bélyegkép|jobbra|260px|Kézírásos Eszter-tekercs, héber nevén Megillat Eszter. A könyvet a zsidó liturgiában purim ünnepén olvassák fel.
Eszter könyve (héberül: , Eszter; teljes liturgikus nevén , Megillat Eszter, „Eszter tekercse”) a Biblia egyik ószövetségi, illetve héber bibliai könyve. A héber Biblia kánonjában a Ketuvim, vagyis az Írások része, azon belül az öt tekercs, a megillot egyike. A zsidó hagyományban a purim ünnepének alapító elbeszélése. A keresztény Bibliákban az Ószövetség történeti könyvei között szerepel.
A könyv cselekménye a Perzsa Birodalom udvari világába, Súsán/Szuza királyi városába helyezi a történetet. Főszereplője Eszter, zsidó nevén Hadassza, aki Ahasvérós perzsa király felesége lesz, majd gyámjával és rokonával, Mardokeussal együtt megmenti a birodalom zsidóit Hámán megsemmisítő tervétől. Az elbeszélés a fenyegetett diaszpóra-közösség megmenekülését, az ellenséges terv visszafordulását és a purim ünnepének eredetét magyarázza.
A héber szöveg egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy nem nevezi meg közvetlenül Istent, és nem tartalmaz kifejezett imát. A zsidó és keresztény értelmezés ezt gyakran a rejtett gondviselés irodalmi eszközeként magyarázta: Isten neve nincs kimondva, de az események sorozata, a váratlan fordulatok és a szabadulás a gondviselés működésére irányítják a figyelmet. A görög szöveghagyományban fennmaradt kiegészítések viszont kifejezetten vallásos nyelvet használnak: imákat, álmot, isteni segítségre utaló magyarázatot és hivatalos leveleket tartalmaznak.Esther, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 5, Gale, Detroit, 2003.Adele Berlin: Esther, The JPS Bible Commentary, Jewish Publication Society, Philadelphia, 2001.
Elnevezése
A könyv címe főhősnőjéről, Eszterről származik. A héber szöveg szerint Eszter eredeti zsidó neve Hadassza volt, amely „mirtuszt” jelent. Az Eszter név eredetét többféleképpen magyarázzák. Gyakran összefüggésbe hozzák a perzsa „csillag” jelentésű szóval, illetve a mezopotámiai Istár istennő nevével; a pontos etimológia azonban nem teljesen bizonyos.Jon D. Levenson: Esther: A Commentary, Old Testament Library, Westminster John Knox Press, Louisville, 1997.
A zsidó liturgikus megnevezés, Megillat Eszter, azt jelenti: „Eszter tekercse”. A megilla szó tekercset jelent, és a zsidó hagyományban különösen az öt ünnepi tekercsre utal: Énekek éneke, Ruth könyve, Siralmak könyve, Prédikátor könyve és Eszter könyve. Ezeket különböző ünnepi alkalmakon olvassák fel; Eszter könyve purim ünnepéhez kapcsolódik.
A görög és latin hagyományban a könyv címe egyszerűen Eszter vagy Liber Esther. A katolikus és ortodox Bibliákban a könyv görög kiegészítésekkel együtt szerepel, míg a zsidó és protestáns kiadások általában a héber szöveget közlik.
Kánoni helyzete
A zsidó kánonban
Eszter könyve a rabbinikus héber Biblia része. A Ketuvimban kapott helyet, és a zsidó liturgiában purimkor kötelező felolvasásként vált meghatározóvá. Kánoni helyzetével kapcsolatban a rabbinikus irodalomban ismertek viták és kérdések, különösen a könyv világi hangvétele, az istennév hiánya és a purim ünnepének jellege miatt. A későbbi zsidó hagyományban azonban Eszter tekercse szilárd liturgikus és kánoni tekintélyt nyert.
A holt-tengeri tekercsek között nem találtak Eszter könyvének biztosan azonosított kéziratát. Ebből óvatosan lehet következtetni arra, hogy a kumráni közösség esetleg nem használta, vagy nem tartotta különösen fontosnak, de a hiány önmagában nem bizonyítja, hogy a könyv ne lett volna ismert vagy más zsidó körökben ne lett volna tekintélyes. A leletanyag véletlenszerűsége és a kumráni közösség sajátos ünnepi-naptári felfogása miatt a kérdés nem dönthető el pusztán az Eszter-kéziratok hiányából.Emanuel Tov: Textual Criticism of the Hebrew Bible, 3rd ed., Fortress Press, Minneapolis, 2012.
A keresztény kánonokban
A keresztény hagyományban meg kell különböztetni Eszter könyvének héber szövegét és görög kiegészítéseit. A héber Eszter könyvét a keresztény hagyományok általában protokanonikus ószövetségi könyvként tartják számon. A görög kiegészítések kánoni megítélése azonban felekezetenként eltér.
A katolikus és ortodox egyházak a görög kiegészítéseket is a Szentírás részeként fogadják el. A katolikus kánontörténetben Eszter könyve a kiegészítésekkel együtt szerepel a firenzei zsinat kánonlistáján, majd a tridenti zsinat is megerősítette az Ószövetség könyvei között.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 1335; 1502–1504. A protestáns hagyomány a héber szöveget kanonikusnak tekinti, a görög kiegészítéseket pedig általában az apokrif vagy deuterokanonikus iratok közé sorolja.
Ez a különbség történeti kánonképződési folyamat eredménye. A katolikus és ortodox hagyomány a görög egyházi Szentírás-használatot és a Septuaginta örökségét őrizte meg, a reformáció utáni protestáns kánon pedig az Ószövetség határait a rabbinikus héber kánonhoz igazította.
Szövegváltozatai
Héber szöveg
A héber Eszter könyve a maszoréta szövegben maradt fenn. Ez a legrövidebb és legszűkszavúbb változat. Tíz fejezetből áll, és a történetet vallási magyarázat nélkül, gyors cselekményvezetéssel mondja el. Isten neve nem szerepel benne, és közvetlen imák sem találhatók a héber szövegben, bár böjt, gyász, közösségi összefogás és a szabadulás reménye igen.
A héber szöveg irodalmilag gondosan szerkesztett. Jellemző rá a fordulat, az irónia és a szerepcsere: Hámán saját csapdájába esik, Mardokeus azt a tiszteletet kapja meg, amelyet Hámán magának képzelt, és a zsidók elpusztítására kijelölt nap a szabadulás napjává változik. A könyv egyik kulcsszava a „megfordulás” vagy „visszájára fordulás”: a veszély ünneppé, a gyász örömmé válik.Michael V. Fox: Character and Ideology in the Book of Esther, 2nd ed., Eerdmans, Grand Rapids, 2001.
Görög Eszter és a kiegészítések
A görög szöveghagyomány nem egyszerűen a héber Eszter szó szerinti fordítása. A Septuagintában fennmaradt hosszabb görög forma hat nagyobb kiegészítést tartalmaz, amelyeket a modern kiadások gyakran A–F betűkkel jelölnek. Ezek a részek a héber szöveg különböző pontjaihoz kapcsolódnak:
Jelölés Tartalom Helye a történetben A Mardokeus álma és a király elleni összeesküvés felfedezése A könyv elején B A zsidók kiirtását elrendelő királyi levél A 3. fejezet után C Mardokeus és Eszter imája A 4. fejezet után D Eszter megjelenése a király előtt részletesebb, drámai formában Az 5. fejezet elején E A zsidók védelmét biztosító második királyi levél A 8. fejezet után F Mardokeus álmának magyarázata és a görög fordítás záró megjegyzése A könyv végén
A görög kiegészítések főként azt teszik nyílttá, ami a héber könyvben rejtetten van jelen: Istenhez szóló imádságot, a választott nép veszélyét, a bűnbánatot, a gondviselő szabadítást és a történet teológiai értelmét. A kiegészítésekben Eszter és Mardokeus kifejezett imát mondanak, és a szabadulás Isten műveként jelenik meg.Carey A. Moore: Esther, Anchor Bible 7B, Doubleday, Garden City, 1971.
A görög hagyományon belül is több szövegforma ismert. A Septuaginta úgynevezett B-szövege mellett különösen fontos az úgynevezett Alfa-szöveg, amely rövidebb, helyenként más cselekményvezetésű és önálló hagyományt is őrizhet. A görög Eszter szövegtörténete ezért összetett: nem csupán „betoldásokkal ellátott héber fordításról”, hanem több rétegű görög-zsidó és keresztény szöveghagyományról van szó.Kristin De Troyer: The End of the Alpha Text of Esther: Translation and Narrative Technique in MT 8:1–17, LXX 8:1–17, and AT 7:14–41, Scholars Press, Atlanta, 2000.Karen H. Jobes: The Alpha-Text of Esther: Its Character and Relationship to the Masoretic Text, Scholars Press, Atlanta, 1996.
Arámi targumok
Eszter könyvéhez több arámi targum, vagyis zsidó arámi fordítás és magyarázó átdolgozás is fennmaradt. Ezek nem azonosak a bibliai könyv eredeti arámi változataival, hanem későbbi zsinagógai és midrásos értelmezési hagyományokat közvetítenek. A Targum Rishon és különösen a Targum Sheni bőven kibővíti a történetet, legendás, teológiai és erkölcsi magyarázatokkal látja el, és a purimi olvasás népszerű értelmezéséhez kapcsolódik.
Latin Vulgata
Szent Jeromos a Vulgata Eszter-szövegét a héber alapján fordította le. A görög kiegészítéseket nem illesztette vissza eredeti görög helyükre, hanem a könyv végére tette, és megjelölte, hogy ezek nem találhatók meg a héber szövegben. A középkori latin hagyomány ezért a kiegészítéseket Eszt 10,4–16,24 formában közölte.
A modern katolikus bibliakiadások rendszerint világosabban jelölik a görög kiegészítések helyét és jellegét. Egyes fordítások a görög sorrend szerint illesztik őket a történetbe, mások külön függelékként közlik. A kánoni megítélés ettől nem változik: a katolikus és ortodox hagyomány a kiegészítéseket is a bibliai könyv részének tekinti.
Keletkezése
Szerzője
Eszter könyve névtelen mű. A zsidó hagyományban több magyarázat született szerzőségéről. A Talmud a „nagy gyülekezet” vagy nagy zsinagóga férfiainak tulajdonította a könyv leírását; más hagyományok Mardokeus szerepét emelték ki, mivel a könyv szerint Mardokeus leveleket írt a purim ünnepének megerősítésére. Keresztény szerzők között is felmerült Mardokeus vagy Ezdrás neve, de ezek történeti bizonyossággal nem igazolhatók.
A modern kutatás a szerzőt ismeretlen zsidó íróként vagy szerkesztőként kezeli, aki jól ismerte a perzsa udvari világ irodalmi képét, a diaszpóra zsidóság helyzetét és a purim eredetét magyarázó hagyományt. A könyv stílusa kifinomult, ironikus és szerkesztett; szerzője tudatos elbeszélő, aki a feszültségkeltés, késleltetés és fordulat eszközeit nagy ügyességgel használja.
Keletkezési ideje
A héber Eszter könyvének keletkezési ideje vitatott. A legtöbb kutató a perzsa kor vége és a hellenisztikus kor eleje közé helyezi, nagyjából Kr. e. 4–3. századra, mások tágabban Kr. e. 300 és 100 közé teszik. A könyv perzsa kölcsönszavakat és udvari részleteket őriz, de biztos görög hatás kevéssé mutatható ki a héber alapszövegben, ami korábbi, még a hellenisztikus korszak elejéhez közeli keletkezést valószínűsíthet.Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe, 2. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 2002.
A könyvnek vagy a purim hagyományának Kr. e. 2. századi ismertségére utalhat a 2Makk 15,36, amely „Mardokeus napját” említi. Ez azt mutatja, hogy a Mardokeushoz kapcsolódó ünnepi emlékezet a hellenisztikus korban már ismert lehetett a zsidó közösségekben.
A görög kiegészítések és görög fordítás keletkezése szintén vitatott, de általában későbbi, hellenisztikus kori zsidó környezethez kapcsolják őket. A görög szöveg záró megjegyzése egy bizonyos Lüszimakhosz fordítói szerepét említi, és a fordítás Egyiptomba kerülését jelzi. Ez az adat fontos, de nem minden részletében könnyen értelmezhető.
Keletkezési helye
A könyv cselekménye a perzsa Súsán/Szuza városához kapcsolódik. Keletkezési helyét azonban nem lehet biztosan megállapítani. Gyakran feltételezik, hogy a szerző a keleti zsidó diaszpórában vagy annak hagyományait jól ismerő környezetben élt. Más kutatók palesztinai szerzőt is elképzelhetőnek tartanak, aki a perzsa diaszpóra elbeszélését irodalmi és ünnepmagyarázó céllal dolgozta fel.
A könyv nem foglalkozik közvetlenül Jeruzsálemmel, a templommal vagy a palesztinai viszonyokkal. Ez megkülönbözteti például Ezdrás és Nehemiás könyvétől. Eszter könyve a diaszpóra létkérdéseire összpontosít: hogyan őrzi meg egy kisebbségi zsidó közösség életét, identitását és reményét idegen birodalmi környezetben.
Történeti háttér és történetiség
A könyv Ahasvérós királyt nevezi meg, akit a legtöbb történész és bibliamagyarázó I. Xerxésszel azonosít. Xerxész Kr. e. 486–465 között uralkodott, és a perzsa királyi udvar egyik központja valóban Súsán volt. A könyv több részlete perzsa környezetet idéz: a királyi lakomák, a futárok, a pecsétgyűrű, a visszavonhatatlannak tekintett rendelet, a tartományok rendszere és a királyi udvar szigorú protokollja.