A théraváda a buddhizmus egyik ága, amelyben a páli kánon tanításait használják. A hatalmas terjedelmű kánonban szerepelnek a legrégibb fennmaradt buddhista szövegek. A buddhizmus ezen formája hivatalos vallás Kambodzsában, Laoszban, Srí Lankán, Thaiföldön és Burmában, valamint kisebbségi vallás Vietnámban, Bangladesben és Kínában. Előbbieken túl ezen csoportok diaszpórái és az egyéb vallásváltók a világban szintén a théraváda buddhizmust gyakorolják.
Hívek A théraváda buddhizmus hívei világ minden részéről származó különböző országok és népek embereiből tevődnek össze: Dél-Ázsia: Nepál (a lakosság 10%-a) Srí Lanka (a lakosság 70%-a) Banglades (a lakosság 0,7%-a) Mizoram (India) Délkelet-Ázsia: Kambodzsa (a lakosság 95%-a) Laosz (a lakosság 67%-a) Burma (a lakosság 89%-a) Thaiföld (a lakosság 90%-a és a vallásgyakorlók 94%-a) Vietnám (a khmerek) Ázsia egyéb részei: Kína (főleg a sanok és egyéb taj népek) Malajzia (a maláj-kínaiak) Indonézia Szingapúr A théraváda a közelmúltban népszerűségre tett szert a Nyugati világban is.
Ma a théraváda buddhisták, más néven théravádinok száma a világon több mint 150 millió fő és az elmúlt néhány évtizedben ez az irányzat gyökeret eresztett Nyugaton és Indiában is.Adherants.com - Lásd: 'Theravāda Buddhism — World' (angol nyelven).
Története
Eredete A théraváda név a korai buddhista iskolák egyik ősi iskolája, a sztháviríja nevéből ered. A théravádinok tőlük származtatják magukat. Miután a második buddhista zsinat alkalmával nem sikerült megreformálni a közösség tagjainak (szangha) magaviseletét szabályzó szövegeket (Vinaja), "idősebb szerzetesek" egy kis csoportja különvált a mahászánghika iskolától. Így alakult ki a szthaviraváda szekta.Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. 49, 64. o. A théraváda saját elbeszélései szerint az iskola alapvetően a vibhadzsjaváda (vagy "az elemzés tana") csoportból származik,Lásd: "On the Vibhajjavādins", Lance Cousins, Buddhist Studies Review 18, 2 (2001) amely a sztáviríja egy ága volt. Tanait az Asóka király támogatásával i.e. 250-ben összehívott harmadik buddhista zsinaton tárgyaltak szerint örökölte. Ezeket a tanokat úgy nevezték, hogy vihadzsjaváda.Hirakawa Akira (ford. és szerk. - Paul Groner), A History Of India Buddhism, Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1993, 109. o. Asóka vélhetően szerepet játszott a szangha megtisztításában, azzal, hogy elzavarta azokat a szerzeteseket, akik nem fogadták el a harmadik tanácskozáson elhangzott tanokat. Később a vibhadzsjavádinok is négy ágra oszlottak szét: mahísászaka, kásjapíja, dharmaguptaka és támraparníja.
Srí Lanka Úgy tartják, hogy a théraváda a támraparníja szektából ered, amelynek jelentése "srí lankai vonal". Srí Lankába Indiából küldtek hittérítőket Asóka király idején. A király fiát, Mahindát, illetve lányát Szanghamittát tartják a szigetországban a buddhizmus misztikus alapítóinak. A tudósok szerint ez a történet törvényesíteni igyekszik azt a feltételezést, hogy a théraváda a legrégebbi és a leghitelesebb buddhista iskola. Állítólag Szanghamitta alapította a Mahávihára kolostort Anuradhapura város mellett. A 7. századi Hszüan-cang és Ji-csing kínai szerzetesek a srí lankai buddhista iskolát úgy nevezik, hogy Sang-co-pu (kínai: 上座部), amely a szanszkrit "szthaviraváda" és a páli "Theraváda" megfelelője. A théraváda iskola legkésőbb a 4. századtól kezdve írásosan is a théraváda nevet használja. A név először a Dípavamsza krónikákban szerepel.
Théraváda aliskolák A srí lankai buddhizmus korai történetének nagy részében a théraváda három aliskolája létezett: a Mahávihára, az Abhajagiri vihára, és a Dzsetavana vihára.Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 280. o. Legelőször a Mahávihára hagyományt alapították meg, a másik kettőt az elsőből kivált szerzetesek hozták létre később. A.K. Warder szerint a théraváda mellett az indiai mahásíszaka szekta szintén létezett Srí Lankán, amely később beleolvadt az előbbibe. A sziget északi részén időről időre felbukkantak egyéb indiai buddhista szekták is.
bélyegkép|Buddha festmény a srí lankai Dambulla barlangtemplomban. A barlangtemplom-együttest az i.e. 3. században hozták létre és buddhista kolostorként üzemelt. Mintegy két évszázaddal később alakították át templommá.
Amikor Fa-hszien kínai szerzetes ellátogatott a szigetre az 5. században, akkor az Abhayagiri kolostorban 5000, a Mahávihára kolostorban 3000 és a Csetijapabbatavihára kolostorban 2000 szerzetesről számol be.Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 121. o.
Mahájána hatások Az évszázadok során az Abhajagiri théravádinok szoros kapcsolatokat ápoltak az indiai buddhistákkal, akiktől átvettek sok tanítást.Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 124. o. Ezek között mahájána tanítások is szerepeltek. A Dzsetavana théravádinok kisebb mértékben vettek át mahájána tanokat.Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 158. o.
Hszuan-cang a srí lankai théraváda két fő csoportjáról számolt be. Az Abhajagiri hagyományt "Mahájána szthavirának", a Mahávihára hagyományt pedig "Hínajána szthavirának" nevezi.Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. 53. o. Hszuan-cang így ír:
Akira Hirakawa úgy véli, hogy ha megvizsgáljuk alaposan a mahávihára iskola páli szövegmagyarázatait (Atthakathá) felfedezhetünk benne néhány mahájána tanítás.Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 257. o. Kalupahana ugyanerre a következtetésre jut a Viszuddhimaggával kapcsolatban.
Elfogadott tény, hogy a 8. században Srí Lankán már gyakorolták a buddhizmus mahájána és vadzsrajána irányzatait is, valamint ebben az időben a kínai ezoterikus buddhizmus terjesztéséről ismert két kínai szerzetes, Vadzsrabodhi és Amoghavadzsra, is megfordult a szigeten.Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 125-126. o. A théraváda mahájána és vadzsrajána tanok központja vélhetően az Abhajagiri vihára volt."Esoteric Buddhism in Southeast Asia in the Light of Recent Scholarship" - Hiram Woodward. Journal of Southeast Asian Studies, Vol. 35, No. 2 (2004), 341. o.
Terjedése Délkelet-Ázsiában bélyegkép|balra|Bagan romjai, Burma ősi fővárosa. Több mint 2000 buddhista templom. Bagan aranykorában mintegy 13 000 templom állt.
A sír lankai Mahávansza krónikák szerint a harmadik buddhista zsinat után két szerzetest (Szona és Uttara) küldtek a misztikus Szuvannabhumi földjére ("Aranyföld"), hogy terjesszék a buddhizmust.Mahavamsa: The great chronicle of Ceylon tr. Wilhelm Geiger. Pali Text Society, 1912, 82, 86. o. Szuvannabhumi pontos földrajzi elhelyezkedését illetően nem értenek egyet a tudósok, mindenesetre Burma déli része, Thaiföld, a Maláj-félsziget és Szumátra is lehetséges helyszínnek számít.
A 12. század előtt Thaiföldön, Burmában, Laoszban és Kambodzsában is különböző indiai buddhista szekták léteztek, köztük a mahájána irányzat is.Sujato, Bhikkhu. Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools. 2006. 72. o.Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. 131. o. A 7. században Ji-csing utazásai során feljegyezte, hogy ezeken a területeken az indiai buddhizmus összes jelentős iskolája virágzott.
Annak ellenére, hogy néhány korai elbeszélés alapján úgy értelmezték, hogy létezett a théraváda irányzat is Burmában, a fennmaradt bizonyítékok alapján a burmai buddhizmus inkább a mahájána tanokat követte és páli helyett szanszkrit nyelvű volt.Smith, Huston és Novak, Philip. Buddhism: A Concise Introduction. New York: HarperCollins Publishers, 2003Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 137. o. Miután a buddhizmus hanyatlásnak indult Indiában a srí lankáról érkező hittérítők a théraváda buddhizmust terjesztették el fokozatosan Burmában. A következő két évszázadban a hittérítők eljutottak Thaiföldre, Laoszba és Kambodzsába is, ahol ezután a théraváda buddhizmus felülmúlta a buddhizmus egyéb irányzatait.Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 3. o.
Modernizáció és terjedés nyugat felé
A 19. századtól kezdve fokozatosan megnőtt a nyugati társadalmak érdeklődése a théraváda buddhizmus irányában. Elsősorban a Teozófiai Társulat alapítói, Helena Blavatsky és Henry Steel Olcott játszottak fontos szerepet a két kultúra közötti közvetítésben. A théraváda országokban kialakultak a világi vipasszaná gyakorlatok. Az 1970-es évektől kezdve a nyugati érdeklődés fokozódásával létrejött az ún. Vipasszaná mozgalom.
Ezzel egy időben a srí lankai théravádinok a nyugati kultúra felé fordultak, hogy ilyen módon frissítsék fel saját hagyományaikat és annak felerősítésén keresztül kívántak ellenállni a brit gyarmatosításnak. A keresztény hittérítők veszélyeztették a helyi kultúrát, így a théravádinok is terjeszteni kezdték a théraváda buddhizmust. Támogatták őket a teozófisták, akik ősi forrásokban keresték a bölcsességet, amelyek között szerepelt a buddhizmus és a páli kánon is. Anágárika Dharmapala volt az egyik théraváda vezető, aki megpróbálta a Nyugat segítségével helyreállítani a Viszuddhimagga és a páli kánon alapján a vipasszana hagyományt. Dharmapala a középosztálynak ajánlott vallási gyakorlatot és vallási önazonosságot, hogy ellenálljanak a brit imperialistáknak. Dharmapala erőfeszítéseinek köszönhetően a világi buddhisták elkezdték a meditációs gyakorlatokat, amelyek korábban csak a szerzetesek gyakoroltak.
Théraváda többségű országok listája
Rangsor Ország Lakosság Buddhisták %-a Összes buddhista Vallás jelentősége
Képek
Jegyzetek
Források
További információk Porosz Tibor: A buddhista filozófia kialakulása és fejlődése a théraváda irányzatban; A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2000 Porosz Tibor: A buddhizmus lexikona. A Buddha tanítása és a théraváda irányzat szakszavai; 2. jav., illusztrációkkal bőv. kiad.; A Tan Kapuja Buddhista Egyház, Budapest, 2018. Kapcsolódó szócikkek Buddhaság Buddhizmus Burmában Buddhizmus Kambodzsában Buddhizmus Srí Lankán Buddhizmus Thaiföldön Buddhista zarándoklat Gautama Buddha A buddhizmus iskolái Thai erdei hagyomány
Kategória:Korai buddhista iskolák Kategória:Buddhista fogalmak