A Kínai Birodalom vagy Kínai Császárság egy ókori eredetű történelmi államalakulat volt, amely különféle formákban (néhol egységesen, néhol szétesett állapotban) egészen 1912-ig, a Kínai Köztársaság kikiáltásáig létezett. Területe a mai Kínával nem volt teljesen azonos, annak csak egyes részeit tartotta hatalma alatt.
Története A Kínai Ókor A régi Kína történelmét hagyományosan az uralkodóházak uralkodási idejének megfelelően tagolják részekre (akárcsak az Ókori Egyiptomot). Az egyes korszakokról bővebben lehet olvasni:
A Kínai Császárság eredete ködbe vész, a legendák szerint az első időkben mitikus, több ezer évig uralkodó isten-császárok, majd Fu-hszitól emberi legendás uralkodók irányították Kínát. Fu-hszi uralkodását már konkrét dátumhoz kötik hagyományosan (Kr. e. 2852–2737). Őket követően, Kr. e. 2200 körül bukkant fel a Hszia-dinasztia. Itt már emberi mércével mérhető (néhány évtizedes) uralkodási időket jegyeztek fel a régi krónikák, azonban a dinasztia létét régészeti leletek nem igazán erősítik meg.
Kr. e. 1600 tájától uralkodott az első bizonyítottan valós történelmi uralkodóház Kínában, a Sang-dinasztia. Utóda a Csou-dinasztia volt Kr. e. 1046-től egészen Kr. e. 256-ig. A közel 800 évig uralkodó Csouk időszakát tovább szokták bontani nyugati Csou-korszakra (Kr. e. 1046–771) és keleti Csou-korszakra (Kr. e. 770–256). Utóbbit szintén két alrészre bontják tavasz és ősz korszak (Kr. e. 770–476), valamint az úgynevezett hadakozó fejedelemségek korára (Kr. e. 475–256).
A Kr. e. 250-es évekre az egységes Kína szétesett, és csak Kr. e. 221-től tudta azt ismét egyesíteni az (1.) Csin-dinasztia a hírhedt Csin Si Huang-tival. A rövid életű Csin-dinasztia után következett a Han-dinasztia, amelyből 400 éven át (Kr. e. 206–Kr. u. 220) kerültek ki császárok. Két fő része volt ennek nyugati Han-korszak (Kr. e. 206–Kr. u. 25), és a keleti Han-korszak (Kr. u. 25–220).
A Kínai Középkor A Kr. u. 3. században Kína újból szétesett, meggyengült, majd meg is szűnt a központi hatalom. Ezt az időszakot a Három királyság korának (Kr. u. 220–280) szokták nevezni, és innentől számítják a középkort Kínában. Kína egységét rövid időre a 200-as évek végén a (2.) Csin-dinasztia (266–420) állította helyre, de már a 300-as évek elejére újabb trónkövetelők léptek fel és Kína szétesett (A tizenhat királyság korszaka, 303–431). A Csin-dinasztia sem szűnt meg teljesen, egyes területeket még 100 évig uralt. A 400-as évektől észak és dél Kína 1-1 önálló állammá vált, ahol rövid életű családok uralkodók 581-ig (Északi és déli dinasztiák kora).
Az 580-as évektől a Szuj-dinasztia (581–618) lépésenként egyesítette Kínát, majd átadta a helyét a hosszabb életű Tang-dinasztiának (618–907), amely alatt Kína virágzását élte át. Az utolsó uralkodók idején viszont meggyengült, és a 900-as évek elejére szétesett. A 10. század nagy részét Az öt dinasztia és tíz királyság korának nevezik (907–978): Kína északi része egységes maradt, és ott 5 rövid életű uralkodóház követte egymást. Kína déli része teljesen szétesett és 10 önálló királyság vetélkedett a hatalomért.
A század második felére a Szung-dinasztia (960–1279) elkezdte a központosítást. Nem tudta azt azonban teljes egészében végrehajtani, mivel a határmenti, távoli területeken hosszú életű vetélytársai támadtak. Ilyen volt a kitaj eredetű Liao-dinasztia (907–1125), majd utódállama, a dzsürcsik (3.) Csin-dinasztiája (1115–1234), továbbá a tangut Hszi Hszia-állam (1032–1227).
Az 1200-as években emelkedett fel Kínától északra Dzsingisz kán vezetésével a Mongol Birodalom. Bár az alapító halála után (hatalmas) részekre szétesett, a Kínához közel álló rész elég erős volt ahhoz, hogy Kubiláj kán idején meghódítsa a teljes (Szung és azon kívüli) Kínát. A mongol kánok ezen ága egy évszázadra berendezkedett Kínában, és ma Jüan-dinasztia (1271–1387) néven tartjuk őket számon. Az 1360-as években szabadságharc bontakozott ki ellenük a kínai őslakosok részéről és 1368-ra kiűzték a mongolokat Kínából. A Jüan-dinasztia visszavonult Mongóliába, és ott az 1600-as évekig tovább uralkodott Északi Jüan-dinasztia (1368–1635) néven.
A Kínai Újkor A Kínai Újkor 1368-ban kezdődött el a mongol megszállók kiverése időszakában. Két uralkodóház uralkodott ezt követően, először a kínai eredetű Ming-dinasztia. Az 1600-as években a mai Mandzsúriában élő mandzsu nép hódította meg Kína területét, és a saját vezetőit tette meg az állam uraként Csing-dinasztia néven.
Kínában a császárságot 1912-ben szüntették meg. Ezt követően jött létre a Kínai Köztársaság, majd hosszabb polgárháború időszak után 1949-ben a ma létező Kínai Népköztársaság.
Diagrammos ábrázolás a kínai dinasztiákról
Források
https://friesian.com/sangoku.htm#china
További irodalom Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1992, (A világtörténelem nagy alakjai-sorozat) Jordán Gyula: Kína története, Aula Kiadó Kft., Budapest, 1999, (XX. Század-sorozat)
Polonyi Péter: Kína rövid története, Corvina Kiadó, Budapest, 2008, (Corvina Tudástár-sorozat) Ann Paludan: Kínai császárok krónikája. A császári Kína története az uralkodók sorrendje szerint, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2009,
További információk Kínai uralkodók listája
Kategória:Kína Kategória:Történelmi államok