Gun-Marie Fredriksson (Össjö, 1958. május 30. – Djursholm, 2019. december 9.) svéd énekesnő, dalszerző, zongorista és festő. Az általa 1986-ban Per Gessle-vel alapított Roxette nevű pop-rock duó tagja. A duó az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején ért el hatalmas nemzetközi sikereket, és ezáltal hírnévre tett szert. A Look Sharp! (1988), a Joyride (1991) albumaik voltak a legsikeresebbek. Az amerikai Billboard Hot 100-as listán hat daluk is szerepelt: The Look, Listen to Your Heart, Dangerous, It Must Have Been Love, Joyride és a Fading Like a Flower (Every Time You Leave Me)
Fredriksson a Roxette előtt is sikeres karriert folytatott a Strul punkegyüttessel, amelyet 1979-ben alapított meg. A Strul felbomlása után a rövid életű MaMas Marn tagja volt. Ennek megszűnése után szólókarrierjére koncentrált. Első albumát 1984-ben jelentette meg svéd nyelven, melynek a Het vind címet adta, majd ezt a Den sjunde vågen követte 1986-ban. 1987-ben az Efter Stormen című albumot jelentette meg. A Roxette nemzetközi áttörése során Fredriksson hanyagolta szólókarrierjét, és az együttesre koncentrált, azonban megjelent 1989-ben egy dal a Sparvöga. Az énekesnő 1992-ben jelentette meg a svéd nyelvű Den ständiga resan című albumát, majd a I en tid som vår követte 1996-ban.
2002-ben Fredrikssonnál egy otthoni ájulást követően agydaganatot diagnosztizáltak. Rehabilitációja során folytatta zenei karrierjét szólóénekesként is. Ennek eredményeképpen 2004-ben a The Change jelent meg, majd ezt követte a Min bäste vän című stúdióalbum 2006-ban. 2008-ban a Där du andas című kislemez jelent meg Svédországban. Per Gessle és Fredriksson később közös munkába kezdett a Roxette-tel, és koncert turnéra indultak a duóval. Utolsó szólóalbumát 2013-ban jelentette meg Nu! címmel.
Gyermekkora
Gun-Marie Fredriksson 1958. május 30-án született a svéd Össjö faluban. Ő volt a legfiatalabb öt testvére közül. Szülei Charles Gösta Fredriksson (1914-1981), és Inez Gagmar Fredriksson (1922–1998). Fredriksson 4 éves volt, amikor a szülők eladták a gazdaságukat, és Östra Ljungbybe költöztek, ahol apja Gösta postai munkát vállalt, Inez pedig gyári munkával kereste a kenyeret. Három évvel később legidősebb nővére, Anna-Lista halálos közúti balesetet szenvedett, autóját egy tartálykocsi összetörte. Marie elmondta: "Még csak 20 éves volt, amikor meghalt, alig emlékszem már rá, de emlékszem arra, hogy a családot megviselte, és szétesett a családunk. Meg kellett küzdenem ezzel a dologgal, pedig még csak 7 éves voltam".
Mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozott, és nem tudta megfizetni a gyermekgondozást. Marie és kisebb testvérei gyakran otthon maradtak egyedül, miközben szüleik dolgoztak. Ebben az időszakban a testvérek a barátok segítségével énekelni tanultak, és megtanultak hangjegyeket olvasni, és hangszereken játszani. Fredriksson és nővére Tina vasárnapi iskolába jártak, és lelkésze is ösztönözte a zene iránti szeretetre. „Csodálatos lelkész volt Östra Ljungbyben, és nagyon szép emlékeket őriztünk erről a helyről, azok után is amikor a nővérem meghalt. Ez mindkettőnk számára maga volt a szabadság” – nyilatkozta Fredriksson.
A zene iránti szeretete tinédzser korában tovább nőtt, és olyan művészeket fedezett fel, mint a The Beatles, Joni Mitchell, Jimi Hendrix és Deep Purple. 17 éves korában beiratkozott a Svalöv Zeneiskolába, ahol barátságot kötött a színházi osztály hallgatóival, és zenét szerzett azok amatőr fellépéseihez. Mivel nem volt más énekes az iskolában, hangterjedelmét nem tudták felülmúlni, és egy musical társszerzőjeként egész Svédországban felléptek, amelynek végállomásaként Olof Palme előtt is felléptek.
Karrierje 1978–1984 A kezdetek
1977-ben a zeneiskola elvégzése után Fredriksson Halmstadba költözött, ahol egy színházban kezdett el dolgozni, mielőtt bekapcsolódott a helyi indie-zenei életbe. 1978-ban Stefan Dernbranttal megalapította a Strul punkzenekart, melynek tagjai többségében egyetlen előadás után otthagyták a zenekart. Per Gessle és Mats Persson a Gyllene Tider zenészei is rövid ideig tagjai voltak ennek az együttesnek. A csapat megkereste a svéd lemezkiadókat, de 1981-ig nem kaptak lemezszerződést. Ennek ellenére 1979-ben megalapították "Strulfestivalen" című független fesztiváljukat, amely pénzügyi szempontból jövedelmező volt a zenekar számára. A fesztivált 1981-ig rendezték meg.
1980 decemberében Dernbrant kilépett az együttesből, amikor ő és Fredriksson szakítottak. A fesztivál sikere miatt azonban úgy döntött, hogy folytatja a fellépést Strul néven a gitáros Martin Sternhufvud mellett. A csapat népszerűsége 1981-ben jelentősen megnőtt, mivel több svéd televíziós műsorban felléptek. Ennek eredményeképpen a Bastun független lemezkiadóval szerződést kötöttek, és júniusban megjelent egyetlen dupla A oldalas kislemezük a "Ki-I-Ai-Oo" / "Strul igen" című dalokkal. A kiadás időpontja egybeesett a "Strulfestivalen" való részvétellel, mely az utolsó fellépésük volt. Három hónappal később a csapat véglegesen feloszlott egy "katasztrofális" előadást követően a "Pop Around the Clock" fesztiválon, amelyet a svéd rádió is sugárzott.
A Strul feloszlása után Martin Sternhufvud és Fredriksson megalapította a MaMas Barn együttes. A név a két dal első két betűjéből és utóneveikből áll. A duó rendszeresen a Gyllene Tiderrel közösen egy próbateremben próbált. A szoros kapcsolatnak az lett az eredménye, hogy Fredriksson közreműködött a Gyllene Tider 1981-ben megjelent "Ingenting av vad du behöver" című dalában. A következő évben a MaMas Barn aláírt egy szerződést a CBA kiadóval, azonban a lemezszerződés aláírása előtt a WEA kiadóhoz szerződtek, mely megjelentette egyetlen "Barn som barn" című stúdióalbumukat. Az albumot az ABBA gitárosa, Finn Sjöberg készítette, és 1982 novemberében jelent meg. Az album elég kritikusra sikeredett, és csupán 1000 példányt sikerült eladni, a csapat nem sokkal ezután feloszlott.
Lars-Göran "Lasse"Lindbom a Gyllene Tider producere Gessle meghívására meghallgatta Fredriksson énekét, akit teljesen lenyűgözött a hangja. Gessle úgy vélte, hogy Fredriksson túl tehetséges ahhoz, hogy elbújjon a billentyűzet mögött. Ennek hatására az EMI Svenska szerződést nyújtott az énekesnőnek, aki eredetileg elutasította azt, mondván túl ideges, és nincs magabiztossága, hogy szólóművész legyen. Ennek eredményeképpen 1982-ben egy közös dal született a Lasse Lindbom Band együttesével, amely a "Så nära nu" címet kapta, és a "Romantisk Blackout" album vezető kislemeze lett. Az album sikeres volt Svédországban, és csatlakozott az együtteshez, mint vezető énekes, majd országos turnéra indultak. 1983 őszén befejeződött a turné, és Fredriksson felvett egy dalt a Gyllene Tider angol nyelvű albumára, a "The Heartland Café"-ra, melyet Svédországban eredeti név alatt jelentettek meg, Észak-Amerikában pedig EP formátumban, amelynek Roxette volt a címe. Ennek eredetijét a Dr. Feelgood csapat vitte sikerre 1974-ben.
1984–1989 szólókarrier és a Roxette bélyegkép|150px|Marie Fredriksson 1987-ben
Gessle hatására Fredriksson beleegyezett abba, hogy szólókarrierbe kezdjen 1983 végén. 1983 decemberétől 1984 júniusáig debütáló albumán dolgozott, ahol Lindbom társíróként, és producerként tevékenykedett. Az Annu doftar kärlek volt az első kislemez, mely májusban jelent meg, és a svéd kislemezlistán Top 20-as helyezés volt. Debütáló albuma a Het vind "(Forró szél)" szeptemberben jelent meg, és szintén slágerlistás helyezést ért el a Sverigetopplistan slágerlistán, ahol a Top 20-as helyezést ért el. Az albumot három hónapos dupla számú koncert turné követte, amelyen Fredriksson szólóénekesként fellépett Lindbom mellett. Októberben a 2. és egyben utolsó kimásolt kislemeze jelent meg, mely Cyndi Lauper "All Through the Night" című dalának svéd nyelvű változata volt, amely a "Natt efter natt" címet viselte.
Fredriksson első szólókoncert turnéja 1985. márciusától júniusig tartott, majd ezt követően a Spännande Ostar zenekarral énekelt. Ez a feldolgozásokat előadó zenekar számos svéd televíziós műsorban megjelent, melyben Fredrikkson, Per Gessle, és Mats Persson oldalán szerepelt. Ugyanebben az évben Fredriksson és Lindbom a Kanári-szigetekre utazott, hogy dalokat írjon második szólóalbumára, a "Den sjunde vågen" címűre, amely 1986 februárjában jelent meg, és a svéd albumlistán a 6. helyre jutott, több mint 90 000 példányt értékesítve az albumból. A "Den bästa dagen" és a "Silver i din hand" megjelentek kislemezen, míg a "Mot okända hav" című dal benne volt a legjobb tíz között a "Svenkstoppen" listáján. 1986-ban Fredriksson a "Legjobb női énekes" kategóriában díjat nyert, és második turnéjára indult szólóénekesként.
Míg Fredriksson sikeres volt szólókarrierjében, Gessle küzdött a Gyllene Tider sikerének megismétléséért. A második "Scener" című stúdióalbumát, mely 1985-ben jelent meg, kevesebb mint 20 000 példányban értékesítették, ami jelentős csökkenést hozott a négy évvel ezelőtti "Moderna Tyder" című albumból, amelyből 400 000 példány talált gazdára. Az EMI Sweden ügyvezető igazgatója, Rolf Nygren azt javasolta Gessle-nek, hogy fordítsa le az egyik dalt angol nyelvre, és rögzítse Fredrikssonnal. Az így rögzített dal a "Neverending Love" című dal már a Roxette néven került forgalomba. A dal az 1984-es "Heartland Café" című Gyllene Tider stúdióalbum Észak-Amerikai kiadására is felkerült. A dal felkerült a svéd kislemezlistára, ahol a 3. helyen landolt, és az egyik legnépszerűbb dal volt a svéd rádióban abban az évben. Debütáló albumuk a Pearls of Passion 1986. októberi megjelenése óta nagy sikert aratott, és a 2. helyre került az albumlistán. Az albumból több mint 200 000 példányt értékesítettek, de nem sikerült nemzetközi slágerlistákra felkerülnie. A Roxette 1987 nyarán kezdte meg első turnéját "Rock runt riket" néven, mely egy 15 napos turné volt, és ott fellépett Eva Dahlgren és a Ratata zenekar is.
A harmadik stúdióalbum, amely az "Efter Stormen" címet viselte, 1987 októberében jelent meg. Rögtön az első helyre került a slágerlistán, és a kiadástól számított egy hónapon belül több mint 50 000 példány kelt el belőle, majd a 100 000 példányszámot meghaladó eladás esetében platina helyezéssel díjazta az eladásokat. A "Bara för en dag" című dal a legjobb 10 helyezett között volt a kislemezlistán. és az album népszerűsítésére Fredriksson koncert turnéra indult. 1988 október 21-én megjelent a Roxette második stúdióalbum a Look Sharp!, mely sikeres volt hazájukban, és több mint 140 000 példányszámban kelt el a kiadástól számított tíz napon belül, de nem volt helyezés a nemzetközi slágerlistákon.
Két héttel később megjelent az EMI kiadó gondozásában a "Den flygande holländaren" című tribute album, amely az előző évben elhunyt Cornelis Vreeswijk tiszteletére jelent meg. Fredriksson az albumon három dalt ad elő. Az egyik a "Felicia – Adjö", mely első helyezés volt a svéd slágerlistán. Az album három egymást követő héten a 2. helyezést érte el, amelyet a "Look Sharp!" előzött meg. A válogatásalbumból 200 000 példányt értékesítettek, és dupla platinával díjazták. A "Sparvöga" című dal egy albumon nem megjelenő dal volt, mely az azonos címet viselő minisorozat egyik betétdala volt, amely 1989 februárjában jelent meg, és, a legkelendőbb kislemez volt az országban. Fredriksson 1989-ben elnyerte a legjobb Pop / Rock énekesnő díját, valamint a Rockbjörnen díját is a legjobb svéd nőknek járó díjat, négy egymást követő éven át, mely a Grammy-díj svéd megfelelője. as well as the Rockbjörnen award for Best Swedish Female, for the fourth consecutive year.
1989–1992 A Roxette nemzetközi áttörése