A Hamász (, tudományos átírással: Ḥamās), teljes nevén Harakat al-Mukávama al-Iszlámijja (, tudományos átírással: Ḥarakat al-Muqāwama al-Islāmiyya, ’Iszlám Ellenállási Mozgalom’) az önálló, független és szabad palesztin állam megteremtéséért küzdő palesztin szunnita iszlamista politikai-ellenállási mozgalom, amelyet több nyugati országban terrorista szervezetnek nyilvánítottak. Központja jelenleg a Gázai övezetben található, melyet a 2006-os választásoktól 2026-os lemondásáig tartott fennhatósága alatt. Fegyveres szárnya, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok, a legnagyobb a gázai palesztin fegyveres szervezetek közt.
A Hamász a Muszlim Testvériség iszlamista mozgalomból nőtt ki. 1987-ben, az első intifáda alatt alapította Ahmed Jászín és Abd el-Azíz ar-Rantíszi. A szervezet magát „iszlamo-nacionalistának” nevezi, célja egy független palesztin állam létrehozása az egész történelmi Palesztina területén. A Hamász nem tagja a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek és elutasítja PFSZ és a Palesztin Nemzeti Hatóság politikáját. A Hamász nem üldözi a palesztin keresztényeket, és iszlamista ideológiája ellenére rendelkezik keresztény tagokkal, akik nyilván a nemzeti ügy okán léptek be a szervezetbe. Az általa irányított területeken megtűr más palesztin fegyveres szervezeteket, még olyanokat is, melyek ellentétes nézeteket vallanak (például a Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szekuláris baloldali szervezetek).
A Hamász fegyveres szárnya az Izz ad-Dín al-Kasszám brigádok. E fegyveres erő méretére vonatkozóan csak becslések vannak, melyek a fegyveres szárny tagjainak számát 15000~40000 főre teszik.(IISS), International Institute for Strategic Studies (14 February 2018). The Military Balance, 2018, Vol. 118, No. 1, February 2018. Routledge. ISBN 9781857439557. A Hamász sokszor hajt végre Izrael elleni támadásokat, általában az izraeli fegyveres erők vagy a zsidó telepesek által elkövetett palesztinok elleni támadásokra, merényletekre, mészárlásokra és háborús bűnökre adott válaszként.
Miután a Hamász nagy meglepetésre megnyerte a nemzetközi ellenőrök által is tisztának tartott 2006-os palesztin törvényhatósági választásokat a Fatah nem volt hajlandó együttműködni vele, ami palesztin belharcokhoz vezetett. Izrael a 2006-os választások óta tartja katonai zárlat alatt a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét.
2008 és 2022 közt a Gázai övezetben öt háború és több, mint harminc izraeli katonai hadművelet zajlott. Ezek a harcok jelentős károkat okoztak, ami miatt Gáza kiterjedt felújításra és helyreállításra szorult, de ez az izraeli zárlat miatt nem történhetett meg.
A 2023-as Izrael–Hamász-háború elkerülhetetlenül fontossá tette a palesztin egység megteremtését. A palesztin politikai szervezetek kínai és orosz diplomáciai közvetítéssel egyeztetésekbe kezdtek a palesztin egység megteremtésére. Ezek a tárgyalások vezettek a Pekingi Nyilatkozat megszületéséhez, amelyben tizennégy palesztin szervezet, köztük a Fatah és a Hamász tett hitet az egység megteremtése, az egységes politikai fellépés mellett.
A Hamászt, vagy annak fegyveres szárnyát terrorista szervezetnek minősítette Izrael, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság, az Európai Unió mint nemzetközi szervezet, Kanada, Japán, Paraguay, Új-Zéland és Argentína. Az ENSZ és a Föld államainak döntő többsége azonban nem tekinti terroristáknak őket, ezen országok közé sorolható például Norvégia, Irán, Kína, Oroszország, Törökország, India, Brazília, Venezuela és az arab és iszlám államok.
A szervezet volt és jelenlegi vezetői: Iszmáíl Hanije, Háled Mesaal, Mohammed Deif, Jahja esz-Szinvár.
Miután Szinvár 2024. október 16-án izraeli katonákkal vívott tűzharcban meghalt, a Hamász vezetését az ötfős ideiglenes bizottság vette át, arra alkalmas időpontra halasztva a politikai bizottság új titkárának, azaz a Hamász politikai vezetőjének megválasztását. A 2025-ös gázai béketerv értelmében a Hamász beleegyezett, hogy feladja az irányítást a Gázai övezet felett, átadva a hatalmat egy palesztin technokráciának.
Etimológia A Hamász egy arab kifejezés mozaikszava ( حركة المقاومة الاسلامية Harakat al-Muqāwama al-Islamiyya, vagyis Iszlám Ellenállási Mozgalom). Az arab szó – Hamász – másik jelentése ,,odaadás és buzgalom Allah útján".
A Hamász története jobbra|bélyegkép|300x300px|A Hamász zászlaja
A Gázai övezetben kezdődött az első intifáda, miután 1987. december 7-én egy izraeli katonai tehergépkocsi összeütközött egy palesztin személygépkocsival, megölve négy palesztint. A tüntetések és megmozdulások hamarosan átterjedtek Jeruzsálemre és Ciszjordániára is. A hat évig tartó harcokban 1087 palesztint, köztük 240 gyermeket, 100 izraeli civilt és 60 izraeli katonát öltek meg a megszállt palesztin területeken.B'Tselem Statistics; Fatalities in the first Intifada. Az intifáda kitörése nyomán alakította Ahmed Jászín 1987 végén a Hamász-t. A szervezet kinyilvánított célja Palesztina teljes területének felszabadítása volt az izraeli megszállás alól.
Az intifáda jelentős társadalmi és gazdasági terheket rótt Izraelre, így az izraeli kormány végül tárgyalóasztalhoz kényszerült, hogy az izraeli-palesztin viszonyt rendezze. A tárgyalások eredményeként 1993-ban született osloi megállapodások elhozták az intifáda végét. A megindult békefolyamat azonban az ezredfordulóra kudarcba fulladt, mivel nem szélesedett a palesztin önrendelkezés, nem jött létre a az önálló és életképes palesztin állam, sőt, tovább folyt a törvénytelen zsidó telepek építése a megszállt palesztin területeken.
2000 szeptemberében kezdődött a második intifáda. A 2005-ig tartó összecsapásokban, illetve a palesztin gerillák által elkövetett öngyilkos merényletekben közelítőleg 3000 palesztin, 1000 izraeli és néhány külföldi állampolgár is életét vesztette. A Gázai övezetben élt a Hamász vezetője Ahmed Jászín. Az intifáda alatt az izraeli hadsereg és titkosszolgálatok többször is megpróbálták megölni, végül 2004. március 22-én az IDF helikoptere AGM–114 Hellfire rakétákat lőtt ki rá, mikor reggeli imáról távozott egy mecsetből. A támadás megölte Jászint és testőreit, de végzett kilenc járókelővel is.
Abd el-Azíz ar-Rantíszi lett a Hamász új vezetője. Egy Jászinról való megemlékezésen kijelentette, hogy: "Az izraeliek nem lesznek biztonságban... Harcolni fogunk ellenük Palesztina, egész Palesztina felszabadításáig." Rantíszit végül április 17-én ölte meg egy célzott izraeli rakétacsapás.
Jászín és ar-Rantíszi meggyilkolásának hatására története során először a Hamász lett a legnépszerűbb palesztin ellenállási mozgalom Ciszjordánia és a Gázai övezet lakói közt egyaránt.
Az intifáda Izraelnek súlyos társadalmi és gazdasági gondokat okozott, így az izraeli kormány, élén Aríél Sárón miniszterelnökkel a Gázai övezet feladása mellett döntött, mert a 21 zsidó telep és azok néhány ezer lakója biztonságának fenntartása aránytalanul magas költséggel járt, a Gázai övezet hivatalos annektálása pedig a több, mint kétmillió palesztin izraeli állampolgárrá válását, ezzel az izraeli nemzetiségi arányok felborulását jelentette volna.Maximum Jews, Minimum Palestinians : Ehud Olmert speaks out: Israel must espouse unilateral separation – withdrawal to lines of its own choosing. It's the only answer to the demographic danger, says this latter-day realist., 13.11.2003 A Knesszet 2005. február 16-án hagyta jóvá a tervet. Bár a zsidó telepeket felszámolták, az izraeli hadsereg pedig elhagyta a Gázai övezet területét, annak határait, felségvizeit és légterét máig is teljes ellenőrzése alatt tartja, és Izrael fenntartotta magának a jogot, hogy hadereje bármikor behatolhasson az övezet területére. A határzár gázai övezeti oldalán az izraeliek széles biztonsági sávot jelöltek ki, ahová a palesztinok nem léphetnek be, ezzel megfosztva az övezet lakóit földjeik használatának jogától.
Miután a Hamász nagy meglepetésre megnyerte a nemzetközi ellenőrök által is tisztának tartott 2006-os palesztin törvényhatósági választásokat a Fatah nem volt hajlandó együttműködni vele, ami palesztin belharcokhoz vezetett. Izrael a 2006-os választások óta tartja katonai zárlat alatt a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét. A zárlat fenntartását Egyiptom is segíti, a Gázai övezet-Egyiptom határ lezárásával, amire az Izraellel kötött megállapodásai kötelezik. A Hamász 2007 óta irányítja egyedül a Gázai övezetet.
Az izraeli zárlat miatt a Gázai övezet gazdasága lepusztult, a lakosság ellátása akadozott, mert az övezetbe 2007 júniusától csak korlátozottan érkezett nyersanyag, üzemanyag és élelmiszer, amire válaszul 2008. január 23-án a Hamász harcosai Rafah közelében felrobbantották a határon 2003-ban épített megerősített határkerítést. Az így megnyílt határon palesztinok százezrei jutottak át Egyiptomba, ahol élelmiszert, üzemanyagot és iparcikkeket vásároltak. A határt néhány nap után ismét lezárták.
2008. december 27-én Izrael háborút indított a Gázai övezet ellen. Az Öntött ólom hadművelet névre keresztelt támadás során hosszas tüzérségi előkészítés és bombázások után 2009. január 3-án szárazföldi csapatok hatoltak be a Gázai övezetbe. Két hét után az izraeli kormány egyoldalú tűzszünetet jelentett be, ezzel a háború 2009. január 18-án véget ért. Az izraeli hadsereg január 21-re kivonult a Gázai övezetből."Hamas, Israel set independent cease-fires", CNN International; Last Israeli troops 'leave Gaza', BBC News, 21 January 2009.
A harcokban 1391 gázai palesztint és 6 izraeli katonát öltek meg. A harcok során 46000 otthon pusztult el, több mint 100000 palesztin vált hajléktalanná. A történtek kivizsgálására az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa A/HRC/RES/S-9/1 számú határozatával tényfeltáró bizottságot hozott létre. Izrael Izrael ellenes elfogultsággal vádolta az Emberi Jogi Tanácsot, és nem volt hajlandó együttműködni a bizottsággal. A bizottság munkája nyomán született az annak vezetőjéről általában Goldstone jelentésnek nevezett beszámoló. A jelentéstevők úgy találták, hogy mind az izraeli hadsereg, mind a Hamász követett el jogsértéseket a harcok során, amik kivizsgálásra érdemesek. A bizottság úgy találta, hogy az izraeli támadás szándékosan aránytalan volt, arra tervezve, hogy megbüntessen, megszégyenítsen és megfélemlítsen egy polgári népességet, helyi gazdasági kapacitását radikálisan csökkentse mind a munkavégzés, mind a létfenntartás terén, valamint, hogy rá a függőség és kiszolgáltatottság érzetét kényszerítse.
A háború után Izrael továbbra is fenntartotta a Gázai övezet zárlatát, így a lakosság helyzete nem javult. Az újjáépítést nemzetközi szervezetek és néhány ország támogatta jelentősebb anyagi forrásokkal.
Folyamatosak maradtak azonban a Gázai övezet és Izrael közti határvillongások, kisebb összetűzések, és a feszültség egyre nőtt, mert Izrael fenntartotta a határzárat, és az osloi egyezményben megszabott 20 tengeri mérföldes halászati határt önkényesen 3 tengeri mérföldre korlátozta, ezzel szinte ellehetetlenítve a gázai gazdaságban fontos tengeri halászati ágazatot. Az izraeli hadsereg rendszeresen zaklatta és akadályozta a halászok munkáját, több esetben hajóikat is elpusztította.