Dessauer Móric (Kajár, 1842. május 24. – Meiningen, 1895. április 27.) magyar-zsidó író, prédikátor Köthenben (Anhalt) és szász-meiningeni állami rabbi.
Életrajza Fia volt Dessauer Gábriel rabbinak. Várpalotán és Székesfehérváron tanult Talmudot, majd a breslaui szemináriumban rabbiképesítést, az egyetemen pedig filozófiai doktorátust szerzett. Előbb Köthenben, 1881-től kezdve pedig Meiningenben lett kerületi rabbi.
Művei Spinoza und Hobbes; Begründung ihrer staats- und Religionstheorien durch ihre philosophischen Systeme (Breslau, 1868) Daniel, in sieben Kanzelreden für das Neujahrs- und Versöhnungsfest (uo. 1875) Des Sokrates der Neuzeit und sein Gedankenschatz; Sämmtliche Schriften Spinozas gemeinverständlich und kurz gefasst (Köthen, 1878) Der deutsche Plato; Erinnerungsschrift zu Moses Mendelssohn 150-jährigen Geburstage (Berlin, 1879) Blüthen und Knospen der Humanität aus der Zeit von Reuchlin bis Lessing (Zürich, 1881) Humanität und Judentum (Lipcse, 1885).
Források
Dessauer Móric. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 20.
További információk
Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
Kategória:Rabbik Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek