A Majungasaurus (nevének jelentése 'Mahajanga gyík') az abelisaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely Madagaszkáron élt 70–66 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban. Csak egyetlen faját, az M. crenatissimust azonosították. Az eredetileg Majungatholus néven leírt példányról később kiderült, hogy valójában a Majungasaurushoz tartozik, így ez a név a Majungasaurus szinonimájává vált.
A többi abelisauridához hasonlóan a Majungasaurus rövid pofával rendelkező, két lábon járó húsevő volt. Habár a mellső lábai nem teljesen ismertek, nagyon rövidek lehettek, míg a hátsó lábai hosszúak és zömökek voltak. Nagyon durva felületű, felül megvastagodott csontokból álló pofarésszel, valamint felül egy lekerekített tülökkel (melyet kezdetben összetévesztettek a pachycephalosaurusok fejtetőjével) ellátott széles koponyája révén megkülönböztethető más abelisauridáktól. További megkülönböztető jegyek az alsó és felső állcsontokban levő fogak, melyek száma meghaladja a többi abelisauridáét.
A Majungasaurus a számos jól megőrződött koponya és csontváz hatására jelenleg az egyik legjobban ismert déli félgömbön élt theropoda dinoszaurusz. Úgy tűnik közelebbi rokonságban állt az indiai, mint a dél-amerikai vagy afrikai abelisauridákkal, ami biogeográfiai szempontból fontos. Ökoszisztémája csúcsragadozójaként főként a Rapetosaurushoz hasonló sauropodákra vadászott, és ez az egyetlen ismert dinoszaurusz, amelynél létezik közvetlen bizonyíték a kannibalizmusra vonatkozóan.
Anatómia bélyegkép|balra|260px|A Majungasaurus crenatissimus és az ember méretének összehasonlítása
A Majungasaurus egy közepes méretű, a farkával együtt 6–7 méteres hosszúságú theropoda volt. A nagyobb példányok töredékes maradványai arra utalnak, hogy az egyes felnőttek hossza meghaladta a 8 métert is. A tudósok a közepes méretű felnőttek tömegét több mint 1100 kilogrammra becsülik, a legnagyobb példányok ennél nehezebbek lehettek. Rokona, a 8–9 méteres hosszúságú Carnotaurus ennek tömegét 1500 kilogrammra becsülték.
A Majungasaurus koponyája a legtöbb theropodáéhoz képest kivételesen jól ismert, általánosságban hasonlít a legtöbb abelisauridáéra. A többi abelisauridához hasonlóan a koponya hossza a magasságához viszonyítva aránylag rövid volt, de nem olyan rövid, mint a Carnotaurusé. A nagy példányok koponyája elérte a 60–70 centiméteres hosszúságot. A pofa hegyét alkotó magas premaxilla (a felső állcsont elülső része) a család többi tagjára jellemzően nagyon tompa volt. A Majungasaurus koponyája azonban más abelisauridákéhoz képest feltűnően kiszélesedett. Minden abelisaurida durva felületű pofacsonttal rendelkezett, és a Majungasaurus sem kivétel ez alól. A mintázat az orrcsont külső részén helyezkedett el, ami a Majungasaurusnál rendkívüli módon megvastagodott és középen egybeforrt, az orrnyílások közelében egy alacsony kiemelkedést hozva létre. A koponya tetején egy egyedi, boltívszerű szarv állt ki az összeforrt frontális csontból. Az élő állatokon ezeket a struktúrákat valamilyen kültakaró, feltehetően keratin fedte. A koponyán végzett komputertomográfiás (CT) vizsgálat kimutatta, hogy mindkét orrstruktúra és a frontális szarv üregeket tartalmazott, feltehetően a tömeg csökkentése érdekében. A fogak az abelisauridákra jellemzően rövid koronával voltak ellátva, viszont a Majungasaurus felső állcsonti és alsó, dentális csonti részén 17 fog helyezkedett el, ami a Rugopst kivéve meghaladja a többi abelisauridánál található fogak számát.
A Majungasaurus koponya alatti (posztkraniális) csontváza közeli hasonlóságot mutat a két teljes csontváz alapján ismert abelisauridáéval, a Carnotauruséval és az Aucasauruséval. A Majungasaurus két lábon járt, fejét és felsőtestét hosszú farka tartotta egyensúlyban, a tömegközéppontja a csípője felett helyezkedett el. A robusztus nyakcsigolyákban számos lyuk és üreg volt, emellett nagy méretű tapadási pontokat tartalmazott a nyakizmok számára, a megerősítésére pedig összekapcsolódott bordák szolgáltak. A nyaki bordákhoz elcsontosodott inak kapcsolódtak, amitől a kinézetük villaszerűvé vált, ahogy az a Carnotaurusnál is megfigyelhető. E jellegzetességek eredményeként a nyak igen erőssé vált. A Majungasaurus nyaki bordáit egyedi módon hosszú, oldalsó bemélyedések tették könnyebbé. A mellső láb csontjai közül még csak a felkarcsontról készült leírás, ami szerint rövid és görbe volt, igen hasonló az Aucasaurus és a Carnotaurus hasonló testrészéhez. Ez arra utal, hogy a Majungasaurusnak is rövid, négyujjú mellső lábai lehettek. Az abelisauridákra jellemzően a hátsó lábak a testhez viszonyítva rövidek és zömökek voltak. A térdnél feltűnően kiemelkedő sípcsontja zömökebb volt, mint rokonáé, a Carnotaurusé. A boka és a sarokcsont összeforrtak, a lábfejen pedig három működő ujj nőtt, a kis méretű első lábujj nem érintkezett a talajjal.
Osztályozás és rendszertan A Majungasaurust az Abelisauridae theropoda klád tagjaként sorolták be, amely a Linné-i rendszertan szemszögéből egy család. A Noasauridae család mellett az abelisauridák is az Abelisauroidea öregcsaládba tartoznak, ami a Ceratosauria alrendág része. Az abelisauridák többek között ismertek széles pofarésszel rendelkező magas koponyájukról, az arccsontjaikon levő kiterjedt mintázatról (ami a carcharodontosauridákkal való konvergens evolúció eredménye), valamint nagy mértékben megkisebbedett (elsorvadt és a tyrannosauridákkal konvergens) mellső és zömök hátsó lábaikról.
Sok más családhoz hasonlóan az Abelisauridae rendszertana (evolúciós kapcsolatrendszere) is zavaros. Míg számos kladisztikai tanulmány arra utal, hogy a Majungasaurus közeli rokonságban áll a dél-amerikai Carnotaurusszal, vannak olyanok is, amelyek képtelenek meghatározni a pontos filogenetikai helyét. A legújabb keletű elemzés a legteljesebb információk alapján készült, és a Majungasaurust az indiai Rajasaurusszal és Indosaurusszal közös kládba helyezte el, de kizárta az olyan dél-amerikai nemeket, mint a Carnotaurus, az Ilokelesia, az Ekrixinatosaurus, az Aucasaurus és az Abelisaurus, illetve az afrikai Rugopst. Ez nyitva hagyja azt a lehetőséget, ami szerint a Gondwana nyugati és keleti részén élt abelisauridák külön kládba tartoztak. Az Aucasaurushoz hasonlóan ismert, valamint a későbbiekben felfedezésre kerülő abelisauridák részletes leírása segíthet tisztázni a filogenetikai képet.
Felfedezés és elnevezés 1896-ban a francia őslénykutató Charles Depéret írta le a Madagaszkár északnyugati részéről előkerült első theropoda maradványokat. Az Université Claude Bernard Lyon 1 gyűjtemény részeként ismert leletek között két fog, egy karom és néhány csigolya található, melyeket egy francia katonatiszt fedezett fel a Betsiboka folyó mentén. Depéret a fosszíliákat M. crenatissimus néven a Megalosaurus nemhez sorolta be, amely ekkortájt szemétkosár-taxonként szolgált, és több egymáshoz nem kapcsolódó, nagy méretű theropodát tartalmazott. Ez a fajnév a latin crenatus ('bemetszett') szóból és az -issimus ('leg-') utótagból származik, és a fogak első és hátsó élén levő bevágásokra utal. Depéret később átsorolta a fajt egy szintén alig ismert taxonba, az észak-amerikai Dryptosaurus nembe.
jobbra|bélyegkép|200px|A Majungatholus típuspéldánya: egy Majungasaurus frontális szarva, amit tévesen egy pachycephalosaurus fejtetőjeként azonosítottak (a Muséum National d'Histoire Naturelle MNHN.MAJ 1 jelzésű lelete) bélyegkép|jobbra|200px|Egy Majungasaurus crenatissimus állcsont a párizsi Muséum national d'histoire naturelle gyűjteményében
Az elkövetkező 100 évben francia gyűjtők számos töredékes maradványra találtak az északnyugat-madagaszkári Mahajanga tartományban, melyek közül sok a párizsi Muséum National d'Histoire Naturelle gyűjteményébe került. 1955-ben René Lavocat leírást készített egy theropoda fogazatáról, amely a Maevarano-formációból került elő, arról a területről, ahol az eredeti maradványt megtalálták. A fogak megegyeztek azokkal, amelyeket Depéret írt le, de az erősen hajlított állcsont nagyon eltért a Megalosaurusétól és a Dryptosaurusétól. Lavocat a Mahajanga régi névváltozata és a görög σαυρος / szaürosz ('gyík') szó felhasználásával átnevezte a nemet Majungasaurusra, az (MNHN.MAJ 1 jelzésű) állcsontot pedig típuspéldánnyá tette.
1979-ben Hans-Dieter Sues és Philippe Taquet egy kupola formájú (MNHN.MAJ 4 jelzésű) koponyatöredéket új pachycephalosaurus nemként (Majungatholus atopus néven) írt le, Ez volt az első beszámoló egy déli félgömbről származó pachycephalosaurusról.
1993-ban a State University of New York at Stony Brook és a University of Antananarivo tudósai megkezdték a Mahajanga Medence Projektet (Mahajanga Basin Project), a Mahajanga tartománybeli Berivotra falu közelében levő késő kréta kori üledék geológiájának és fosszíliáinak átvizsgálására szánt expedíciósorozatot. Az első expedíció során több száz theropoda fog került elő, melyeket a Majungasaurus maradványaiként azonosítottak, egy részük egy különálló premaxillához tartozott, amiről 1996-ban készítettek leírást. A további hét felfedezőút során tízezer fosszíliára bukkantak, melyek közül sok még ismeretlen fajhoz tartozott. A Mahajanga Medence Projektnek köszönhetően a terület fosszilis taxonjainak száma megsokszorozódott.
Az 1996-os terepmunka során egy meglepően teljes és sok részletet megőrzött theropoda koponyát fedeztek fel (az FMNH PR 2100 jelzésű leletet). A koponya tetején egy kupola formájú kiemelkedés található, ami nagyjából megegyezik azzal, amit Sues és Taquet Majungatholus atopus néven írt le. A korábban pachycephalosaurusként ismertté vált Majungatholusról 1998-ban abelisauridaként új leírást készítettek. Habár a Majungasaurus crenatissimus név korábbról származik, mint a Majungatholus atopus, a szerzők úgy ítélték meg, hogy a Majungasaurus típuspéldányának fogazata túl töredékes ahhoz, hogy biztosan ugyanahhoz a fajhoz sorolhassák be, amihez a koponya tartozik A következő évtizedben elvégzett terepmunka során további hiányos koponyákat és tucatnyi részleges csontvázat tártak fel, melyek fiatal és felnőtt példányokhoz tartoztak. A projekt tagjai emellett több száz különálló csontra, és ezernyi elhullajtott Majungasaurus fogra bukkantak. E maradványokkal együtt szinte a csontváz valamennyi része előkerült, de a mellső lábak, a csípő és a farok végi csigolyák ismeretlenek maradtak. A terepmunka egy 2007-es monográfiával érte el a tetőpontját, melynek hét tudományos cikke a Society of Vertebrate Paleontology Memoirsban (A Gerinces Őslénytani Társaság Emlékeztetői) jelent meg, és az állat biológiáját minden lehetséges szempontból megvizsgálja. A cikkek angol nyelvűek, de mindegyikük tartalmaz malagaszi nyelvű összefoglalót. Ebben a kötetben a Lavocat által készített fogazatleírást újraértékelték és a fajra vonatkozóan diagnosztikusnak találták. Emiatt a Majungatholus nevet lecserélték a régebbi Majungasaurusra. A monográfia széles körű, de a szerkesztők szerint csak az 1993 és 2001 között felfedezett anyagokat tartalmazza. 2003-ban és 2005-ben jelentős mennyiségű példányt, köztük teljes csontvázakat fedeztek fel, melyek még preparálásra és leírásra várnak.
Ősbiológia Koponyadíszítés A Majungasaurus talán legmegkülönböztetőbb jellemzői a koponyadíszek, köztük a megnagyobbodott és összeforrt orrcsontok és a frontális szarv. Más ismert ceratosaurusok, köztük a Carnotaurus, a Rajasaurus, és a Ceratosaurus fején is találtak kinövéseket. Ezek a részek talán a fajtársak közti versengésben játszottak szerepet, de pontos funkciójuk még nem tisztázott. A Majungasaurus frontális szarvának üres mélyedése gyengíthette a testrész szerkezetét, és megakadályozhatta a közvetlen fizikai harcra való használatát, de a szarv alkalmas lehetett a párválasztás során történő pózolásra. Bár az egyedek közötti díszítés eltérő volt, nincs bizonyíték a nemi kétalakúságra (ivari dimorfizmus)
Táplálkozás bélyegkép|balra|200px|A Majungasaurus crenatissimus fejének rekonstrukciója