Arthur Blakey (más néven Abdullah Ibn Buhaina) (Pittsburgh, Pennsylvania, 1919. október 11. – New York, 1990. október 16.), amerikai jazz-dobos és zenekarvezető. Több, mint 30 éven keresztül vezette híres zenekarát, a The Jazz Messengers-t.A Jazz Messengers egy dzsessz-combo volt, Több mint harmincöt évig létezett az 1950-es évek elejétől. 1990-ben meghalt Art Blakey, az együttes alapítója és vezetője, így megszűnt a zenekar.
Életpályája Art Blakey 1919. október 11-én született Pittsburghben, Earl Hines és Erroll Garner, két kiváló zongorista, szülővárosában. Eleinte a külvárosi acélöntödében dolgozott, esténként pedig helyi klubokban zongorázott. Hamarosan úgy döntött, dobosként jobban megállná a helyét, és tizenöt évesen már saját zenekara is volt.
1939-től Fletcher Henderson, Mary Lou Williams, majd Billy Eckstine zenekarában is játszott, akinél fiatalon megfordult többek közt Dizzy Gillespie, Miles Davis és Charlie Parker. A 40-es évek második felében Thelonious Monk vette szárnyai alá Blakeyt New Yorkban, több felvételt is készítettek, és Monk pályafutásának végéig (1971) gyakran szerepeltek együtt. 1948-ban Nyugat-Afrikába utazott, hogy kielégítse világvallások utáni – régóta tartó – érdeklődését, és felvette az iszlám vallást, valamint az Abdullah Ibn Buhaina nevet. Utazásai alatt afrikai dobolási technikákat is elsajátított. A következő néhány évben kiváló bebop zenészeket kísért fellépéseken, rádiófelvételeken.
1954-ben alakította meg Horace Silverrel a Jazz Messengerst, amely Silver két évvel későbbi távozása után az ő neve alatt működött haláláig. A korai kvintetben Clifford Brown, Lou Donaldson és Curly Russell szerepelt még. 1959 és 1964 között Wayne Shorter tenorszaxofonos volt a művészeti vezetőjük, akinek szerzeményei távozása után is meghatározóak voltak az együttes repertoárjában. A Moanin’ (1959) a korszak és a Jazz Messengers egyik kiemelkedő albuma.
A 70-es évek fúziós korszakát kicsit döcögősen vészelte át a zenekar, de a következő évtized elején a tradicionális jazz ismét erőre kapott, és Wynton Marsalis trombitás részvételével és irányításával újabb sikereket könyvelhettek el. Blakey együttese kiváló zenei teljesítménye mellett fiatal zenészgenerációk sorát nevelte ki.
Válogatott diszkográfia New Sounds (1947) – Blue Note A Night At Birdland (1954) – Blue Note At The Cafe Bohemia (1955) – Blue Note The Jazz Messengers (1956) – Columbia Hard Drive (1957) – Bethlehem Moanin' (1958) – Blue Note At The Jazz Corner Of The World (1959) – Blue Note The Big Beat (1960) – Blue Note Night In Tunisia (1960) – Blue Note Free For All (1964) – Blue Note Straight Ahead (1981) – Concord Keystone 3 (1982) – Concord
Jegyzetek
Források Jeffrey Taylor: Art Blakey Biography, musicianguide.com
További információk Art Blakey hivatalos honlapja, artblakey.com Eric Novod: The Dozens: Essential Art Blakey, jazz.com Art Blakey diszkográfia, jazzdisco.org
Kategória:Amerikai dzsesszdobosok Kategória:Pittsburghiek Kategória:1919-ben született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:Afroamerikaiak