Sébastien Buemi (Aigle, 1988. október 31. –) svájci autóversenyző, aki 2009-től 2011-ig a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapatnál versenyzett. A 2015–2016-os Formula–E szezon bajnoka lett, továbbá a 2018-as, a 2019-es, a 2020-as és a 2022-es Le Mans-i 24 órás verseny győzteseAutósport: Toyota-győzelem a Le Mans-i 24 óráson, NSO, 2020. szeptember 20., illetve a 2014-es WEC-szezon, 2018–2019-es WEC-szezon, 2022-es WEC-szezon, 2023-as WEC-szezon világbajnoka.
Magánélete
Buemi a francia nyelvű, katolikus kanton (Waadt) 8000 lelkes kisvárosában, Aiglében született, svájci anya és arab apa gyermekeként. Jelenleg a család Bahrein fővárosban, Manámában él. Buemi ezeken kívül még olasz útlevéllel is rendelkezik.
Gokartban töltött évek
Az olasz úti okmánynak hasznát is vette, ugyanis ez tette lehetővé, hogy fiatalként az egyik legerősebb gokart-bajnokságban, Itáliában próbálhatta ki tudását. 1994-ben, vagyis 6 évesen ült először gokartba. Nyert néhány futamot, a nagyobb sikerek azonban elkerülték. 2002-ben második helyen végzett az olasz bajnokságban, a német Nicolas Hülkenberg mögött, az ICA Junior Európa- bajnokságot viszont megnyerte. A következő évben nem tudta megvédeni címét, ugyanakkor az olasz bajnokságon meggyőző, 21 pontos előnnyel győzni tudott. Majdani F1-es csapattársa, Jaime Alguersuari újoncként 5 pontot gyűjtött, ami a 26. helyre volt elegendő. A svájci ligában a 13. helyen végzett, ám hozzá kell tenni, hogy hazája seregszemléjén mindössze négy versenyen képviseltette magát.
Formula BMW
Buemi 2004-ben és 2005-ben a Német Formula BMW-nél versenyzett, nem is akárhogy, hiszen először harmadik, majd második helyen végzett a bajnokságban. Gokartkarrierjét 2003-ban lezárta, ezt követően különböző Formula-szériákban szerzett tapasztalatot.
Elsőként a Formula BMW sorozatban fitogtatta tudását két év erejéig, ahol első évében rögtön dobogón végzett összetettben, egy híján 100 ponttal elmaradva a már akkor is kirobbanó tehetségnek tartott Sebastian Vetteltől. Érdekesség, hogy ezt az eredményt futamgyőzelem nélkül tudta felmutatni. (Viszont 10 alkalommal is dobogón ünnepelhetett, kétszer indulhatott az első rajtkockából, s ugyanennyiszer futotta meg a leggyorsabb kört.)
A következő esztendőben ismét Hülkenberg állta útját a siker küszöbén, mindössze 5 ponttal maradt el a némettől. (Mérlege imponáló: 7 futamgyőzelem, 16 dobogó, 7 pole pozíció, 12 leggyorsabb kör.) A Formula BMW Világdöntőjén szintén a második hely jutott Bueminek, akkor egy másik német, az azóta kisebb amerikai szériákban vegetáló Marco Holzer állta útját. Ugyancsak 2005-ben a GP2-ből is ismert Racing Engineering istálló lehetőséget adott neki egy futam erejéig a Spanyol F3-ban, pontot azonban nem tudott szerezni.
Mindent összevetve a Formula BMW sorozatban 40 futamból hetet tudott megnyerni, 26 alkalommal állhatott dobogóra. 17 első rajtkocka és 12 leggyorsabb kör szerepel még a statisztikai mutatói között
Formula–3
Nem számítva az előző évi spanyolországi beugrását, a 2006-os esztendőben sikerült továbblépnie a következő lépcsőfokra. Ez esetében különböző Formula 3-as és Formula- Renault- versenysorozatokat jelentett. A Masters of Formula–3 versenyén a 3. helyen végzett az ASL Team Mücke Motorsport színeiben, Paul di Resta és Giedo van der Garde mögött. A vert mezőny tagja volt egyebek mellett a Renault F1-es csapatának későbbi versenyzője, Romain Grosjean, Sebastian Vettel és Bruno Senna. Az évente megrendezésre kerülő Macau Grand Prix-n pedig éppen csak lemaradt a dobogóról, a negyedik helyen végzett.
A Formula Renault 2.0 Európa Kupában a 11. (1 futamot nyert), a Renault 2.0. NEC pedig a 7. helyet tudta megszerezni összetettben (2 futamon győzött).
A Formula–3 Euroseries-ben a 11. hely jutott neki, 20 versenyen háromszor állhatott dobogóra, ebből egyszer a legmagasabb fokára.
2007-ben is elindult a makaói versenyen, mégpedig a Räikkönen Robertson Racing, amit a finn világbajnok menedzsere, Steve Robertson üzemeltetett. Ezúttal távolabb végzett a dobogótól, a 11. helyen intették le.
Tovább folytatta szereplését a Formula–3 Euro Series-ben, 20 futamot követően végül Romain Grosjean mögött a második helyen végzett. (3 futamgyőzelem, 13 dobogó, 2 pole, 4 leggyorsabb kör volt a mérlege.)
A1 Grand Prix
A 2006–2007-es A1 Grand Prix szezonban Buemi is rajthoz állt Neel Janival és Marcel Fässlerrel karöltve a svájci nemzeti csapatban. A csapat (A1 Team Switzerland) 50 egységgel a nyolcadik helyen végzett a bajnokságban. Buemi legjobb eredménye három 4. hely volt. A Brands Hatch-i pályán rendezett utolsó versenyen Buemit utólag diszkvalifikálták. Leggyorsabb körét azonban érvényesítették, a versenysorozat történetében ő ebben a műfajban a valaha volt legfiatalabb.
GP2
2007-ben elfogadta az ART Grand Prix invitálását, s belekóstolt az F1 előszobájaként emlegetett GP2-es versenysorozatba. Eredetileg csupán a szahíri versenyen csuklósérülést szenvedő Michael Ammermüller pótlására szerződtették (Monacóban az előkelő 7. hellyel hálálta meg a bizalmat), a későbbiekben aztán további 5 versenyhétvégén is kapott bizonyítási lehetőséget. A monzai sprintfutamon meg tudta ismételni debütáló versenyén elért 7. helyét, a másik kilenc futamon viszont nem alkotott maradandót, rendszerint a mezőny hátsó felében vesztegelt, a szezonzáró valenciai versenyre már az orosz Michael Aleshin foglalta el helyét. Ugyanakkor két alkalommal övé volt a verseny leggyorsabb köre, így 6 ponttal a tabella 21. helyét tudta megkaparintani, miközben csapattársa, az egész szezonban a végső győzelemért versenyző Lucas di Grassi a 2. helyen végzett.
Az első ízben megrendezett GP2 Asia Series-ben a hatalmas előnnyel diadalmaskodó Romain Grosjean mögött egyenletes teljesítménnyel befutott a második helyre. Az öt helyszínen rendezett, 10 futamos sorozatban egy győzelmet is fel tud mutatni, a Sentul Circuiten, Indonéziában, az utolsó négy versenyen pedig egyformán a második helyen végzett. jobbra|bélyegkép|300x300px|Buemi Barcelonában 2008-ban egész éves szerződést kötött a Trust Team Arden csapatával. Csapattársa az első 5 versenyhelyszínen a holland Yelmer Buurman volt, őt váltotta a szezon hátralévő részére az olasz Luca Filippi. Buemi egész évben megbízható teljesítményt nyújtott, amikor célba ért, egy kivételtől eltekintve rendre az első 10 között foglalt helyet. Noha végső győzelemért egy pillanatig sem volt versenyben, mégis eredményes szezont hagyott maga mögött, hiszen 50 pontjával a tabella 6. helyén fejezte be az évet. Két alkalommal sikerült futamot nyernie. A Magny-Cours-ban megrendezett sprintversenyen csak a 21. rajtkockából indulhatott, miután az előző napi főversenyen technikai probléma hátráltatta. A futamot megelőző órákban zápor vonult át a pályán, ami ugyan rohamos mértékben száradni kezdett, a mezőny túlnyomó többsége mégis intermediate (ún. "köztes") gumikkal állt rajthoz. Egyedül Buemi, aki előbb a mezőny nagy részét látványos előzésekkel a pályán utasította maga mögé, majd miután a többiek is kerékcserére kényszerültek, átvette a vezetést, s ki sem engedte kezéből. Másik sikere a Hungaroringhez köthető, a magyar sprintfutamon már száraz körülmények közt, meggyőző előnnyel sikerült diadalmaskodnia. A két győzelmen kívül még a montmelói, az isztambuli valamint a monzai versenyen állhatott fel a dobogóra. Csapaton belül dominált egész évben.
Formula–1 Tesztpilótaként F3-as sikereinek letéteményese, a Mücke Motorsport volt a Red Bull egyik leánycsapata. Dietrich Mateschitz már 2002-es sikerei nyomán felfigyelt Buemire, a Red Bull tehetségkutatásának egyik fő láncszemévé lett a későbbiekben.
2007 szeptemberében adatott meg neki először, hogy tesztelhesse a Red Bull RB3-as modelljét. A jerezi gyakorláson Timo Glock (BMW) és Vitantonio Liuzzi (Toro Rosso) mögött ő futotta a harmadik legjobb időt.
A 2008. január 16-án aláírt szerződés értelmében Buemi teszt- és tartalékpilótai feladatokat látott el egész évben a Red Bull Racing csapatnál.
Versenyeken nem jutott szerephez. A japán nagydíjon vezethette az orvosi autót, mivel Jacques Tropenat fülsérülése miatt alkalmatlanná vált megszokott feladata ellátására.
2009 thumb|261x261px|balra|Buemi a szingapúri nagydíjon Buemi számos teszten bizonyította alkalmasságát, így nem érte váratlanul a közvéleményt, amikor 2009. január 9-én aláírták a szerződést, aminek értelmében a Red Bull Racinghez igazoló Sebastian Vettelt váltotta a Toro Rossónál.
A szerződés év végéig szólt. Szató Takuma és Bruno Senna ellenében döntött mellette a vezetőség. Csapattársa a Toro Rosso másik 2008-as versenyzője, a négyszeres Champ Car-bajnok Sébastien Bourdais volt.
Ausztráliában a 16. helyet szerezte meg az időmérőn, ám mégis a 13. helyről indulhatott a Toyoták kizárása és Lewis Hamilton váltócseréje révén. A futamon a 8. helyet szerezte meg, de Hamilton büntetése miatt előrelépett a 7. pozícióba. Az évben 16. helyen zárt 6 ponttal.
2010
2011
Eredményei Teljes GP2 eredménylistája
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Helyezés Pont 2007 ART Grand Prix BHRFEA BHRSPR ESPFEA ESPSPR MONFEA7 FRAFEA FRASPR GBRFEA GBRSPR GERFEAKi GERSPR20 HUNFEA15 HUNSPR17 TURFEAKi TURSPR13 ITAFEA7 ITASPR14 BELFEA10 BELSPRKi EURFEA EURSPR 21. 6 2008 Arden International ESPFEA7 ESPSPR2 TURFEA6 TURSPR3 MONFEAKi MONSPR11 FRAFEAKi FRASPR1 GBRFEA4 GBRSPRNi GERFEAKi GERSPR8 HUNFEA7 HUNSPR1 EURFEA6 EURSPRKi BELFEA5 BELSPR4 ITAFEA3 ITASPR7 6. 50
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont 2009 Toro Rosso AUS7 MAL16 CHN8 BHR17 ESPKi MONKi TUR15 GBR18 GER16 HUN16 EURKi BEL12 ITA13 SINKi JPNKi BRA7 UAE8 16. 20 2010 Toro Rosso BHR16† AUSKi MAL11 CHNKi ESPKi MON10 TUR16 CAN8 EUR9 GBR12 GERKi HUN12 BEL12 ITA11 SIN14 JPN10 KORKi BRA13 UAE15 16. 8 2011 Toro Rosso AUS8 MAL13 CHN14 TUR9 ESP14 MON10 CAN10 EUR13 GBRKi GER15 HUN8 BELKi ITA10 SIN12 JPNKi KOR9 INDKi UAEKi BRA12 15. 15
† : Nem fejezte be a futamot, de helyezését értékelték, mivel teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.
Le Mans-i 24 órás autóverseny
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör 2012 Toyota Racing Anthony Davidson Stéphane Sarrazin Toyota TS030 Hybrid LMP1 82 Kiesett Kiesett 2013 Toyota Racing Anthony Davidson Stéphane Sarrazin Toyota TS030 Hybrid LMP1 347 2. 2. 2014 Toyota Racing Anthony Davidson Nicolas Lapierre Toyota TS040 Hybrid LMP1-H 374 3. 3. 2015 Toyota Racing Anthony Davidson Nakadzsima Kazuki Toyota TS040 Hybrid LMP1 386 8. 8. 2016 Toyota Gazoo Racing Anthony Davidson Nakadzsima Kazuki Toyota TS050 Hybrid LMP1 384 HN HN 2017 Toyota Gazoo Racing Anthony Davidson Nakadzsima Kazuki Toyota TS050 Hybrid LMP1 358 8. 2. 2018 Toyota Gazoo Racing Fernando Alonso Nakadzsima Kazuki Toyota TS050 Hybrid LMP1 388 1. 1. 2019 Toyota Gazoo Racing Fernando Alonso Nakadzsima Kazuki Toyota TS050 Hybrid LMP1 385 1. 1. 2020 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Nakadzsima Kazuki Toyota TS050 Hybrid LMP1 387 1. 1. 2021 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Nakadzsima Kazuki Toyota GR010 Hybrid Hypercar 369 2. 2. 2022 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Hirakava Rjó Toyota GR010 Hybrid Hypercar 380 1. 1. 2023 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Hirakava Rjó Toyota GR010 Hybrid Hypercar 342 2. 2. 2024 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Hirakava Rjó Toyota GR010 Hybrid Hypercar 311 5. 5. 2025 Toyota Gazoo Racing Brendon Hartley Hirakava Rjó Toyota GR010 Hybrid Hypercar 380 15. 15. 2026 Toyota Racing Brendon Hartley Hirakava Rjó Toyota GR010 Hybrid Hypercar 381 3. 3.
Teljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata