Wayne Shorter többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-szaxofonos és zeneszerző.
Életpályája Gyermek- és ifjúkora Wayne Shorter szülővárosában járt művészeti középiskolába. most Wayne-t eleinte jobban érdekelte a képzőművészet, mint a zene. Rajzolni, festeni kezdett, komplett képregényt is készített. De imádta a zenét, és apja bátorítására szaxofonozni kezdett. A New York-i egyetem elvégzése után két évet szolgált a hadseregben. A leszerelése után Maynard Fergusonnal játszott. 1959-ben beszállt Art Blakey Jazz Messengersébe, ahol zenészként, zeneszerzőként és művészeti vezetőként tevékenykedett öt évig.
Miles Davisszel Miles Davis már 1960-ban, John Coltrane távozása után felkérte Shortert, hogy csatlakozzon hozzá, de csak 1964-ben sikerült meggyőznie, hogy otthagyja Blakeyt. Így Herbie Hancock, Ron Carter valamint Tony Williams mellett tagja lett Miles Davis nagyszerű második kvintettjének. Részt vett az E.S.P., a Miles Smiles, a Sorcerer, a Nefertiti, a Miles in the Sky és a Filles de Kilimanjaro felvételein. A kvintett tagjai visszaemlékezéseiben elsősorban Shorter zeneszerzői jelentőségét emelik ki. Shorter szerezte az első közös album címadó számát, a Miles Smiles hat számának felét, köztük az ikonikussá vált Footprints (Lábnyomok) című szerzeményt.
A kvintett fejlődésében, így Shorter játékában és kompozícióiban is érezhető volt az elmozdulás a hagyományos post-bop formáktól a fúziós jazz felé. A formáció feloszlása után Shorter továbbra Davis zenésztársa maradt, és részt vett a két korszakalkotó lemez, az In a Silent Way és a Bitches Brew felvételein. Míg Shorter korábban kizárólag tenorszaxofonon játszott, ezeken a lemezeken már a szopránszaxofont is felvette a repertoárba.
Zenekarvezetőként
A Miles Davis kvintett működésével párhuzamosan Shorter egész sor lemezt vett fel a saját neve alatt, zenekarvezetőként a kor egyik legfontosabb dzsesszkiadójánál, a Blue Note-nál. 1964 és 1970 között tizenegy, stílusában, hangszerelésében és zenekari tagságában nagyon változatos albumot készített. Általánosságban elmondható, hogy Shorter zenekarvezetőként is egyre erősebben mozdult el a hagyományos dzsesszkompozícióktól a fúziós dzsessz és a free jazz felé. Ezt jól példázza utolsó lemeze a kiadónál, az Odyssey of Iska, amely már sokkal inkább egyfajta hat tételes kísérleti konceptalbum.
Díjai, elismerései Grammy-díjak 1979, legjobb fúziós dzsessz előadás (Grammy Award for Best Jazz Fusion Performance), Weather Report: 8:30 1987, legjobb hangszeres kompozíció (Grammy Award for Best Instrumental Composition), Dexter Gordon: Call Sheet Blues 1994, legjobb instrumentális dzsessz előadás (Best Jazz Instrumental Performance, Individual Or Group), A Tribute to Miles 1996, legjobb kortárs dzsesszalbum (Grammy Award for Best Contemporary Jazz Album), High Life 1997, legjobb instrumentális kompozíció (Grammy Award for Best Instrumental Composition), Aung San Suu Kyi 1999, legjobb instrumentális szóló (Grammy Award for Best Jazz Instrumental Solo), In Walked Wayne 2003, legjobb instrumentális kompozíció (Grammy Award for Best Instrumental Composition), Sacajawea 2003, legjobb instrumentális dzsessz előadás (Grammy Award for Best Jazz Instrumental Performance, Individual or Group), Alegría 2005, legjobb instrumentális dzsessz előadás (Grammy Award for Best Jazz Instrumental Performance, Individual or Group), Beyond The Sound Barrier
Válogatott diszkográfia Saját néven kiadott lemezek (válogatás)
Introducing Wayne Shorter (1959) - Vee-Jay Second Genesis (1960) - Vee-Jay Wayning Moments (1962) - Vee-Jay Night Dreamer (1964) - Blue Note JuJu (1964) - Blue Note Speak No Evil (1965) - Blue Note The Soothsayer (1965) - Blue Note Et Cetera (1965) - Blue Note The All Seeing Eye (1965) - Blue Note Adam's Apple (1966) - Blue Note Schizophrenia (1967) - Blue Note Super Nova (1969) - Blue Note Moto Grosso Feio (1970) - Blue Note Odyssey of Iska (1970) - Blue Note Native Dancer with Milton Nascimento (1974) - Columbia Atlantis (1985) - Columbia Phantom Navigator (1986) - Columbia Joy Ryder (1988) - Columbia High Life (1995) - Verve Footprints Live! (2002) - Verve Alegría (2003) - Verve Beyond the Sound Barrier (2005) - Verve
A Weather Reporttal
Weather Report (1971) - Columbia I Sing the Bodí Electric (1972) - Columbia Sweetnighter (1973) - Columbia Mysterious Traveler (1974) - Columbia Tale Spinnin (1975) - Columbia Black Market (1976) - Columbia Heavy Weather (1977) - Columbia Mr. Gone (1978) - Columbia 8:30 (1979) - Columbia Night Passage (1980) - Columbia Weather Report (1982) - Columbia Procession (1983) - Columbia Domino Theory (1984) - Columbia Sportin' Life (1985) - Columbia This Is This! (1976) - Columbia
Könyve magyarul Herbie Hancock, Daisaku Ikeda, Wayne Shorter: Önfeledt improvizáció. Beszélgetések jazzről, buddhizmusról, életről; Soka Gakkai Magyarország Buddhista Egyesület, Bp., 2019
Jegyzetek
Források Michael E. Mueller: http://www.musicianguide.com/biographies/1608003904/Wayne-Shorter.html Wayne Shorter Biography https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nUI0UxijWkIJ:https://hu.frwiki.wiki/wiki/Wayne_Shorter&cd=17&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu
További információk
Wayne Shorter diszkográfia, jazzdisco.org
Kategória:1933-ban született személyek Kategória:2023-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Amerikai szaxofonosok Kategória:Amerikai zeneszerzők Kategória:Afroamerikaiak Kategória:Grammy-díjas zenészek