Randall William Rhoads (Santa Monica, Kalifornia, 1956. december 6. – Leesburg, Florida, 1982. március 19.) amerikai zenész, gitáros. Főként az Ozzy Osbourne mellett eltöltött évei révén vált híressé. Az 1980-as évek egyik leghíresebb és legbefolyásosabb heavy metal gitárosa, aki rövid pályafutása ellenére maradandó nyomot hagyott a rocktörténelemben.
1973-ban Kelly Garni basszusgitárossal alapította meg a Quiet Riot zenekar elődjét, majd az együttes első két albumán gitározott. A gitároktatással is foglalkozó Rhoads 1979-ben kilépett a csapatból, hogy csatlakozhasson Ozzy Osbourne szólóegyütteséhez.
Pályafutása során két albumot rögzített Ozzy gitárosaként. A Blizzard of Ozz és a Diary of a Madman lemezeken található dalok nagyban épültek Rhoads gitárjátékára. A klasszikus zenei képzésben részesült Rhoads játékában komolyzenei elemekkel gazdagította a heavy metalt, így ő tekinthető a neoklasszikus metal egyik legkorábbi előfutárának is. Sajátos játékstílusa felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a későbbi gitárosgenerációkra, számos világhírű gitáros említi egyik fő inspirációs forrásaként. Neve máig megtalálható a különböző gitármagazinok listáin, az amerikai Guitar World „100 legjobb metalgitáros” listáján az előkelő, 4. helyet szerezte meg, míg a Rolling Stone magazin által kiadott Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 85. helyet kapta. A lista 2011-es újabb változatán már a 36. helyre rangsorolták.
Ozzy Osbourne oldalán olyan híres dalokat rögzített, mint a Dee, Diary of a Madman, Goodbye to Romance, Mr. Crowley, vagy a Crazy Train. Tommy Aldridge úgy nyilatkozott róla, hogy ő volt a legjobb zenész, akivel pályafutása során dolgozott, és kifejtette, hogy a nevével fémjelzett albumok csak egy kis töredékét mutatják meg valódi tehetségének. Rhoads 25 éves korában, 1982. március 19-én repülőgép-baleset következtében hunyt el. Testét a Kalifornia állambéli San Bernardino temetőjében a Mountain View Cemeteryben temették el.
Halála után mind Ozzy Osbourne, mind pedig az azóta sikeres Quiet Riot adott ki olyan válogatáslemezeket, amelyeken kizárólag Rhoads közreműködései hallhatóak.
2021-ben megkapta a Rock and Roll Hall of Fame Zenei Kiválóság-díjat.Class of 2021 Inductees - Rock & Roll Hall of Fame
Pályafutása A kezdetek William Arthur és Delores Rhoads fiaként 1956. december 6-án, a Kalifornia államban található Santa Monicában látta meg a napvilágot. A Randall William Rhoads néven anyakönyvezett fiú Doug és Kathy nevű testvéreivel nőtt fel. Édesapja zenész volt, aki 1949 óta az Észak-Hollywoodban található Musonia School of Music zeneiskolában dolgozott tanárként. 1958-ban Rhoads szülei elváltak, apja hamarosan újraházasodott, innen született Rhoadsnak Dan és Paul nevű testvére. 6 éves korában kezdett gitározni, egy régi Gibson „Army-Navy” akusztikus gitáron. A hangszert anyai nagyapjától örökölte, majd édesanyja tanácsára hamarosan beiratkozott abba a zeneiskolába ahol apja is oktatott. Húgával együtt tanult meg játszani az akusztikus gitáron, de anyja kérésére zongoraleckéket is vett. Rhoads ekkor szerette meg a komolyzenét, ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot szerzett a helyes technikák elsajátítása és a dalszerzés terén. Édesanyja egy „Harmony Rocket” nevű akusztikus gitárt adott neki, majd elküldte Scott Shelly gitártanárhoz. Shelly csak néhány hónapig oktatta az ifjú gitárost, mert Rhoads olyan gyorsan tanult, hogy hamar elérte Shelly szintjét.
12 éves korában abbahagyta a zongoraleckéket, érdeklődése egyre inkább az elektromos gitár felé irányult. 14 éves korában megalapította a Violet Fox zenekart. A név onnan eredeztethető, hogy anyjának Violet a középső neve. A zenekarban a bátyja dobolt, programjukban pedig Rolling Stones-, Alice Cooper- és David Bowie-dalok mellett szerepelt a Mountain híres Mississippi Queen dala is. A formáció főleg Rhoads zeneiskolájában adott koncerteket, mígnem a feloszlás mellett döntöttek. Ezt követően a legjobb barátjával Kelly Garnival alapított zenekart. Garnit Rhoads tanította meg basszusgitározni, zenekaruk pedig a The Whore nevet viselte. A formáció több hónapig működött, több koncertet is adtak Los Angeles környékén.
Quiet Riot (1975-1979)
Kelly Garni és Randy Rhoads 1975-ben hozta létre a Quiet Riot zenekart. Hamarosan egy, Rhoads lakásának konyhájában tartott tárgyalás után csatlakozott hozzájuk Kevin DuBrow énekes, míg a dobosuk az a Drew Forsyth lett, aki már zenélt velük korábban. Kezdetben Little Woman néven adtak koncerteket, hollywoodi bárokban és klubokban. Ezt követően felvették a Quiet Riot nevet, melyet Rick Parfitt a Status Quo gitárosa ihletett. Ő említette Dubrow-nak, hogy szeretne létrehozni egy „Quite Right” nevű zenekart, mely angol akcentussal mondva Quiet Riotként hangzik. Ezen a néven olyan híres klubokban léptek fel, mint a Whisky a Go Go vagy a The Starwood. Együtt léptek fel olyan zenekarokkal, mint az Angel, a Legs Diamond, vagy a pályája elején járó Van Halen. 1975 májusában rögzítették első EP-jüket, melyet a Magic Wand Records adott ki. Ezt követően a Casablanca Records ajánlott nekik szerződést, azonban a kiadó emberei az utolsó pillanatban meggondolták magukat, így a Buddah Records szerződtette a zenekart. Ez a kiadó azonban hamarosan csődbe ment, így 1977-ben a Sony vállalta, hogy Japánban megjelenteti a zenekar lemezeit.
1978-ban jelent meg Japánban a cím nélküli debütáló album, mely kisebb sikereket ért el az országban. Hamarosan megalakult a zenekar japán rajongói klubja is, ám ennek ellenére Garni elhagyta a zenekart. Helyére Rudy Sarzo került, majd a zenekar meghosszabbította szerződését a Sonyval. Így 1979-ben megjelenhetett a Quiet Riot II album. A lemez elődjéhez hasonlóan szintén csak Japánban került forgalomba, az anyagon pedig Kelly Garni neve volt feltüntetve. A japán rajongók lelkesen fogadták a lemezt, miáltal a zenekar egyre nagyobb hírnévre tett szert.
Ozzy Osbourne (1979-1982)
1979-ben Ozzy Osbourne végleg elhagyta a Black Sabbathot. Az énekes egy, a Raw Power magazinnak adott interjúban elárulta, hogy gitárost keres egy új zenekarhoz. Az újság szerkesztői Robert Olshever, Murray Schwartz és Scott Stephens (utóbbi a Liquid Blue későbbi énekese) Randy Rhoads nevét ajánlották. Az interjú másnapján Osbourne megkereste jóbarátját, a későbbi Slaughter és Vinnie Vincent Invasion zenekarokból ismert basszusgitáros Dana Strumt, hogy hol tudná elérni az ifjú gitárost. Rhoads egy Quiet Riot-koncerten mutatkozott be először, de hagyományos meghallgatásra is sor került. Ekkoriban már nemcsak Gibson Les Paul gitárokon játszott, hanem használta a Carl Sandoval által épített „Polka dot V” gitárját is. Osbourne azonnal eldöntötte, hogy Rhoads lesz a gitárosa, miután hallotta játszani. Ugyan az énekes nem volt józan a próba alkalmával, de későbbi feleségével Sharon Osbourne-nal úgy döntöttek, hogy a szűkszavú Rhoads lesz számukra a megfelelő ember. Sharon egy későbbi interjúban így nyilatkozott a gitárosról: „Amikor Randy először felbukkant a meghallgatáson, azt hittem, hogy egy fiúnak öltözött kiscsaj. Törékeny, pici figura volt, és nagyon helyes”.
A jelöltek között, ott volt George Lynch is, aki miután elveszítette a posztot, Rhoads helyét töltötte be, annak egykori zeneiskolájában, mint gitártanár, majd létrehozta a Dokken zenekart. Rhoads ezt követően felhagyott az oktatással, és annak ellenére is elfogadta Osbourne hívását, hogy sohasem kedvelte különösebben a Black Sabbath zenéjét. Döntésében nagy szerepet játszott az édesanyja is, aki úgy gondolta, hogy fiának ez egy jó lehetőség a világhírnévre. Utódja a Quiet Riot soraiban Greg Leon lett, aki 1979-ben csatlakozott a zenekarhoz. 1979 novemberében Rhoads Angliába utazott, hogy megírják az énekes első albumának anyagát. A zenekarban az egykori Uriah Heep-tag Lee Kerslake dobolt, míg a basszusgitáros a korábbi Rainbow-tag Bob Daisley lett. A kiadók nem szívesen szerződtették a kétes hírű, pályája mélypontján levő énekest, így lemezszerződést is egy kisebb cég a Jet Records ajánlott. A stúdiózás során Ozzy és Daisley arra ösztönözte a gitárost, hogy engedje szabadjára kreativitását, mivel szerintük Rhoads a Quiet Riot soraiban túlságosan visszafogottan játszott.All Music [ Quiet Riot 1977] Hozzáférés ideje: July 18, 2008.
Producerként olyan nevek merültek fel, mint Roy Thomas Baker vagy Eddie Kramer, de végül Chris Tsangarides lett a producer. Azonban Osbourne hamarosan összeveszett vele, így Max Norman lett a végleges producer, aki korábban a Uriah Heep és a Rainbow számára is dolgozott, így jól ismerte Kerslake és Daisley stílusát. A Blizzard of Ozz című album 1980 szeptemberében jelent meg, melyről a Mr Crowley és a Crazy Train dalok kislemezen is napvilágot láttak. Mind a lemez, mind a kislemezek nagy sikert arattak, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. 1980-ban és 1981-ben a négyes egy angol turné keretein belül bizonyította, hogy a színpadon is megállják a helyüket. 1980 májusában Rhoads három koncerten is fellépett a Quiet Riot tagjaként, majd minden erejével Ozzy zenekarára koncentrált. Mindhárom koncert a Starwood klubban zajlott a Dokken társaságában. A turné lecsengése után Osbourne, Rhoads, Daisley és Kerslake ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse a második nagylemezt. A Diary of a Madman bizonyította Osbourne és Rhoads tehetségét a lenyűgözően izgalmas heavy metalhoz, így a siker másodjára sem maradt el. Az anyagot Osbourne és Rhoads mellett ismét Max Norman produceri felügyelete mellett rögzítették, mely 1981 novemberében jelent meg. A lemezről kimásolt Over the Mountain és Flying High Again szintén sikeres kislemeznek bizonyultak, a zenekar rácáfolt azon kritikusokra akik szerint Ozzy Osbourne képtelen egy alig ismert, fiatal gitárossal sikereket aratni. A lemezmegjelenés után Daisley és Kerslake is kilépett, helyükre Tommy Aldridge és Rudy Sarzo került. A magas színvonalat produkáló ritmusszekcióval megerősített zenekar ezt követően egy hosszú amerikai turnéra indult.
Halála 1982 márciusában a zenekar az Amerikai Egyesült Államokban turnézott. A Tennessee állambeli Knoxville-ben adtak koncertet, a Civic Coliseumban. Ezt követően Florida Orlando városa felé vették az irányt, hogy részt vegyenek a "Rock Super Bowl XIV" rendezvényen, olyan előadókkal együtt, mint a Foreigner, Bryan Adams vagy a brit UFO. Útközben a zenekar megpihent egy lakóépület közelében, melytől nem messze egy repülőgéphangár és egy kifutópálya is volt. A turnébusz 1982. március 19-én 8 óra tájban érkezett meg a parkolóba, melytől néhány száz méterre feküdt a kifutópálya, és körülbelül 20 méterre a szállás. A buszt Andrew C. Aycock vezette, amiben Osbourne és felesége Sharon, Rudy Sarzo, Tommy Aldridge, Don Airey, Wanda Aycock, Andrew Aycock, Rachel Youngblood, Randy Rhoads és a zenekar menedzsere utazott. Megérkezéskor Aycock és felesége Wanda felkereste Jerry Calhount, az ingatlan tulajdonosát, egykori zenészt. Ez idő alatt a csoport néhány tagja leszállt a buszról friss levegőt szívni, míg a többiek aludtak.
jobbra|bélyegkép|200px|Randy Rhoads sírköve