Tádzsikisztán (tádzsikul: Тоҷикистон), hivatalosan Tádzsik Köztársaság (Ҷумҳурии Тоҷикистон) tengerparttal nem rendelkező ország Közép-Ázsiában, Magyarországnál másfélszer nagyobb területtel. A Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama, mely 1991-ben lett független. A 2020-as évek elején a szovjet utódállamok közül a legszegényebb.
Délen Afganisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kirgizisztán, keleten Kína határolja. Az ország területének több mint 90%-át hegyek borítják. A lakosság zöme muszlim.
Etimológia A Tádzsik név az újperzsa tāzi szóból származtatható, amely alatt az arabokat vagy nyugati-iráni nem perzsa, esetleg kevert népeket értettek.Richard Foltz (2019): A History of the Tajiks. Iranians of the East. London: Bloomsbury. 33–61. o.
Az elnevezés elterjedt Transzoxániában is, ahol némely türk népek (pl. a karlükök) a közvetlenül a szomszédságukban élő muszlim perzsákat ezzel a névvel kezdték illetni.Encyclopædia Iranica, 455–457. o.
Az amerikai Kongresszusi Könyvtár 1997-es Tádzsikisztán országtanulmánya nehéznek találta határozottan megállapítani a „tádzsik” szó eredetét, mivel vitás téma, hogy török vagy iráni népek voltak-e a régió eredeti lakói.
Történelem
I. e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe.
A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé. Ennek hatása máig megmaradt: a tádzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa nyelv egyik nyelvjárása, üzbég és orosz jövevényszavakkal bővülve. thumb|left|180px|A Gúrida Birodalom kiterjedése 1200 körül Az i. e. 4. század végétől az i. e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i. e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.
A 7. században arabok hozták az iszlámot, amit a kínaiak sikertelenül próbáltak megakadályozni. A Tang-dinasztia (618-907) csapatai 751-ben vereséget szenvedtek a Talasz-folyó menti csatában (a mai Kirgizisztán és Kazahsztán határvidékén). A csata máig tartó következménye, hogy Kína elveszítette befolyását Közép-Ázsia felett.
Később az iráni eredetű Számánida Birodalom (819-999) része lett, majd Horezm (Hvárezm) államához tartozott.
A 13. században Dzsingisz kán vezetésével betörtek a mongolok, megsemmisítették Horezm államát és a lakosság jelentős részét lemészárolták. (Mongol hadjárat Horezm ellen 1219-1221.)
Ezt követően a terület a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság („protektorátus") kezdetéig.
Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni – eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.
1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tadzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt, a legjelentősebb Szamarkand és Buhara volt. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.
Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással. Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. A polgárháború már az elején olyan szörnyű méreteket öltött, hogy Tádzsikisztán jóformán teljesen összeomlott és az ország számos helyén eluralkodott az anarchia, sőt az 1997-ig zajló harcok mintegy 100 ezer áldozatának többsége ebben az időszakban esett el. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez a választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.
Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.
2021 tavaszán Tádzsikisztán és Kirgizisztán között az Iszfara folyó körüli határvita kapcsán összetűzésekre került sor,Чек ара жаңжалыбы же агрессиябы? эл аралык эксперттердин пикири (BBC) amelyben több mint ötven, főként civil jogállású egyén vesztette életét. A tádzsik hadsereg támadásai miatt emberek vesztették el otthonukat és közel negyvenezer kirgiz hagyta el a határmenti térséget.Civilians Harmed in Kyrgyzstan, Tajikistan Border Clashes (HRW)
A tádzsikok és kirgizek között bár tűzszünet jött létre, ennek ellenére a szórványos határvillongások folytatódtak.Kyrgyz border guard killed in shootout with Tajik forces (Times of India) A határkonfliktus 2022 szeptemberében torkollott újból fegyveres erőszakba. Napokon belül több mint 80-an haltak meg.One Tajikistan border guard killed in clashes with Kyrgyzstan - RIA (Reuters)
Földrajz
Domborzat Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják; a terület 7%-a van alatt, több mint fele magasság felett fekszik, csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok: Nyugati-Pamír (délkeleten, 7500 méter magasságig). Keleti-Pamír (4000 méteres fennsík). Alajontúli-hegység (északkeleten, meghaladja a 7100 métert). Zaravsáni-hegység (nyugaton, csaknem 5500 méter). Legmagasabb pontja a Iszmoilí Szomoní-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), amelynek magassága 7495 méter.
A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.
Vízrajz A hegyi folyók (Pangh/Pandzs, Vahs, Zaravsán) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.
Éghajlat Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.
Élővilág, természetvédelem Topográfiai és éghajlati tagoltsága folytán növényvilága változatos. thumb|right|180px|Sivatagi sólyom, az ország nemzeti madara
Nemzeti parkjai Pamír Nemzeti Park Magába foglalja a Pamír-hegység jelentős részét és itt található a harmadik legmagasabban fekvő hegyi ökoszisztéma a Himalája és a Karakorum-hegység után.
Természeti világörökség
Az UNESCO által elismert természeti világörökségi helyszín a Pamír.
Környezeti problémák 1991-re az ásványi műtrágyák és a mezőgazdasági vegyszerek nagymértékű használata volt a szennyezés egyik fő oka a köztársaságban. Ezen vegyszerek között szerepelt a nemzetközi egyezmény által betiltott DDT, valamint számos lombtalanító és gyomirtó szer. A levegőben, talajban és vízben okozott károk mellett a vegyszerek szennyezték a gyapotmagokat, amelynek olaját széles körben használják főzéshez. Úgy gondolják, hogy mindezen mérgezések hozzájárultak a gyermekkori halálozások és születési rendellenességek magas előfordulásához is.
Az ipar is komoly szennyezési problémákat okoz. Az ország egyik vezető ipari telephelye, az üzbegisztáni határ közelében található Turszunzoda alumíniumgyára nagy mennyiségű mérgező füstgázt termel, amely többek közt szintén a születési rendellenességek számának meredek növekedéséért is felelős.
Politika Emomali Rahmon tölti be 1994 novembere óta az ország elnöki tisztét, akit 1999-ben, 2006-ban és 2013-ban újraválasztottak erre a posztra. 2020 októberében az autokrata elnököt a szavazatok 90 százalékával újabb hét évre újraválasztották. Az EBESZ és számos más szervezet megfigyelői alapján a választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak, és megjegyezték, hogy azok inkább a választási bizottság és a hatóságok ellenőrzése alatt állnak. thumb|145px|Az elnök Emomalii Rahmon, aki 1994 óta egy autoriter rezsimmel irányítja az országot Alkotmány, államforma Tádzsikisztán hivatalosan köztársaság, elnöki rendszerrel. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás A törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament – Tádzsikisztán legfelsőbb közgyűlése – gyakorolja. Politikai pártok Főbb politikai pártok 2020 táján:
Tádzsik Népi Demokratikus Párt (Ҳизби халқии демократии Тоҷикистон) - a kormánypárt; Tádzsikisztáni Agrárpárt ; Tádzsikisztáni Demokrata Párt ; Tádzsik Kommunista Párt ; Tádzsikisztáni Gazdasági Reform Párt ; Tádzsikisztáni Szociáldemokrata Párt ; Tádzsikisztáni Szocialista Párt.
Jogállamiság Az 1990-es évek óta kormányzó Emomali Rahmon elnök tekintélyuralmi rezsimje súlyosan korlátozza a politikai és a polgári szabadságjogokat. A gazdagság és a hatalom egyre inkább az elnök és családja kezében összpontosul. Az országot a 2020-as évek elején is nepotista kleptokrácia uralja, és Rahmon családja jelentős ellenőrzést gyakorol a gazdaság és az állam kulcsfontosságú közvagyona felett, köztük az állami tulajdonú Tádzsik Alumínium Társaság (vezető nemzeti exportőr) és az ország fő légitársasága, a Somon Air felett. Míg az alacsonyabb szinteken történő szintű korrupciót gyakran büntetik, a magas szintű korrupció továbbra is elterjedt. Azok az egyének, akik önállóan próbálnak a politikai ügyekben részt venni, számos akadállyal és súlyos következményekkel szembesülnek. Még a száműzött ellenzéki vezetők és újságírók hozzátartozóit is zaklatták az ország határain belül.
A Rahmon-rezsim nyomást gyakorol a független médiára is és a 2020-as évek elején is monopolizálja az ország információs terét. Újságírókat, másként gondolkodókat és aktivistákat tartóztatnak le vagy zárnak be olyan vádak miatt, mint a szélsőségesség, a betiltott ellenzéki pártokhoz fűződő kapcsolatok vagy más vádak miatt.
Az ország alkotmányos rendszere névlegesen demokratikus, de mind a nemzeti, mind a helyi választások nem rendelkeznek szabadsággal, Emomali Rahmon elnök és Népi Demokrata Pártja pedig jelentős politikai ellenőrzést gyakorol. A kormány jelentősen korlátozza a médiát, a politikai és ellentmondó hangok súlyos büntetést kapnak.
A Freedom House 2023-as jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.
Közigazgatási beosztás Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja. 280px|Tádzsikisztán közigazgatása Szugd Fővárosi körzet (Nohijahoi tobei Dzsumhuri) Hatlon Hegyi-Badahsán (autonóm tartomány) Tádzsikisztánnak három hivatalos exklávéja van Közép-Ázsiában, amelyek közül kettő Kirgizisztán, egy pedig Üzbegisztán területébe ékelődik be. Ezek a különálló területek a Ferganai-völgy bonyolult etnikai és történelmi határhúzásainak (úgynevezett sztálini delimitáció) az örökségei.