Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék (szlovákul Stolica Arcibiskupských Predialistov vo Vrábľoch a v Jure nad Hronom, latinul Sedes de Verebel et Sancti Georgii) az Esztergomi érsekség egyik katonai rendeltetésű széke, mely egészen 1855-ig nem tagozódott be a vármegyei rendszerbe.Ethey XIII, 116. Ezen székekben egyházi nemesek laktak, birtokaik (falvaik) Nyitra és Bars vármegye határán terültek el. Az élen álló nádor,Ozorai 1887, 140–142. aki általában országos főnemes is volt, az érseknek felelt.
Története jobbra|bélyegkép|Falvak kuriális predialista birtokokkal a verebélyi és a szentgyörgyi székben 1493-ban, a mai Nyitrai kerület vaktérképére vetítve. Verebélyi: 1. Néver (Neverice), 2. Kiscétény (Malý Cetín), 3. Nemespann (Paňa), 4. Dicske (Dyčka), 5. Zsitvagyarmat (Žitavce), 6. Kiskér (Veľký Kýr); Szentgyörgyi: 7. Nemesoroszi (Kukučínov), 8. BernecebarátiEthey I, 100; Vö. Kuffart 2018, 1312. jegyzet A prediális nemes fogalma onnan ered, hogy a magyar királyok (talán már Szent István idejétől) a főpapokat is felruházták a katonatartás kiváltságával, amely katonák aztán egyházi nemesekké váltak. Ezen réteg kialakulásával legalább a 13. századtól lehet számolni, amikor is a tatárjárás után újjászervezik az ország hadrendszerét.Mályusz Elemér a hadrendszer változásához köti a nobilis szó megjelenését, nem pedig társadalmi változásokhoz (köznemesi réteg kialakulásához). Vö. Mályusz 1942, 283. A katonatartásra eredetileg azért volt szüksége az egyháznak, hogy a pogányokat ne csak Isten szavával lehessen vissza- és kordában tartani, hanem ha a szükség úgy kívánta, a fegyver erejével is. A fegyvereseknek a főpapok is birtokokat osztottak,Az adományozást elméletileg nem terhelte illeték, kivétel volt ez alól a füssi szék (Székely 1935, 35 44. jegyz.) ha azonban újabb földeket kívántak prediális szolgálatba állítani, akkor a király jóváhagyását is kérniük kellett. Az érseki predialisták legkorábbi fennmaradt írásos említése 1255-ből, IV. Béla okleveléből származik.Knauz, N. (ed.) 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. Strigonii, 422-424 No. 553.
Az egyházi nemesek katonai ereje az ország védelmében is tényezővé vált. Ezek közül elsősorban az Esztergomi érsek fegyveresei játszottak nagyobb szerepet, akik magukat Szent Adalbert jobbágyainak is nevezték. Leszámítva egy 12. századi feltehetőleg hamisítványt, a 13. század második feléből származó forrásokban mint nobiles iobagiones ecclesie Strigoniensis exercituantes, nobiles iobagiones ecclesie, nobiles iobagiones és nobiles archiepiscopales gyűjtőnéven szerepelnek, amely elnevezések később még tovább cifrázódtak.Például: 1247 - villam Zeulus, quae est Nobilium, et populorum ad eundem Archiepiscopum pertinentium (DLDF 58386/1-2; Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/1. Budae, 478-479; Bártfai Szabó 1910, 37, 661; Szentpétery 1927, 257-258 No. 854; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 6); 1309/1339 - Bedes filius Leonardi nobilis iobagio ecclesie Strigoniensis de Kued (DLDF 58502; Nagy Imre 1883: Anjoukori okmánytár III. Budapest, 546; Kristó Gyula 1992: Anjou–kori Oklevéltár II. Budapest-Szeged, 350 No. 799; Piti Ferenc 1999: Anjou–kori Oklevéltár XXIII. 1339. Budapest-Szeged, 132); 1328 - nbles jobagioes archiepatus Sto (DLDF 248833; Ethey 1942/VIII, 139-140; Almási Tibor 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 92 No. 165b); 1351 - nobiliu jobagionu ecc Stgonyen (DLDF 238564; 1999 Monumenta ecclesiae Strigoniensis IV, 55-56 No. 23; Teiszler Éva 2019: Anjou-kori oklevéltár XXXV. 1351. Budapest-Szeged, 260 No. 322); További neveiket és azok fejlődéséről lásd Oslanský 1986, 489 Megnevezéseikből a iobagio kifejezés a 14. századtól vész el,Oslanský 1986, 489 a végétől. amikor is ezen megjelölés a jobbágyok rétegére állandósult. Soraikban valószínűleg csak azon személyek maradhattak, akik az egyház (érsek) „szolgálatában” álltak. A 14. század elején Csák Máté az esztergomi érsekség birtokait sem kímélte. A század második felétől, főként Nagy Lajos 1351-ben kiadott törvényének hatására, a predialista birtokok száma növekedett, majd állandósult. Zsigmond király 1409-ben a kalocsai érsek egyházi nemeseinek kiváltságait erősíti meg,Ozorai 1887, 20. Vö. Horváth Lajos 1995: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig. Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. Budapest, 129; Bárth János 1998: A Kalocsai Sárköz fogalma. Cumania 15, 216-217 1411-ben pedig János esztergomi érsek kérésére az esztergomi érsekség egyházi nemeseinek régi jogait megerősítve kimondja a királyi nemesekkel való jogegyenlőségüket és sérelmeik orvoslását, II. Ulászló pedig 1498-ban mindezt megerősítette.DLDF 248610; Prímási Levéltár Esztergom, Acta radicalia; Ozorai 1887, 93; Ethey Gyula 1936: A Zoborvidék multjából. Nyitra, 52 (Ulászló!); Mályusz Elemér 1993: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) Budapest, 281-282 No. 1037. Országgyűlési képviseletük az egyházi székeknek valóban nem volt,Kocsis 2011, 99. ez a kiváltságos kerületekre amúgy sem volt jellemző,Jászkun kerület például csak II. József után 1791-ben szerzett követküldési jogot. de jogaikat és érdekeiket azonban az adott főpap mint sajátját képviselte, hiszen minden sérelmük az ő jogainak sérelmét is jelentette. Kiváltságaikat 1640-ben III. Ferdinánd magyar király is megerősítette.ŠA Nitra, Nyitra vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei, 1640, p. 951
Az egyházi nemesek közösségekbe tömörültek, amelyeknek az önkormányzataik is kialakultak. Ezen folyamat kikristályosodása valószínűleg a 15. századra vagy korábbra tehető.Az első nádor említése 1337-ből való, ami alapján a kutatás legalább a 14. század első negyedétől bizonyítottnak látja önkormányzati szervezetük létezését. Azonban vö. Wertner 1916, 376; Kis 2000, 242-244 pati egyházi nemes Sukod fia László comesként szerepel, mint ahogy Fulko fia István is. Ha e címek akkor katonai szerepükre utaltak az érsek 2 bandériumában, akkor elméletben világi vezetőkként is felléphettek a székek rendszerének kialakulása idején. Egymás közti ügyeiket saját széki bíróság intézte. Prediális telkeikre nézve adómentesek voltak, így a vármegyei portaösszeírásokba sem kerültek bele.Lásd például az 1712-es királyi parancsot: Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom szabad királyi városi közgyűlési jegyzőkönyvei, IV.1.a.III.47. (1712.06.15.), illetve az 1715-ös összeírást, amikor külön számoltatta őket a szék (Borosy András–Kiss Anita–Szabó Attila 2003: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717–1730. Budapest, 85, 91), Mentesek voltak továbbá a vámoktól és a katonai beszállásolástól is, vérdíjuk azonban egyenlő volt az országos nemesekével. Nyitra vármegye, 599-600.
Az Esztergomi érsekség birtokain több szék alakult ki, ezek: érsekléli (Komárom vármegye – dél), (garam)szentgyörgyi (Hont és Nógrád vármegye – kelet), vajkai (Pozsony vármegye – nyugat) és verebélyi (Bars és Nyitra vármegye – észak).Egyházasgelle nem minősült érseki széknek (Ethey, Gy. 1941-1942, I/ 101-103). A 16. század végére a pusztítások miatt elindult a két-két szék egyesülése.Ethey I, 104. A 18. század második felétől a négy széket csak két nádor igazgatta.Ozorai 1887, 115.
1550-54 körül a verebélyi székben, Néveren 6, Kiskéren 2, Nemescétényben 3, Pannon 1, Gyarmaton 2, Kiscétényben 5, Pogrányban 10, Gúgon 2, Tardoskedden 10 predialista kúria volt. Barslédecen nem volt prediális telek.Ethey 1936, 51. A török korban ezen székeknek is nagy pusztításokban volt részük (például Verebély várának 1663-as felégetése, amelyben elpusztult a szék levéltára is,Ethey gyűjtemény, 10. doboz, No. 85. több más egyházi szék pedig örökre el is tűntMiklósy Zoltán 1923: A Pálffy-család oklevelei. Levéltári Közlemények 1, 350.) emiatt az intézményrendszernek szüksége volt Kollonich Lipót, Esterházy Imre és Batthyány József érsekek megújító tevékenységére.
A Habsburg abszolutista törekvések azonban újból megtépázták kiváltságaikat, a jozefinizmus időszakában teljesen háttérbe szorultak. Utána újból megélénkült a tevékenységük, de működésükben fokozatos fellazulás figyelhető meg, mely a birtok elaprózódásával és az elszegényedéssel is kapcsolatban állt. Egyes székek már az 1853-as a prediális intézményt felszámoló úrbéri pátens előtt felfüggesztették gyakorlati tevékenységüket. 1855-ben pedig az esztergomi érsek visszaháramlási jogának megszüntetését kimondó törvény végleg eltörölte az esztergomi érsek egyházi székeit is. Ekkor érseki birtok jutott kárpótlás nélkül magánkézbe, pontosabban 1034 volt predialista személyhez.Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 66, 118 kicsit magasabb szám; Kocsis Aranka 1997: A vajkai szék nemesei. Pozsony.
1822-től a verebélyi és szentgyörgyi szék is részt vállalt a bazilika és a szeminárium építésének költségeiből.Vö. SAP, kr. 31 (1822), No. 25
Katonai részvételük az ország védelmében Az esztergomi érsek bandériumai ott lehettek az érsekkel a muhi (tatárjárás), mint ahogy a mohácsi csata helyszínén is.