bélyegkép|jobbra|Sűrített levegő működtetésű tárcsafék bélyegkép|jobbra|Tárcsafék személyautón bélyegkép|jobbra|Tárcsafék kerékpáron
A tárcsafék olyan mechanikus fékrendszer, ahol a kerékkel együtt forgó féktárcsát az alvázhoz rögzített féknyeregbe szerelt fékpofák képesek lassítani.
Működtetése A tárcsaféket működtetheti: Tokos huzal (bowden) – elsősorban kerékpárokon, motorkerékpárokon Hidraulikus szerkezet – elsősorban személyautókon Pneumatikus szerkezet – elsősorban tehergépkocsikon, autóbuszokon és vasúti járműveken
Előnyei A dobfékkel szemben a szabadon forgó féktárcsa jelentősen nagyobb energia felemésztésére (hővé alakítására) képes, kisebb tömeg mellett (a nyomóerő nagyobb lehet, alakváltozás veszélye nélkül). Az örvényáramú fékkel ellentétben, alkalmas a kerekek állóra fékezésére Jobb szellőzés – jobb hűtés
Hátrányai Mivel a féktárcsa ki van téve az időjárásnak, hajlamos a rozsdásodásra, ami kiszámíthatatlan fékezést okozhat.
A fékpofák, és a féktárcsák élettartama alacsonyabb, mint a dobféké.
Mechanikus vezérlésnél gyakoribb utánállítás szükséges, mint a dobfékek esetén.
Felhasználása Kis és közepes teljesítményű személyautókon az első kerekek fékezésére; Nagy teljesítményű személyautókon mind a négy keréken; Nagy igénybevételű kerékpárokon (downhill), ahol a magasabb árat elfogadhatóvá teszi a nagy teljesítmény, és a talajtól való nagy távolság; Tehergépkocsikon, autóbuszokon, vasúti járműveken sűrített levegős működtetéssel.
bélyegkép|jobbra|A tárcsafék fékezéskor bélyegkép|balra|A tárcsafék nyugalmi állapotbanbélyegkép|középre|A tárcsafék fékezés kezdetén
Források Ternai Zoltán: A gépkocsi (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
Kategória:Fékek