Olivier Messiaen (Avignon, 1908. december 10. – Clichy, 1992. április 27.) francia zeneszerző, orgonista és ornitológus. Zenei nyelve félreismerhetetlenül egyedi; műveit mély áhítat, erő és tisztaság hatja át.
Élete Avignonban született Cécile Sauvage költőnő és Pierre Messiaen angoltanár, Shakespeare-műfordító idősebb gyermekeként. A párizsi Conservatoire-ban orgonát Marcel Duprétől, zeneszerzést Charles-Marie Widortól, majd Paul Dukas-tól tanult. 1931-től haláláig (azaz 61 évig) a párizsi Sainte-Trinité-templom orgonistája volt.
A második világháborúban besorozták katonának, fogságba esett, és egy hadifogolytáborba került. Ott írta egyik leghíresebb művét (Quatuor pour la fin du temps), amelynek bemutatója is a táborban volt, 1941-ben.
1932-ben feleségül vette a hegedűs és zeneszerző Claire Delbos-t, aki hosszú betegség után 1959-ben meghalt. Két évvel később Messiaen Yvonne Loriod-val kötött házasságot, aki zongoristaként zongoraműveinek hiteles tolmácsolója és ihletője volt.
1941-től 1978-ig a Conservatoire tanára volt. Vendégoktatóként 1947-ben Budapesten is tanított.
1992-ben a Párizs melletti Clichyben halt meg.
Zenei nyelve Messiaen zenéjét mély vallásossága határozza meg. Műveinek témaválasztása gyakran teológiai kérdések köré szerveződik. Nagy hatással volt rá az indiai zene (elsősorban annak ritmikája), a gregorián és a görög metrika. Zenéjének jellemzője a mesterséges skálák (modusok) és ritmikai képletek használata, szövegek átalakítása zenévé.
Szín
Zenéjének meghatározó eleme a szín. Ebben közrejátszik az a tény, hogy Messiaennek színhallása volt.
Szimmetria
Előszeretettel alkalmaz szimmetrikus mintákat mind ritmus, mind hangmagasság tekintetében.
Hangkészlet
A limitált transzpozíciós lehetőségekkel rendelkező módusok határozzák meg Messiaen harmónia- és dallamvilágát. Ezek olyan hangsorok, melyeket 12-nél kevesebb-féleképpen lehet transzponálni.
Madárdal
1952-től kezdve egyre inkább zenéjébe integrálta a madarak énekét. Hihetetlen pontossággal jegyezte le a madárcsicsergéseket, amik sokszor egész művek alapanyagául szolgáltak (Le merle noir, Oiseaux exotiques, Réveil des oiseaux, Catalogue d’oiseaux).
Szerializmus
Néhány művében, legszembetűnőbben a Mode de valeurs et d'intensités címűben, Messiaen a szerializmus technikájához fordul. Eme műveknek azonban nem tulajdonított akkora jelentőséget, mint amekkorát a muzikológusok tulajdonítanak nekik.
Művei
Tanári tevékenysége Messiaen a XX. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzéstanára volt. Növendékei közül sokan a század második felének legmeghatározóbb komponistái voltak: Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, Pierre Henry, Iannis Xenakis, Tristan Murai], Gérard Grisey, Kent Nagano, Claude Vivier. Magyar tanítványai Szőnyi Erzsébet, Kurtág György és Vidovszky László voltak.
Kották
Írások Technique de mon langage musical (Zenei nyelvem technikája) Paris: Leduc, 1944 Vingt leçons d'harmonie (20 harmóniai lecke) Paris: Leduc, 1944 Traité de rythme, de couleur, et d’ornithologie (Értekezés a ritmusról, a színről és a madártanról), Paris: Leduc, 1994–2002 Maurice Ravel zongoraműveinek elemzése
Jegyzetek
Források Claude SAMUEL: Entretiens avec Olivier Messiaen, Paris, Pierre Belfond, coll. Entretiens, 1967 MESSIAEN, Olivier: A szakrális zene (ford. Szita Bánk) = Pannonhalmi Szemle. 6. 1998. 4. 85-91. TÖRÖK József: Olivier Messiaen, a musicus theologicus. = Magyar Egyházzene. 5. 1997/1998. 2-3. 153-156.
Kapcsolódó szócikkek Zenetörténet
Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:Francia ornitológusok Kategória:Francia orgonisták Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1992-ben elhunyt személyek Kategória:Kiotó-díjasok Kategória:Francia egyetemi, főiskolai oktatók