A foszfor-trijodid (PI3) egy sötétvörös színű, szilárd vegyület, amely vízzel hevesen reagál. Gyakori tévhit, hogy a PI3 annyira instabil,L. G. Wade, Jr., Organic Chemistry, 6th ed., p. 477, Pearson/Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey, USA, 2005. hogy nem lehet tárolni (a levegő párájával reakcióba lép, lásd lejjebb), valójában azonban kereskedelmi forgalomban is kapható. Széles körben alkalmazzák az alkoholok alkil-jodidokká való átalakítására. Emellett erős redukálószer. A foszfornak létezik egy alacsonyabb oxidációs fokú jodidja is, a P2I4, az viszont kétséges, hogy a PI5 létezik-e szobahőmérsékleten.
Tulajdonságai A PI3 dipólusmomentuma szén-diszulfidos oldatban lényegében 0, mert a P−I kötés alig dipólusos. A P−I kötés gyenge is, a PI3 sokkal kevésbé stabilis, mint a PCl3 vagy a PBr3, a PI3 standard képződési entalpiája mindössze −46 kJ/mol.
Reakciói A foszfor-trijodid hevesen reagál vízzel – kis mennyiségű foszfin és P−P kötéseket tartalmazó vegyületek mellett – foszforossav (H3PO3) és hidrogén-jodid keletkezik. Az alkoholokkal hasonlóképpen alkil-jodidokat képez, ez jelenti a PI3 fő felhasználását.
A PI3 emellett erős redukálószer, a szulfoxidokat tioéterekké redukálja, még −78 °C-on is. Emellett a foszfor-trijodid 1-jódbutános oldata vörösfoszforral való hevítés hatására P2I4-dá redukálódik.
Előállítása A szokásos eljárás a foszfor-trijodid előállítására az elemek egyesítése, például jód hozzáadása a fehérfoszfor szén-diszulfidos oldatához.
Emellett a PCl3 is átalakítható foszfor-trijodiddá hidrogén-jodiddal vagy bizonyos fém-jodidokkal.
Hivatkozások
Kategória:Szervetlen foszforvegyületek Kategória:Jodidok