A munka törvénykönyve szerint a „távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják”.net.jogtar.hu/munka-tv 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről, 196. § (1) bekezdés bélyegkép|Egy férfi a laptopján dolgozik az otthonában
A távmunka alkalmazási területe mindazonáltal jóval tágabb, mint amit a jogalkotó kijelölt. Távoli helyről történő munkavégzés egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok esetében is elképzelhető (pl. megbízás, vállalkozás).
Főleg a koronavírus-járvány kitörése óta a magyar köznapi nyelvben elterjedt a home office, mint az otthon végzett munkavégzésre utaló, angol nyelvből átvett kifejezés.A távmunkát az angol nyelvben más kifejezésekkel nevezik meg, pl. telecommuting, vagy telework, teleworking, working from home, mobile work, remote work, esetleg flexible workplace. A home office jelentése egyszerűen dolgozószoba; az otthon végzett irodai jellegű munka helye.
Fogalma bélyegkép|Amerikai tengerészgyalogos otthonról dolgozik A munkavégzés az ipari társadalomban kialakult és szokásos rendje és kerete rendszerint térben, időben és szervezetben az élet más tevékenységeitől elkülönülten folyó tevékenység.
Az iparosítás feltételei, a gyári munka keretei alakították ki, s a termelés anyag- és technológiaigénye, a szervezeti formák fellazulása újfajta kereteket, munkaszervezeteket és munkaszervezési formákat tesz lehetővé, a foglalkoztatás és a munkaszervezés, munkavégzés hagyományos formái – a modern információs technológiák egyre szélesebb körben történő alkalmazásának következtében – jelentős változáson mennek keresztül.
A napi 8 órában történő munkavégzési formát egyre gyakrabban váltják a foglalkoztatás rugalmasabb és a hagyományostól eltérő lehetőségei.
A foglalkoztatás atipikus formái – a részmunkaidős foglalkoztatás, a megosztott munkaidőben történő foglalkoztatás, a határozott (projekt) időtartamra történő foglalkoztatás, a munkaerő kölcsönzés, a tranzit foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás és a távmunka – napjainkban az Európai Unióban és hazánkban egyaránt a foglalkoztatáspolitika egyik folyamatosan erősödő, a foglalkoztathatóságot javító eszközévé vált.
A hagyományos formák mellett tért hódító atipikus munkavállalási formák terjedése szükségessé tette a jogi keretek közötti szabályozását is.
A munka szervezésének fejlődése
A távmunkával összefüggésbe hozható első alapvetéseket Max Weber (1864–1920) fogalmazta meg „Gazdaság és társadalom” című összefoglaló művében. Weber szerint a cselekvés lehet: célracionális értékracionális affektív tradicionális.
Weber „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című műve a nyugati kultúra racionalizálódásának folyamataival, a kapitalista termelés és a bürokratikus jogrendszer, illetve államigazgatás kialakulásával foglalkozik.
Frederick Winslow Taylor elmélete szerint „eddig a személyiség (ember) állt a középpontban, a jövőben a rendszer lesz az elsődleges”, a fizikai és szellemi munkát szét kell választani, a munkás nem több, mint a gép tartozéka, eszköz a végrehajtásban, a munkásokat pályaalkalmassági vizsgálatok alapján kell kiválasztani, mindenkit képességeinek, képzettségének megfelelő legmagasabb szintű feladattal kell megbízni. Nevéhez fűződik a teljesítményrendszer fogalma. Taylor ellenzi a csoportmunkát.
Társai: Emerson''', a technológiai előírások, szabványosítás atyja; Frank és Lillan Gilbrecht: Mozdulatelemzés. Folyamatok egyszerűsítése, kiiktatása. Henry Gantt később a munkafolyamatok és az elvégzéséhez szükséges idő közötti összefüggéseket vizsgálja. A róla elnevezett Gantt-diagram szinte minden pályázat kötelező elemét képezi. Jack Nilles, a távmunka atyja megfogalmazásában: „A munka utazik.” Gil Gordon távmunka-szakértő szerint „Mindenkinek önmagának kell eldöntenie, hogy életében indokolt-e a távmunka választása – abban az esetben például, ha valakinek elegendő ösztönzést ad munkájához saját belső motivációja, nagy az önfegyelme, és nem túl nagy a társaság igénye, a távmunka valóban testre szabott, jó választás lehet.”
1997-ben került sor a részmunkaidő szabályozására, majd az Európai Bizottság 2002-ben – a szociális partnerekkel kötött megállapodásban – a távmunkát olyan munkaszervezési és/vagy munkavégzési formaként definiálta, amely a számítástechnikát munkaviszony keretei között veszi igénybe, illetve ahol a munkát – amely a munkaadó telephelyén is megszervezhető lenne – a munkavállalók attól rendszeresen távol végzik. Távmunkavállalónak pedig az a személy tekinthető, aki e meghatározásnak megfelelő keretekben IKT (információ- és kommunikációs technológiai) eszközökkel – magyarul az információs és kommunikációs technológia eszközeivel végzi a munkáját.
A szociális partnerek a távmunkát mint a munkaszervezés olyan korszerűsítési lehetőségeként értelmezték, amely a vállalatok és az állami szolgáltató intézmények számára egyaránt alkalmazhatnak. A munkavállalók a távmunka segítségével munkájukat, valamint családi, közösségi (társadalmi) kötelezettségeiket összhangba hozhatják, miközben nagyobb függetlenséget élveznek feladataik elvégzésében.
A szociális partnerek célja, hogy a társadalom széles rétegeit ösztönözze a munkaszervezés ezen új típusú formáinak alkalmazására olyan módon, hogy a rugalmasság és a biztonság együtt járjon a munkavégzés minőségének javulásával, egyben a foglalkoztathatóság növelésével, amely lehetőséget teremt a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedési esélyeinek növelésére is.
A szociális partnerek által megkötött távmunkára vonatkozó megállapodás azért jött létre, hogy európai szinten olyan általános feltételrendszer jöjjön létre, melyet az aláírók saját, a vállalatvezetés és a munkaerő-gazdálkodás területén alkalmazott nemzeti eljárásaik és gyakorlatuk szerint valósítanak meg.
Az aláírók – a 2002-ben még csak tagjelölt országokban működő – tagszervezeteiket is arra ösztönözték, hogy saját jogrendszerük keretein belül szerezzenek érvényt a távmunka megállapodásban megfogalmazott alapelveknek.
A távmunka fontosabb jellemzői bélyegkép|Online lefolytatott megbeszélés|balra A távmunka alkalmazása mind a munkavállaló, mind a munkaadó számára egyaránt önkéntes jellegű. A távmunkavégzés feltételeit a munkavállaló eredeti munkaköri leírásában is meg lehet jelölni, de önkéntes alapon később is választható konstrukció. Mindkét esetben a munkaadó látja el a távmunkavállalót a szükséges írásos információval a 91/533/EGK irányelvA Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről – illetve az azt átültető nemzeti jogszabályokNemzeti végrehajtási intézkedések: 91/533/EGK tanácsi irányelv – alapján, beleértve a hatályos kollektív szerződésekről szóló információt és az elvégzendő munka, stb. leírását is.
Amennyiben a távmunka nem része az eredeti munkaköri leírásnak, és a munkaadó ajánlatot tesz a távmunkára, azt a munkavállaló elfogadhatja vagy visszautasíthatja. Ha a munkavállaló fejezi ki abbeli szándékát, hogy távmunka keretei között dolgozzon, a munkaadó elfogadhatja vagy visszautasíthatja e szándékot.
A távmunka végzés a munkavállaló munkajogi státuszát nem változtatja meg. A távmunkának a munkavállaló általi visszautasítása önmagában nem lehet oka annak, hogy a munkaadó az adott munkavállaló munkaviszonyát megszüntesse, vagy annak feltételeit megváltoztassa.
A foglalkoztatás feltételeinek tekintetében a távmunkavállalókra ugyanazok a törvényben (és kollektív szerződésben) biztosított jogok vonatkoznak, mint a hagyományos munkaköröket betöltő, a munkaadó telephelyén foglalkoztatott munkavállalókra. A távmunka sajátosságai miatt azonban szükségessé válhatnak kiegészítő kollektív és/vagy egyéni megállapodások.
A munkaadó felelős a távmunkavállaló által (munkakörében) használt és feldolgozott adatok védelmének biztosításáért. A munkaadónak tájékoztatnia kell a munkavállalót az adatvédelemmel kapcsolatos vállalati/intézményi szabályzatról.
A munkaadónak tiszteletben kell tartania a távmunkavállaló magánéletét. Amennyiben a munkaadó a távmunkás jelenlétét online vizuális eszközökkel kívánja ellenőrizni, úgy az intézkedésnek összhangban kell állnia a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló 90/270/EGK irányelvA Tanács 90/270/EGK irányelve (1990. május 29.) a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről – illetve az azt átültető nemzeti jogszabályokNemzeti végrehajtási intézkedések: 90/270/EGK tanácsi irányelv – rendelkezéseivel.
A munkaadó felelős a rendszeres távmunka végzéséhez szükséges eszközök biztosításáért, üzembe helyezéséért és karbantartásáért, hacsak a távmunkavállaló nem a saját eszközeit használja. A munkaszerződésben lehetőség van annak szabályozására – ha a távmunkát rendszeresen végzik –, hogy a munkaadó ellentételezze, vagy fedezze a munkavégzéssel, így különösen az adattovábbítással/kommunikációval felmerülő költségeket.
A munkaadó megfelelő színvonalú technikai háttérszolgáltatást biztosít a munkavállalónak. A munkavállaló által használt eszközökben vagy adatokban keletkezett esetleges veszteség vagy kár költsége a nemzeti törvények és a kollektív szerződések szerint a munkaadót terhelik. A távmunkavállaló megfelelően karbantartja a számára biztosított eszközöket, és segítségükkel az Internetről nem gyűjt, és azon nem terjeszt jogellenes anyagokat.
A távmunkavállalóknak a munkavállaló telephelyén dolgozó munkavállalókkal azonos jogosultságaik vannak. Tilos bármely akadályt gördíteni a munkavállalói képviselővel való kommunikáció útjába. Azonos feltételek vonatkoznak rájuk a munkavállalói érdekképviseleti szervek választásaiban való részvétel, és az e választásokon való megválaszthatóság, illetve érdekképviselet igénybevétele kapcsán.
A távmunkavállalók is beleszámolandók a munkavállalói érdekképviselettel rendelkező testületek céljaira történő küszöbértékek meghatározásába az európai és nemzeti törvények, kollektív szerződések, illetve a vonatkozó gyakorlat alapján. Az a szervezet, melyhez a távmunkavállaló kollektív jogainak érvényesítése céljából tartozik, a munkaviszony kezdetekor határozandó meg. A munkavállalói képviselőket a távmunka rendszerének bevezetésekor tájékoztatni kell, és velük konzultálni kell az európai és nemzeti törvények, kollektív szerződések, illetve a vonatkozó gyakorlat alapján.
A távmunkavállalóknak a munkaadó telephelyén hozzájuk hasonló munkavállalókkal azonos képzési és szakmai előmeneteli lehetőségeket kell biztosítani, és munkájukra ezen munkavállalókkal azonos értékelési rendszer vonatkozik. A távmunkavállalóknak megfelelő képzést kell biztosítani, mely az általuk használt eszközök alkalmazására és a munkaszervezés ezen formájának sajátosságaira irányul. A távmunkavállaló elöljárójának és közvetlen munkatársainak is lehet szüksége képzésre ezen munkaformával és annak irányításával kapcsolatban. Digitális nomád bélyegkép|Digitális nomád A digitális nomád olyan, többnyire valamilyen távmunkát végző személy, aki nagy tudású eszközzel/eszközökkel (pl.okos telefon, tablet, laptop, okos karóra, okos autó stb.) és piacképes emberi tudással rendelkezve modern vándorként éli az életét, miközben munkáltatójával folyamatos kapcsolatot tart és elvégzi a munkaszerződésében szereplő tevékenységet. Végezheti vállalkozóként és alkalmazottként is a munkát. Ki a digitális nomád? fejezetDigitális nomád útmutató Néhány foglalkozás, amelyet digitális nomádként lehet űzni: utazó fotós tudósító értékesítési ügynök, másként mozgó eladó piackutató üzleti hírszerző (elemző) hivatásos hírszerző (hírszerzés) stb.