A dennewitzi csata 1813. szeptember 6-án zajlott le Bernadotte Károly János svéd koronaherceg (korábban Franciaország marsallja, később XIV. Károly János svéd király) által vezetett szövetséges (svéd–orosz–porosz) és a Ney által parancsnokolt francia haderő között és a szövetségesek győzelmével végződött. (A német források kihangsúlyozzák a porosz győzelmet és von Bülow szerepét, mert a csatában zömében csak porosz erők vettek részt, a maguk erejéből elért győzelem felvillanyozta a poroszokat; ezt tekintették a I. Napóleon császár elleni felszabadító küzdelem egyik döntő lépcsőfokának.)
Ez a vereség akadályozta meg a francia császárt Berlin elfoglalásában és vezetett majd a lipcsei népek csatájához.
Előzmények 1813 augusztusának végén a francia császár azt tervezte, hogy Berlinnek – az ellenséges erők egyik fővárosának – elfoglalásával kiüti a poroszokat a további harcokból. Oudinot marsallt bízta meg a feladattal, aki több csatában kudarcot vallott, a legdöntőbbnek a großbeereni csatában elszenvedett veresége bizonyult, amikor Wittenbergig szorították vissza. Ekkor bízta meg Napóleon a Neyt a parancsnoksággal.
A csata Ney marsall közel katonájával szeptember 6-án ismét megkísérelte Berlin elfoglalását, ekkor került összeütközésbe a porosz–orosz vegyes erőkkel Dennewitznél. Őket – a korábbi Bernadotte francia marsall – Károly svéd koronaherceg vezette. Ney nem akarta megismételni Oudinot marsall korábbi, a großbeereni csatában elkövetett hibáját, és egyben tartotta seregét, hogy seregrészei ne szakadjanak el egymástól. Hosszú menetoszlopban indult támadásra a legegyszerűbb úton. Ennek következtében a csata „hullámzóvá vált”, ahogy a frissen érkező franciák és a megerősített szövetségesek rohamai váltották egymást.
A francia hadsereg másik gyengesége az volt, hogy az 1812-es oroszországi hadjáratban szinte teljesen elveszett a lovassága, emiatt hiányos lett a felderítőképessége. A másik gondot a két francia parancsnok között fennálló feszült viszony jelentette: Oudinot-t bosszantotta, hogy Ney alá osztották be. Ney elhatározta, hogy gyors menetben indul Berlin irányába, keveset törődött a felderítéssel, így a franciák belesétáltak a szövetségesek összpontosított védelmi erőibe. Kezdetben a szövetségeseket visszaszorították, de Bülow poroszai megerősítették az amúgy is főképpen poroszokból álló svéd koronaherceg seregét.
Bülow szerette volna átvenni a szövetségesek irányítását a nap hátralévő részében. A csata újabb lendületet vett és a franciák már a győzelem küszöbéhez érkeztek, de Ney nem kapott támogatást Oudinot-tól, ami döntően befolyásolta az ütközet végső kimenetelét. Ney egyedül akarta a győzelem dicsőségét megszerezni, de egy váratlan homokvihar elszakította Oudinot-tól, és ez megfordította a csata kimenetelét. A szövetségesek megkettőzték támadásaik erejét, Bernadotte pedig megérkezett seregével a franciák bal szárnyára. A franciák visszavonulásra kényszerültek. A franciák 8– katonát, a szövetségesek 7–-et veszítettek.
Következmények A Bajor Királyság a berlini hadjárat kudarca után kilépett a háborúból . A többi német állam ingadozni kezdett a Francia Birodalom támogatásában. Friedrich Wilhelm von Bülow megkapta a Dennewitz grófja címet.
A csata egyéb főszereplői és emlékei
Fordítás
Kategória:1813 Kategória:Szászország csatái a napóleoni háborúkban Kategória:Svédország csatái Kategória:Franciaország csatái a napóleoni háborúkban Kategória:Poroszország csatái a napóleoni háborúkban Kategória:Oroszország csatái a napóleoni háborúkban Kategória:A hatodik koalíciós háború csatái Kategória:Ney csatái Kategória:Bernadotte csatái