Louis-Philippe (Lajos Fülöp) II. Joseph de Bourbon, Orléans hercege (Saint-Cloud, 1747. április 13. – Párizs, 1793. november 6.), a Bourbon-ház orléans-i ágából származó francia királyi herceg prince de sang), születésétől 1752-ig Montpensier hercege, 1752-től Chartres hercege, 1776–78 között a francia királyi hadiflotta ellentengernagya, majd a könnyűlovasság tiszteletbeli tábornoka. I. Lajos Fülöp francia király édesapja. A forradalom után Philippe Égalité polgártársként a Nemzeti Konvent képviselője, XVI. Lajos perében a király kivégzésére szavazott. A jakobinus diktatúra alatt mégis halálra ítélték és kivégezték. A régebbi magyar sajtóban és történelmi irodalomban gyakran Égalité Fülöp, Egyenlőség Fülöp néven is említik.
Élete Származása balra|90px Orléans-i Lajos Fülöp József királyi herceg 1747-ben született a Saint-Cloud-i kastélyban. bélyegkép|180px|A gyermek Louis Philipppe d’Orléans (1750 körül).
Édesapja I. Orléans-i Lajos Fülöp királyi herceg (1725–1785) volt, IV. Lajos orléans-i herceg (1703–1752) és Auguste von Baden-Baden őrgrófnő (1704–1726) fia, (II.) Orléans-i Fülöp hercegnek (1674–1723), a Francia Királyság régensének (Le Régent) unokája, XIII. Lajos ükunokája.
Édesanyja Orléans-i Lajos Fülöp herceg első felesége, Louise Henriette de Bourbon hercegnő (1726–1759) volt, II. Louis Armand de Bourbon-Conti hercegnek (1695–1727) és Louise Élisabeth de Bourbon királyi hercegnőnek (1693–1775) leánya. A házasságból két élő gyermek született: Louis Philippe II. Joseph de Bourbon, Orléans hercege (1747–1793), a későbbi Philippe Égalité. Louise Marie Thérèse Bathilde d’Orléans hercegnő (1750–1822), aki 1770-ben feleségül ment Louis Henri de Bourbon–Condé királyi herceghez (1756–1830), Condé hercegéhez. A forradalom alatt Citoyenne Vérité-nek (Igazság polgártársnőnek) nevezték. Egyetlen fiát, Louis Antoine de Bourbon–Condét, Enghien utolsó hercegét Bonaparte tábornok, első konzul parancsára 1804-ben elrabolták és a vincennes-i erődben kivégezték.
Születésekor a Montpensier hercege (duc de Montpensier) címet kapta, ezt apai nagyapjának, IV. Lajos orléans-i hercegnek haláláig, 1752-ig viselte, ekkor Chartres hercegének címét (duc de Chartres) örökölte.
Házassága, viszonyai, utódai Apja, Louis Philippe orléans-i herceg először a szász Wettin-házból származó Mária Kinga (Kunigunda) lengyel királyi hercegnőt, III. Ágost lengyel király leányát, Mária Jozefa Karolina hercegnőnek, Lajos Ferdinánd trónörökös feleségének húgát kívánta megkérni fia számára. Mária Jozefa, a dauphine azonban meggyőzte az Orléans-házra amúgyis féltékeny apósát, XV. Lajos királyt, hogy Louis Philippe Joseph herceg túl alacsony rangú lenne az ő húgához. A király nem engedélyezte a házasságot.
bélyegkép|180px|Felesége, Louise Marie Adélaïde de Bourbon hercegnő (Vigée Le Brun festménye). Breteuil abbé, az Orléans-ház kancellárjának tárgyalásai nyomán 1769. április 5-én a 22 éves Louis Philippe Joseph herceg a versailles-i kastély kápolnájában feleségül vette Mademoiselle de Penthièvre-t azaz Louise Marie Adélaïde de Bourbon, Mademoiselle de Penthièvre hercegnőt (1753–1821), Louis Jean Marie de Bourbon hercegnek, Penthièvre hercegének (1725–1793), a francia királyi flotta tengernagyának és Estei Mária Terézia modenai hercegnőnek (1726–1754) legkisebb leányát. A menyasszony apja, Louis Jean Marie de Bourbon tengernagy Louis Alexandre de Bourbonnak, Toulouse grófjának (1678–1737), XIV. Lajos és Montespan márkinénak törvényesített fia volt. Louise Marie Adélaïde hercegnő a kor leggazdagabb örökösnője volt. Az ancien régime történetének legnagyobb összegű hozományát, 6 millió livre értékű vagyont vitt a házasságba, ebből livre-t nyomban átruháztak, ez livre évi jövedelmet biztosított. A vőlegény apja, az orléans-i herceg fizette az új házaspár lakóhelyének, a berendezésnek és a szükséges szolgáló személyzetnek költségeit, ezen felül livre évjáradékot is biztosított számukra. A házasság Orléans-i Lajos Fülöp herceget Franciaország leggazdagabb emberévé tette.
Louis Philippe Joseph herceg és Louise Marie Adélaïde hercegnő házasságából hat gyermek született, de csak négyen érték meg a felnőttkort. Mint a francia uralkodó királyi család tagjai, valamennyien viselhették a királyi vérből való hercegi/hercegnői címet (prince/princesse du sang).
Egy halva született leány (*/† 1771). Louis-Philippe d’Orléans (1773–1850), Chartres hercege, aki 1809-ben Mária Amália Terézia nápoly–szicíliai királyi hercegnőt vette feleségül, és 1830–1848 között I. Lajos Fülöp néven a franciák királya lett. Törvényes testvérei közül egyedül neki születtek utódai. Louis Antoine Philippe d’Orléans (1775–1807), Montpensier hercege. Louise Marie Adélaïde Eugénie d’Orléans (1777–1847), Chartres kisasszonya (Mademoiselle de Chartres), nem ment férjhez, bátyjának bizalmas tanácsadója maradt. Françoise (1777–1782), Marie Adélaïde hercegnő ikerhúga , Orléans kisasszonya, kisgyermekként meghalt. Louis Charles d’Orléans (1779–1808), Beaujolais grófja, aki 1792-től felvette az Alphonse Léodgard keresztneveket.
Louis Philippe Joseph hercegnek több, házasságon kívüli kapcsolata is volt, ezekből további gyermekei születtek:
Pamela Brûlart de Sillery (1777–1831), akinek anyja Stéphanie Félicité du Crest de Saint-Aubin, Genlis grófné (1746–1830) volt, a kor jónevű irodalmára, Louis Philippe törvényes gyermekeinek nevelőnője, akivel a herceg az 1760-as években hosszú időn át tartó viszonyt folytatott. Victor Leclerc de Buffon (1792–1812), akit St.Paul lovagnak (chevalier de St.Paul) is neveztek. Anyja Marguerite Françoise Bouvier de la Mothe de Cépoy volt (1767–1808), Buffon bárónéja, a herceg „hivatalos szeretője” (maîtresse en titre), akivel a herceg az 1780-as évek elején létesített viszonyt.
A házasság révén ölébe hullott hatalmas vagyon birtokában Louis Philippe herceg úgy érezte, méltónak kell mutatkoznia nagy hatalmú elődeihez. Példaképének dédapját, a széles látókörű, művelt, de excentrikus személyiségű II. Orléans-i Fülöp herceget, XIII. Lajos unokáját, XIV. Lajos unokaöccsét tekintette, aki bevallottan ateista volt, különc viselkedése számos botrányt kavart az udvarban, ennek ellenére XIV. Lajos őt nevezte ki a Régenstanács elnökévé, XV. Lajos kiskorúsága idejére (1715–1723).
Különféle udvari intrikák eredményeképpen törvényes gyermekeinek nevelését is a szeretőjére, Genlis grófnéra bízta, aki az akkori „modern” pedagógia tételeit próbálta ki a reá bízott gyermekeken, akikben igen erős érzelmi kötődést fejlesztett ki saját személye iránt, a hercegi gyermekek jobban ragaszkodtak hozzá, mint saját édesanyjukhoz.
bélyegkép|180px|Louis Philippe herceg a francia Nagy Oriens páholy nagymesteri díszruhájában.
Politikus, szabadkőműves és katona Chartres hercegeként az ancien régime idején élesen ellenezte Maupeou [ejtsd mópú] kancellár (1714–1792) tervét az igazságügy egységes (királyi) rendben való átszervezésére. 1771. január 19-én Maupeou a királyi muskétások bevetésével országszerte lecserélte a királlyal együttműködni nem akaró régi magisztrátusokat. Voltaire és az enciklopédisták üdvözölték a kancellár előremutató döntését. A főnemesi párt, vele Louis Philippe Joseph herceg is szembeszállt a királyi kancellár döntésével, XV. Lajos ezért pikárdiai birtokára, Villers-Cotterêts-be (ma: Aisne megye) száműzte őt. Csatlakozott a szabadkőművesekhez, és még ugyanebben az évben megválasztották az újonnan szervezett Nagy Oriens páholy (Grand Orient de France) nagymesterévé.
Chartres hercege – még házasságának megkötésekor – ígéretet kapott apósától, Louis Jean Marie de Bourbon admirálistól, hogy őt fogja javasolni saját utódjául Franciaország nagyadmirálisának tisztségébe. Ehhez haditengerészeti pályára kellett lépnie. 1772-ben tisztjelöltként (garde-marine) lépett szolgálatba az Alexandre vitorláson.
XV. Lajos király 1774 májusában bekövetkezett halála Maupeou bukásához, a főnemesi párt győzelméhez, a helyi nemesi és városi bíróságok (parlamentek) helyreállításához vezetett .Érdemes emlékeztetni arra, hogy egy évtizeddel később, 1785-86-ban is egy ilyen városi bíróság, a párizsi Parlament ítélkezett a nyaklánc-perben, ahol a királynét, akinek nevével a bűnösök visszaéltek, méltatlanul nevetségessé tették, a súlyos gondatlanságban elmarasztalható Rohan bíborost pedig felmentették, hozzájárulva az uralkodói tekintély rombolásához, és áttételesen a forradalmi hangulat erősítéséhez is. XVI. Lajos trónra lépésekor Chartres hercege visszatérhetett az udvarba, de mindenütt éreznie kellett a gyanakvást és elutasítást. Nagyon gazdag ember volt, nem sokat adott az udvari etikettre, sem a ceremoniális előírásokra. Sziporkázó szellemű, nagy adomázó lévén, könnyedén került a társaság középpontjába. Marie Antoinette királyné irigyelte, de gyűlölte is népszerűségéért és léha életviteléért. Louis Philippe herceg rátarti megvetéssel viszonozta a királyné haragját.
Louis Philippe Joseph herceg az amerikai függetlenségi háború során hajójával 1775-ben és 1776-ban két tengeri hadjáratban is részt vett. A tengeri haderők altábornagyává, azaz altengernaggyá nevezték ki (lieutenant général des armées navales). 1778-ban, amikor Nagy-Britanniával ismét kiújultak az ellenségeskedések, d’Orvilliers admirális flottájához osztották be. Július 27-én részt vett az ouessant-i tengeri ütközetben, a brit flotta ellen. Az ütközet során d’Orvilliers a támadó hajóraj élére vezényelte Chartres herceg hajóját. Maga a herceg bátran viselkedett, de közben a hajó parancsnoka hibás manővert hajtott végre, lehetővé téve a brit hajók elmenekülését. Az Admiralitás vizsgálata során kiderült, hogy a kapitány a hajóján tartózkodó királyi herceg életét féltve késlekedett a támadással. A hercegről Párizs-szerte gúnyiratok és gúnydalok jelentek meg. Az ütközet után Chartres hercegét – Marie Antoinette királyné követelésére – elbocsátották a királyi hadiflottától, és vezérezredesi rangban a könnyűlovasság tiszteletbeli tábornokává nevezték ki (Colonel-Général des Hussards). 1780-ban kérelmezte, hogy csatlakozhassék Rochambeau tábornokhoz, aki expedíciós hadsereggel indult Washington tábornok támogatására, de a király megtagadta kérését.
Az „ingatlanspekuláns” Az amerikai függetlenségi háború lezárultával Chartres hercege többször utazott Londonba diplomáciai megbízatással. Barátságot kötött György walesi herceggel, a későbbi IV. György angol királlyal. Nagy hatást tettek rá az angliai liberális eszmék. Behozta Párizsba az „anglomániát”, meghonosította a zsokés lóversenyzést.
Anyagi helyzete az 1780-as évektől kezdve azonban fokozatosan gyengült. Fényűző udvartartásának költségei felemésztették jövedelmeinek legnagyobb részét. Kapcsolatba került Nathaniel Parker-Forth-tal, III. György brit király személyes megbízottjával, aki elkísérte angliai utazásaira. Az ő közbenjárására a herceg befektetési céllal két palotát is vásárolhatott Londonban. 1781-ben Párizsban is nagy ingatlan-vállalkozásba kezdett. Apjától már korábban megkapta a Orléans család párizsi lakóhelyének, a Palais-Royalnak tulajdonjogát. A palota 1781-ben leégett színházi szárnya helyén Chartres hercege felépíttette a mai Comédie-Française épületét, valamint a palotakertet máig körülvevő egységes épületsort, amelynek fölszintjén árkádos üzletek, fölötte lakások találhatók. Az épületegyüttes körüli utcák a herceg saját gyermekeinek, Valois, Montpensier és Beaujolais grófjainak nevét kapták. A Palais-Royal parkját, amely eddig nyitva állt a köznép előtt, most ismét bezáratta, emiatt sok kritikát kapott. Szatirikus dalokat és gúnyverseket írtak róla.