Az Észagíla, Észagílá vagy Észangila ( vagy sumer: „a fej felemelésének háza”, é-saĝ-íla/á, É (e2) = templom, SAĜ = fej, ila2 (il2-la vagy il2-la2) = magas[ság]) az ókori mezopotámiai Babilonban Marduk főisten szentélykörzete volt.
50px50px100px50px
vagy
50px50px100px35pxEzek az írásjelek ilyen formában csak a III. uri dinasztia felirataiból és az óbabiloni korból ismertek Dréhemből, Urból és Babilonból. Lásd: ePSD Museum: Sumerian Citation Form Index – ila
Az újévi ünnepségek A babiloni újév kezdetén tartották az ún. akítu-ünnepet, aminek állami jelentősége is volt. Az új király ekkor lépett a trónra, ekkor kezdődött uralkodásának első éve. Ezt az aktust minden évben meg is kellett ismételnie, különben interregnum volt. Ezt még a Babilont elfoglaló asszír királyok is betartották, ha ők nem tudtak Babilonba menni, akkor mást ültettek a babiloni trónra maguk helyett.
Részei egy nagyobb udvar (kb. 40×70 m²) egy kisebb udvar (kb. 24×40 m² Abzu – egy kis tó, ami Enkit, Marduk apját képviselte a Marduk-szentély egy várószoba a belső szentély Marduk és felesége, Szarpánítum szobrával Étemenanki – Marduk zikkuratja
Építéstörténete
II. Nabú-kudurri-uszur jelentősen kibővítette a komplexumot. Hérodotosz szerint Xerxész i. e. 482-ben, amikor lerohanta Babilont, megszentségtelenítette az Észagilát. III. Alexandrosz elrendelte az újjáépítését. Babilont végül a Szeleukida Birodalom idején hagyták el lakói.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Eszagila