A Magyar Rádió és Televízió (hivatalos néven: Magyar Rádió és Televízió Vállalat, rövidítve: MRT) 1957-1974 között a magyar állami rádió- és televízióműsor-szolgáltatás központi intézménye volt. A szervezet a Magyar Rádió átnevezésével jött létre, és egy intézményi keretben működtette a rádiós és televíziós műsorszolgáltatást.

1974-ben a szervezetet megszüntették, feladatait az önálló Magyar Rádió és a Magyar Televízió vette át.

Története

Lásd még: A Magyar Rádió története Lásd még: A magyar televíziózás története Az első öt év Hivatalosan a Magyar Televízió 1957. május 1-jével kezdte meg működését, amikor a május elsejei ünnepségekről közvetített élő műsort.

1957. február 23-tól a korábban elindított próbaadások már „élesben”, tesztüzemben mentek. Ez az idő szinte napról napra megmutatta a gyakorlatban felmerülő problémákat, és az azokra adott válaszok állandó fejlődést biztosítottak a hivatalos megindulásig. Az elektronikus berendezések, eszközök fejlesztésével, beszerzésével egy időben megindult a filmtechnikai bázis kiépítése is. A külső felvételeket akkoriban kézi kamerák híján 16 mm filmfelvevővel készültek, így szükség volt a hozzárendelt laboratóriumok, vágóasztalok, szinkronstúdiók, mozifilm-letapogató berendezések – amelyek segítségével sugározni lehetett eleinte a 16, később a 35 mm-es filmfelvételeket képernyőre – beszerzésére, elhelyezésére, működtetésére. 204x204px220x220px223x223pxTakács Marika bemondóTamási Eszter bemondóMolnár Margit műsorvezető, riporterA magyar televíziózás első képernyős arcai közül A technikai kiépítés és adássugárzás meggyorsítása, az egyenes adások megindulása kapott némi politikai hátszelet, amikor 1957. május 1-jén, az újonnan vásárolt közvetítőkocsival és négy kitelepített kamerával élő közvetítést adhattak az első külső helyszínről, a május 1-jei felvonulásról és benne az 1956-os forradalom leverése óta először a nyilvánosság elé lépő Kádár János ünnepi beszédéről. Kádárt tanácsadói lebeszélték a május 1-jei tömegfelvonulás megtartásáról, félve az októberi zavargások újraéledésétől, de Kádár személyes döntése volt a rendezvény megtartása, bár az 1957 februárjában létrehozott Munkásőrség fokozott készültségben állt, így erre az első kültéri közvetítésre, a Magyar Rádió és Televízió (MRT) adásainak megkezdésére még fokozottabb figyelem irányult, nemzetközi értelemben véve is. Magyarország a forradalom véres leverése miatt politikailag elszigetelődött, a hidegháború enyhülő szembenállásában az ENSZ főtitkár asztalán a magyar ügy megtárgyalásának iratai várakoztak. Kádár pedig a legkorszerűbb technikával kívánta demonstrálni az ország és a világ felé, hogy ura a helyzetnek, Magyarországon nyugalom van. A műsorsugárzás rendben lezajlott. Az MRT innentől fogva megkezdte állandó és rendszeres műsorsugárzását. A kezdet dátuma azonban, a készülékekkel rendelkezők igen alacsony száma miatt inkább elvi jelentőséggel bírt. Az akkor már álló néhány adótorony eleinte pusztán a főváros, és idővel néhány nagyobb megyeszékhelyre történő műsorszórásra voltak alkalmasak.

1957. május 1-től fogva megindult a rendszeres adás: heti három adásnap volt, amelyből az előírásoknak megfelelően két napon többnyire filmeket, egy napon pedig színházi előadásokat vagy sportműsorokat sugároztak. Az első színházi közvetítés az operaház Bánk bán előadása volt. 1957. július 2-án megindult a TV-Híradó őse, a Televízió Képes Híradója címen. 1955-ben az 1948-ban felfüggesztett működésű Budapesti Értéktőzsde által felhagyott Tőzsdepalota épületébe költözött a televízió. Az 1970-es és 1980-as években az addigi tágas és díszes termeit stúdiók, irodák, raktárak és műszaki helyiségek számára osztották fel. 1957. augusztus 18-án a Magyar Rádiót átszervezték, és Magyar Rádió és Televízió néven egységes intézménnyé alakították. 1957. december 31-én este fél tíz és éjfél között mutatták be Tele humor, Tele dal, Tele tánc címmel az első szilveszteri televíziós kabarét, a rendezői: Horváth Tivadar és Várkonyi Zoltán voltak. A rendszeres műsorok megindulásával párhuzamosan nagy hangsúlyt fektetett az államapparátus, a nagy tömegű televíziógyártásra, a televíziózás széles körű elterjesztésére, amelyeknek, voltak teljesítendő földi sugárzási feltételei is, átjátszók kiépítése távolabbi vidékek felé. Később lett a héten négy (1958), majd öt adásnap (1960), 1968-tól pedig hat napon át volt műsor (hétfő volt az adásszüneti nap, ekkor került például a Rádiókabaré hétfői „főműsoridőbe”), csak 1989 januárjától lett teljes az adáshét, a változások előszeleként.hetek.hu: Az állam szócsöve 1958 májusa – Magyar kezdeményezésre a KGST országok létrehozták az Intervízió műsorcsere-szervezetet. 1959-ben 50 ezer hazai előfizetője volt a televíziózásnak. 1959 – megépült a havasi adótorony – Pécsett és környékén is lehetett már fogni a televízió adását. Az MRT első elnöke Benke Valéria volt. Működése alatt a rádió és a televízió közös irányítás alatt állt. Ebben az időszakban indult el több jelentős műsor és kulturális kezdeményezés, köztük 1959-ben A Szabó család című rádiójáték-sorozat. Az intézmény szervezésében rendezték meg az 1966 és 1972 közötti Táncdalfesztiválokat is, amelyeket rádióban és televízióban egyaránt közvetítettek.Borbás Barna - Mindörökké kádárizmus / Csepregi, Zalatnay és Korda útja a Fideszig (Válasz Online, 2023.08.25.) Az elsők Bemondók: Pintér Sándor, Bán György, Erdei Klári, Hajnóczy Lívia, Mednyánszky Ági és Sárosi Gábor (az első kísérleti adás bemondói, 1954-től), Takács Mária (1957), Tamási Eszter (1957), Kudlik Júlia (1964) Díszlettervezők: Kézdi Lóránt (1956), Tóth A. Pál (1957) Hangmérnökök: Farkas Irén (1958), Mócsi Lászlóné (1958) Műszaki munkatársak: Alföldi György (1956), Faragó Zoltán (1957), Forgó Mihály, Dr. (1955), Forgó Mihályné, Dr. '(1955), Gallai Gáborné (1957), Gyökér András (1956), Horváth Miklós (1957), Istvánfi Sándor (1956), Kerpel Róbert (1957), Koreny János (1956), Lévay Jenő (1955), Mócsi László (1957), Sági Gáspár (1957), Südi Nándor Gábor (1957), Vozák László (1956), Zánkay Dénes (1957) Operatőrök: Butskó György (1957), Czóbel Anna (1958), Kocsis Sándor (1957), Mezei István (1956), Mestyán Tibor (1957), Nagy József (1957), Novákovits András (1957), Sík Igor (1957), Török Vidor (1956), Varga Vilmos (1957), Janovics Sándor (1963), Darvas Máté (1964) Rendezők: Apáthi Imre (1958, az első főrendező-művészeti vezető), Bednai Nándor (Az első tévérendező, elvileg a főiskola elvégzése, 1953 óta.), Eck T. Imre (1957), Horváth Ádám (1957), Katkics Ilona (1956), Mahrer Emil (1956), B: Megyeri Gabriella (1957), Mihályfi Imre (1957), Nemere László (1957), Novákovits András (1957), Szőnyi G. Sándor (1957), Zsurzs Éva (1957)-(Várkonyi Zoltánnal közösen jegyezte az első tévéjátékot) Szerkesztő-riporterek: Balogh Mária (1957), Bán János (1957), Buzáné Fábri Éva (1957), Horváth Győző (1957), Kelemen Endre (1956), Kovalik Károly (1957), Kovács Béla (1957), Kukk György (1957), Kulcsár István (1957, állandó külsős), Márványi György (1957), Matúz Józsefné (1957), Megyeri Károly (az első státuszos riporter, a Fórum műsor egyik alapítója), Rockenbauer Pál (1956), Szepesi György (Az első élő sportközvetítés riportere 1957-ben, állandó külsős), Molnár Margit (1959), Vitray Tamás (1958)

A konszolidáció kezdete bélyegkép|jobbra|200px|Egy legendás bemondó csapat: Takács Mária, Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József (1967)1962–1974 között Tömpe István volt a Magyar Rádió és Televízió (MRT) elnöke, aki a korábbinál kissé enyhébb politikai irányvonalat képviselt. A televíziót főosztályvezetők (Tamás István, Kulcsár Ferenc), majd teljhatalmú alelnökök vezették: Hajnal Kornél, Gódor Ferenc, Pécsi Ferenc.

Mint a Kádár-rendszer egyik legfontosabb tömegtájékoztató médiuma, a önállósult televízió hírszerkesztési struktúráját is 1986-ig az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya (APO) által kijelölt direktívák határozták meg. A kulturális és művelődési műsorok irányvonalát az Aczél György nevéhez fűződő legendás "Tiltott, Tűrt és Támogatott" kultúrpolitika formálta.Takács Róbert: A sajtóirányítás szervezete a Kádár-korszakban (Médiakutató Alapítvány, 2009)Szabadbölcsészet / Médiatörténet / Cenzúra és manipuláció, ELTE BTK Művészetelmélet és Médiakutatási Intézet

1964-ben történt meg az első műholdas tévéközvetítés: a tokiói olimpiát először (igaz csak részben) a Telstar-műhold segítségével közvetítették a hazai nézőknek. 1967-ben indult el a színes technika alkalmazása próbajelleggel, egyúttal ekkor ünnepelték az egymilliomodik előfizetőt.

Pécsi Ferenc MRT-s alelnöksége 1968-ban az MSZMP Központi Bizottsága jóváhagyta az Új gazdasági mechanizmus ambiciózus tervét. Ezzel egy időben az MRT–ben Pécsi Ferencet nevezték ki alelnöknek, aki a tévés részlegért volt felelős. Különösen nagy figyelmet fordított az 1968-ban induló reformok előkészítését szolgáló műsorok indítására.

Az ő időszakában indult – később Polgár Dénes irányításával – a Hét című belpolitikai sorozat és a Fórum, amely lehetővé tette a nézőknek, hogy feltett kérdéseikre újságírók és politikusok válaszoljanak (a korszak politikai légköréhez igazodva három téma tabu volt, amit nem lehetett megvitatni: a pártvezetést, a Szovjetuniót és a KGST-t). Új gazdasági mechanizmust magyarázó műsort is indítottak Dr. Agy címmel.

Ekkor mutatkozott be a Fekete-fehér, igen-nem című vetélkedő, és a Jó estét, Magyarország! című, országot bemutató sok helyszínes, élő körkapcsolásos műsor. Elindult Vitray Tamás beszélgetős műsora (Ötszemközt) és ekkor hirdették meg televízió által szervezett Nemzetközi Karmesterversenyt. 1968-tól már a hét hat napján volt közvetítés az akkor még egyetlen tévécsatornán.

Innen számítható a televíziós művészeti terület első igazi felemelkedése, a magyar tévéjátékgyártás megalapozása. Elindult a Zenés TV Színház műsorsorozat, amelyben ismert magyar és külföldi klasszikus zenés darabokat – operetteket, operákat és zenés játékokat – dolgoztak fel. Pécsi a nagy művészfilmek bemutatása mellett számos, népszerű sorozat képernyőre kerülését támogatta. Ilyen volt például a Bors című sorozat Sztankay Istvánnal, a sorozat nyelvezete miatt vegyes reakciókat kiváltó Rózsa Sándor, az Egy óra múlva itt vagyok... Harsányi Gáborral a főszerepben és az első színes magyar sorozatként A fekete város. A tévéjátékok, gyermekeknek szánt sorozatok választékát, magyar rajzfilmek megrendelésével segítették.

A színes adások sugárzása 1967-től kezdve kísérletként folyt. 1969. március 21-én – a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójának alkalmából – délelőtt 11 órakor egy körülbelül egyórás időtartamban került sor az első színes műszaki kísérleti adásra. Ezt később az MRT saját tévécsatornáján is megismételték április 5.-én.Rádió –és Televízióújság 1969. XIV évf. 14. szám 13. oldal Az első színes helyszíni közvetítés az 1970. április 4-i katonai díszszemléről történt.

1971-1973 között tartott a Magyar Rádió és Televízió második csatornájának próbaadása. 1971-ben tartották meg az első Veszprémi Tévétalálkozót. Az 1971–1990 között évente megrendezésre kerülő fórumon televíziós alkotásokat vetítettek és díjaztak. Ugyanitt történtek a műsorok értékesítése a külföldi érdeklődők számára.

1972-ben Brezsnyev visszavonta az Új gazdasági mechanizmust. Ezzel párhuzamosan a televízióról nyilvános politikai kritikák kezdtek megjelenni itthon, amelyek arról szóltak, hogy ez már nem a munkásosztály televíziója, hanem szinte polgári. A politikai elemzők szerint Pécsi leváltása a reform elleni erők követelése miatt történt.

1974. október 1-jével az intézményt megszüntették, és helyét két önálló szervezet, a Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MTV) vette át. A Minisztertanács Tömpe Istvánt – a korábbi MRT elnökét – a rádiót és tévét felügyelő Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökévé, Hárs Istvánt a Magyar Rádió elnökévé, Nagy Richárdot a Magyar Televízió elnökévé nevezte ki.https://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1974_09/?pg=140&layout=s

Vezetői