város lakónegyedeinek pusztulásáról is. 1864-ben Konya közigazgatása alá került, végül 1868-ban Antalyához. A 18. és 19. század folyamán oszmán udvarházak épültek a városban. A 19. század közepén általánosak voltak a rablótámadások szerte a vilajetben.
Az első világháború után az antanthatalmak feldarabolták az Oszmán Birodalmat és az 1917-es St. Jean de Maurienne-egyezmény alapján Alanya olasz fennhatóság alá került. Csak 1923-ban, a Lausanne-i béke megkötésével lett újra a törököké. A török függetlenségi háború és a kötelező görög-török lakosságcsere Alanyát is érintette, a városban lakó görögöket az Athénhoz közeli Nea Ioniába költöztették. Az 1893-as oszmán népszámlálás szerint a 37 914 fős teljes lakosságból 964 fő vallotta magát görögnek. Alanya az 1960-as években vált népszerű turistacélponttá, először a hazai turisták körében, akik először a Damlataş-barlang állítólagos gyógyító ereje miatt érkeztek a városba. 1998-ban megnyitották az antalyai repülőteret, aminek köszönhetően a külföldi turisták is könnyebben jutottak el Alanyába. A növekvő turizmusnak köszönhetően a környező településekről sokan költöztek Alanyába munkahely reményében, így az 1990-es években a város népessége erős növekedést mutatott.
Földrajz thumb|upright|Az Alanya-félsziget csúcsa thumb|balra|200px|Alanya kikötője
Alanya az Antalyai-öbölben, Pamphülia tengerparti részén, a Toros-hegység és a Földközi-tenger között helyezkedik el a török riviérán, körülbelül 70 km hosszan. Nyugatról kelet felé haladva Alanya körzet szomszédos Manavgattal, a hegyi Gündoğmuş körzettel, Konya tartomány Hadım és Taşkent körzeteivel, Karaman tartomány Sarıveliler körzetével és Gazipaşával, mellyel közös repülőtere is van.
A Pamphüliai-síkságon, ahol Alanya is található, mediterrán növényzet a jellemző, főként libanoni cédrusok, örökzöld cserjefélék, fügefák és feketefenyők élnek itt.
Az Alanyai-masszívum az Antalyától keletre fekvő, metamorf kőzetekből álló területet jelenti, mely három takaróraTakaró: Mozgó fekvőredő; néhány km vastag kőzetlemez, mely eredeti képződési helyétől távolabbra került. (nappe) osztható, ezek a Mahmutlar, a Sugözü és a Yumrudağ. A várostól északra bauxitot bányásznak.
A város egy sziklás félsziget két oldalán terül el, a kikötő, a városközpont és a Keykubat-part a keleti oldalon található, míg a Damlataş-part és a Cleopatra-part a nyugati oldalon. A Cleopatra-part a nevét valószínűleg a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodónőjéről, VII. Kleopátráról kapta, akinek Marcus Antonius ajándékozta ezt a területet nászajándékként.
Éghajlat, klíma Alanya éghajlata mérsékelten mediterrán jellegű. Inkább a téli időszakban esős, a nyarak hosszúak, forróak és szárazak, ezért is lett a város jelmondata „ahol a nap mosolyog”. A viharos szelek néha víztölcséreketVíztölcsér: a tornádó tengeri megfelelője hoznak létre a part közelében. A Toros-hegység viszonylag közel helyezkedik el a tengerhez, emiatt gyakoriak a ködös, de szivárványos reggelek. A Toros hófödte hegycsúcsai nyáron is láthatóak, érdekes látványt nyújtva a strandon fürdőzők számára. A tenger hőmérséklete átlagosan 21,4 °C, augusztusban átlagosan 27,9 °C.
Építészet thumb|right|Bizánckori templom az Alanyai várban
1226-ban, a szeldzsuk-korban épült az Alanyai-félsziget meghatározó építménye, az Alanyai vár. A jelenlegi vár korábbi erődítményekre épült, egyszerre volt a közigazgatás központja és támadások idején biztonságot nyújtó erőd. 2007-ben az önkormányzat elkezdte felújítani a citadella egyes részeit, köztük egy bizánci templomot, melyet a helyi keresztény közösségnek szánnak. A váron belül található a Szulejmán-mecset és karavánszeráj, melyet I. Szulejmán építtetett. A régi városfal a félsziget keleti részén ma is megtalálható, mögöttük számos, szépen megőrzött oszmánkori udvarházzal, többségük a 19. századból való.
A Kızıl Kule (Vörös torony) Alanya másik ismert építménye. A 33 méter magas, téglából épült torony a vár alatti kikötőben áll, ma az etnográfiai múzeumnak ad helyet. A tornyot az aleppói Ebu Ali tervezte Alaaddín Kejkubad szultán kérésére. A vár alatt található a Tersane fegyverraktár, a középkori katonai építészet egyik kiváló példája. A hozzá tartozó szárazdokkot 1221-ben építették, az 57×40 méteres dokknak öt része van, csúcsos boltívekkel.
A hagyományos oszmán kori udvarház, melyben 1935. február 18-án Atatürk megszállt, ma múzeum. A házat 1880 és 1885 között építették, úgynevezett karnıyarık („töltött padlizsán”) stílusban, ami jellemző volt az oszmán udvarházakra. A stílus jellegzetessége, hogy az épület középső része egy hatalmas tér (nappali), melynek mind a négy oldalról ajtó vezet a szabadba, és lépcső az emeletre, mintha „kihasították” volna az épület belső részét, akárcsak a padlizsánt töltés előtt. Az alanyai házakra jellemzőek az élénk színek és a vörös tetők. Az Alanya Múzeum a Damlataş-part felől közelíthető meg, egy 1967-ből származó épületben kapott helyet. A város tagja a norwichi székhelyű Történelmi Városok és Régiók Európai Egyesületének (European Association of Historic Towns and Regions).
thumb|1000px|center|Alanyai panoráma
Demográfiai adatok Népességi adatok Alanya körzet Év Népesség +/- 1985 87080 - 1990 129936 49% 1997 222028 71% 2000 264240 19% 2007 384949 46% Alanya város 1893 37914 - 1985 28733 -24% 1990 52460 83% 1997 110181 110% 2000 88346 -20% 2007 91713 4% 2008 94022 3% Török/oszmán népszámlálás
Alanya körzet népessége 1985 és 2007 között 340%-kal nőtt, 87 ezer főről csaknem 385 ezerre. Ez a gyors ütem nagyrészt az ingatlanérték növekedésének volt köszönhető. Maga a város körülbelül 95 ezer lakossal bír, ebből 10 000 európai, főként német és dán. Összesen 17 850 külföldinek van valamilyen alanyai ingatlan a tulajdonában. Nyaranta a turisták miatt a népesség száma megnő, évente körülbelül 1,1 millió turista (belföldi és külföldi) érkezik Alanyába.
A város sok bevándorlónak is otthont ad, főként a Délkelet-anatóliai és a Fekete-tengeri régióból érkeznek ide sokan. A 2000-es években megnőtt a főként közel-keleti és dél-ázsiai illegális bevándorlók száma, akiknek egy része Törökországban akar maradni, nagyobb részük azonban valamelyik európai uniós országban szeretne letelepedni. 2006-ban 1217 külföldi bevándorlót regisztráltak Alanyában. A városban létezik egy kis afrikai közösség is, akik oszmán rabszolgák leszármazottai.