A kínai– háború azon csaták összességének elnevezése, melyek a kínai Han-dinasztia és a törzsek között zajlottak le i. e. 133 és i. sz. 89 között. A csaták természete, eredménye változó volt, a kínai hódítás és a közép-ázsiai városállamok felügyelete között. A háború az északi- Dzsungáriába űzésével végződött.
Történelmi háttere császár a Baideng hegységnél elszenvedett megalázó vereség és visszavonulást követően tábornokot és tanácsadóját bízta meg a békeszerződés kidolgozására, amely közel 60 évig állt fent, többszöri meghosszabbítás és módosítást követően egyfajta „hűbéri rendszert” alakított ki a törzsszövetség és a Han-birodalom között. A szerződés néven ismeretes és i. e. 135-ig volt érvényben, a Han– háborúk kirobbanásáig. A szerződés a birodalmak egyenlőségéről rendelkezett, egy Han hercegné kiházasításával, valamint értékes ajándékokat és pénzbeli hozzájárulást ígért a vezetőknek, továbbá a nagy falat jelölte ki természetes határnak a birodalmak között. Később határ menti kereskedelem létesítésével a törzsek népeit is bevonta a kínai áruk forgalmába, ezzel is a határ menti lakosok elkínaiasodását kívánta elérni a császári tanács.
halálát követő néhány éves huzavona után, i. e. 180-ban császár kerül a trónra. Uralkodása alatt ismét stabilizálódott a Han birodalom helyzete. Annak ellenére, hogy császár továbbra is érvényben tartotta a szerződést a törzsekkel (továbbiakban ázsiai hunok), az északi nomád törzsek gyakran betörtek az ordoszi tartományba (Sárga-folyó északi kanyarulata), és egyre követelőzőbbé váltak a Han császári birodalom irányába.
az első olyan ismert miniszter, aki császár azt javasolta, hogy a hadsereget lovas hadseregnek kéne felszerelni az északi nomád ázsiai hunok ellen, mivel a Han katonaság javarészt még lovasokkal kiegészített gyalogságból állt, amit harci szekerekkel támogattak meg. Azt a nézetet vallotta, hogy "barbárok kellenek a barbárok legyőzéséhez" és éppen ezért olvasztottak be a környezetében élő más nomád törzseket is a Han hadseregbe. I. e. 169-ben készített írásos feljegyzésében (Fegyverezd fel a határvédőket és védd meg a határokat), amit az uralkodónak készített, összehasonlította az ázsiai hunok és Han birodalom egymáshoz viszonyított taktikai erősségeit és megállapította, hogy az ázsiai hunok íjas lovas serege sokkal jobban használja ki a földrajzi terepek viszonyait. Rámutatott arra is, hogy az ázsiai Hun sereg különösen gyenge és könnyen szétoszlatható, ha közelharcra kerülnének a Han birodalom lovasaival és harci szekereivel, amennyiben a császári seregek képesek fegyelmezett kötelékben támadni és fejlettebb fegyverzeteiket bevetni. Többek között leírja, hogy az ázsiai hunok kifigyelik, ha a határ mentén kis létszámú Han sereg tartózkodik, és mivel könnyen mozognak, lévén hogy helyhez kötött településeik nincsenek, így azonnal terjeszkedni kezdenek a kisebb ellenállás felé.
javaslatát végül i. e. 154-ben bekövetkezett halálát követően uralkodása alatt fogadják meg, mikor az északi határok mentén un. hadi-mezőgazdasági helyőrségeket, településeket hoznak létre. A telepek lényege, hogy békeidőben a termőtalajban gazdag földeken dolgoznak a háztartások férfi tagja, azonban háborús fenyegetettség esetén azonnal bevonulnak és harcra edzett katonaként védik az északi barbár törzsek ellen a környező településeket. Másik javaslat szerint, az ilyen hadi-mezőgazdasági települések mellett a környező, de hasonlóan nomád v. fél-nomád életmódot folytató törzseket is szövetségesként felfogadva (pl.: ) be kell vonni az északi határok védelmébe, azokat gazdag adományokkal ellátva a kínai kultúra irányába kell terelni.
Háború kibontakozása uralkodása alatt a Han birodalom gazdaságilag fellendült és a nemzeti kincstárban hatalmas többlet kezdett felhalmozódni. Annak ellenére hogy az ázsiai hunok rendszeresen felégették és kifosztották a birodalom északi határait lovas portyázásaik során, az uralkodó császár első éveiben követte elődeinek politikáját és igyekezett békét tartani az északi nomád törzsekkel. Miután a betörései folytatódtak a birodalom területére, i. e. 136-ban tanácskozó gyűlést tartott minisztereivel. A tanács többségében támogatta azt a véleményt, hogy a császárt meg lehet győzni egy hadjárat indításáról az ázsiai hunok ellen, bár ez hosszú távon a pénzügyi források apadását fogja okozni a kincstárnak. A tervek szerint a törzsszövetség vezetőjét oly módon kívánták csapdába csalni, hogy Maji egyik uralkodó fejedelme által felajánlották, hogy a kezére adják a várost, ami gazdag kincsekkel kecsegtette a kapzsi ázsiai hun vezetőket. i. e. 133-ban végül elindította seregeit az északi határok felé, hogy a csapdába csalt ázsiai hunokat leigázza.
Maji csata bélyegkép|200px|jobbra|A Maji csata helyszíne az ordoszi tartományban.
I. e. 133-ban , Maji város földesura a Hanokkal szövetkezve álnokul felajánlotta a kínaiul: 軍臣 - I. e. 161–126 részére, hogy feladja a várost és annak kincseit. A törzsszövetség fejedelme bízott szavaiban és 100.000 fős lovas sereggel átkelt a Han birodalom északi határánál. négy hadvezére császári főtitkár parancsnoksága alatt elrejtőzött a közeli hegyekben és készenlétben várták az ázsiai hun sereget, hogy megérkezésükkor azonnal támadjanak. A városhoz közeledve kínaiul: 单于 - Sajnü, khán, kagán, fejedelem. Szó szerinti jelentése: az ég fia. Hasonlóan a kínai császárhoz (son of heaven) a fejedelem volt a közvetítő az égiek és földiek között. gyanút fogott, mert a földeken nem látott csak állatokat, de embereket sehol, majd egy hirtelen támadással egy han tisztet elfogatott, aki kivégzése előtt elárulta, hogy a császár seregei lesben állnak és csapdát állítottak a Khán részére. Ekkor a törzsszövetség vezetője visszavonulásra adott parancsot és seregével visszamenekült északra. Mindezek fényében a tudomására jutott, hogy a Han kormányzó tanács felbontotta az évtizedek óta tartó békeszerződést és engedélyt adott az ázsiai hunok elleni totális hadjárat megindítására. A Han birodalom ekkor már jó ideje megszilárdult, gazdaságilag, katonailag és politikailag is kiegyensúlyozott volt, ami elősegítette a császári tanács részére, hogy meghozza a döntését az északi nomád törzsek elleni háború megindítására.
expedíciója a Nyugati régióba bélyegkép|200px|jobbra| követ utazását ábrázoló festmény. I. e. 138-ban megbízta diplomatát, hogy kutassa fel a korábban néven (később kusánok) ismert törzset és bírja rá a fejedelmüket, hogy katonai szövetséget kössenek a császári birodalommal, hogy közös erővel legyőzhessék a (ázsia hun) seregeket. Kalandos utja során többször is a fogságba esett, majd megszökve tovább utazott és a császári birodalomtól nyugatra távol eső területekre jutott el, mint pl. a Ferganai-medence (),Dayuan kínaiul: 大宛 - jelentése: a nagy yüan. Kangkü (az ászik országa a Tien-san és a Szir-darja között) vagy Baktria ().Daxia kínaiul: 大夏 - jelentése: a nagy nyár. Végül megtalálta a Dayuezhi kínaiul: 大月氏 - jelentése: a nagy hold népe. Az eredeti források a népet is nagy jelzővel illette. népet az Amu-darja folyásától északra, ahová a korábbi támadások elől menekültek, de emlékezvén az ázsiai hunok támadásaira, a törzsek nem kívántak újra háborúba sodródni velük szemben. I. e. 126-ban visszafordult küldetéséről és a folyosó felé tartva elindult a Han birodalom irányába. Újabb egyéves fogságot követően végül i. e. 125-ben ért haza és fejezte be több évtizeden át tartó utazását. Jelentései fontos információkat tartalmaztak az udvar – és az utókor – számára a nyugati területek népeiről, a , , és másokról.
Az északi határért vívott csaták (i. e. 129 – 119) A Maji-i hadjáratot követő 5. évben, i. e. 129-ben a császári kormányzó tanács négy hadvezért bízott meg azzal, hogy tíz-tízezer lovas élén rajtaütéses csapást hajtson végre az északi határok mentén kialakult szabadkereskedelmi piacokra, az ott állomásozó ázsiai hun seregekre. A négy hadvezér közül , sikerrel járt és foglyul ejtett 700 , azonban és vereséget szenvedett, amiért a han hivatal bebörtönözte őket. A börtönből pénzért válthatták meg szabadságukat, de rangjuktól megfosztották őket. Az ázsiai hun csapatok 20.000 fős sereggel számos rabló hadjáratot folytattak az északi határon, ahonnan egészen Yuyang-ig hatoltak (mai modern Peking környéke) és bekerítették főhadvezér seregét. A felmentő sereg az utolsó pillanatban érkezett meg.
Az ordoszi tartomány I. e. 127-ben tábornokot bizta meg azzal, hogy szállja meg és szerezze vissza a teljes irányítást a Sárga-folyó északi kanyarulatában (Ordosz tartomány). Wuyuan és Shuofang parancsnokságok a dinasztia által épített fallal voltak védve, amit a Han birodalom meg akart erősíteni és meghosszabbítani a nyugati tartományok felé. Közben i. e. 126-ban meghal és fivére kínaiul: 伊稚斜 - I. e. 126-114 (Bal oldali Luli fejedelemAz ázsiai hun törzsszövetség fejedelmét (khán) a rangsorban általában a Bal oldali Bölcs fejedelem, majd a Bal oldali Luli fejedelem követi a sorban. Egyes nézetek szerint a Luli szó egyfajta megjelenése a magyar Gyula névnek, mint a honfoglaló magyar törzsek egyik irányító fejedelmének megnevezésével hozható párhuzamba. A Bal oldali fejedelemségek feleltek a birodalom keleti kormányzásáért.) veszi át a törzsszövetség irányítását, elüldözve fiát. Az ázsiai Hun törzsszövetség és a Han birodalom 30-30 ezer fős serege Dai tartományban csapott össze több alkalommal is, amely ütközetekben a törzs Jobb oldali Bölcs fejedelménekA Jobb oldali fejedelemségek feleltek a birodalom nyugati felének kormányzásáért és hadjárataiért. haderejét megsemmisítették, 15.000 embert elfogtak, köztük 10 törzsi vezetőt is. Egy évre rá a Jobb oldali Bölcs fejedelem haragjában ismét betört a határokon belülre és több lakost és hivatalnokot megölt vagy elhurcolt. I. e. 123-ban tábornok és további hat hadvezére 100.000 fős sereggel északra nyomult, hogy legyőzze a törzsszövetséget. Több mint 19.000 ázsiai hun lovast sikerült megölni, de közben harmincezer katonát veszítettek, valamint tábornokot elfogták, illetve (korábban a Hanokhoz átállt fejedelem) csapatát teljesen megsemmisítették. behódolt a sanjü részére, aki elfogadván a tettet saját húgát adta hozzá feleségül.
A folyosó bélyegkép|250px|jobbra| tartománynak a Tarim-medencébe vezető folyosója.