Pilisborosjenő

Pilisborosjenő (http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 augusztus 15)) község Pest vármegyében, a Pilisvörösvári járásban, a budapesti agglomerációban a budai oldalon.

Fekvése

A Pilis hegység délkeleti vonulatai mentén található község a természetjárás szerelmeseinek kedvelt úti célja. A Nagy-Kevély lábánál megbújó zsáktelepülés belterülete 124 hektár, külterülete mintegy 800 hektár. Az ófalu a fővárostól, Budapesttől északnyugatra, a „0” kilométerkőtől 13 kilométerre, erdős hegyekkel övezve, a medence mélyén csordogáló, hajdan bővizű Borosjenői-patak két oldalán települt. A közelmúltban épült kertes házaival felkúszott az Kevélyek erdősávjáig. Pilisborosjenőhöz tartozik néhány kilométernyi hosszú szakaszon a 10-es főút – a Bécsi út – északi oldala és az ott létrejött, a központtól elkülönülő településrész.

Közigazgatási területe öt másik településével határos (észak felől Budakalászéval, kelet felől Ürömével, dél felől Solymáréval, nyugat felől Pilisvörösváréval, északnyugat felől pedig Csobánkáéval), emellett kevés híja van annak, hogy nem határos még Budapest III. kerületével és Pomázzal is.

Megközelítése Közúton csak a szomszédos Üröm felől közelíthető meg: a 10-es főút irányából az 1108-as úton, majd az abból Üröm-Széchenyitelepnél északnyugatnak kiágazó 11 101-es úton lehet eljutni a településre, Csillaghegy, illetve a 11-es főút felől pedig az 1108-as útból Üröm központjában nyugatnak kiágazó 11 105-ös úton.

Közösségi közlekedéssel a Volánbusz 218-as, 835-ös, 840-es és 848-as számú járataival lehet megközelíteni, a Bécsi úti településrész pedig a 10-es főúton közlekedő helyközi buszjáratokkal (820-as, 830-as, 832-es, 835-ös) érhető el.

A 840-es számú járat a budapesti Árpád híd autóbusz-állomástól indul és Óbuda óvároson, majd Ürömön keresztül érkezik meg Pilisborosjenőre. Budapest és Üröm vasúti megállóhely között a 10-es főúton, majd onnan az 1108-as jelzésű ürömi, majd tovább a 11 105-ös jelzésű pilisborosjenői bekötőúton közlekedik a végállomásig. Főbb megállóhelyei: Budapest, Árpád híd autóbusz-állomás – Budapest, Bécsi út (Vörösvári út) – Budapest, Óbudai temető – Budapest, Üröm vasúti megállóhely – Üröm, Templom tér – Pilisborosjenő, orvosi rendelő – Pilisborosjenő, autóbusz-forduló.

A 848-as számú járat apró útvonal-módosítással, a 10-es főút helyett a Pomázi út és az Aranyvölgy utca érintésével éri el Pilisborosjenőt. Főbb megállóhelyei: Budapest, Árpád híd autóbusz-állomás – Budapest, Bécsi út (Vörösvári út) – Budapest, Óbudai temető – Budapest, Óbuda vasútállomás (Aranyhegyi út) – Budapest, Aranyvölgy vasútállomás – Budapest, Üröm vasúti megállóhely – Üröm, Templom tér – Pilisborosjenő, orvosi rendelő – Pilisborosjenő, autóbusz-forduló.

A 835-ös 2025 decemberében indított buszjárat, mely Pilisborosjenő központi részét és a Bécsi úti településrészt is érinti, összekötve őket egymással, továbbá Pilisvörösvárral és Pilisszántóval is.

A Pilisborosjenői-medence

A Nagy-Kevély (537), Kis-Kevély (488), Ezüst-hegy (405), Kő-hegy (337), szemben a Fehér-hegy (288), a Köves-bérc (283) és más dombok kőzetszerkezetében a dolomit, a mészkő, a pannonüledék homokkő breccsa és a lösz 200 millió év időrendjében mutatható ki. A felszíni talaj agyagos vagy meszes. Az utóbbi évmilliók földmozgásai létrehozták az északnyugat-délkelet irányú Nagy-Kevély vonulatot, és lezökkenéssel az ugyanilyen irányú, mély medencét; ebben alakult ki Pilisborosjenő község.

Pilisborosjenő ófalu részének látképét ma is uralja a templom. A Nagy-Kevély csúcsáról csodás panoráma nyílik hegy-völgyekre, a környező falvakra, a Duna szalagjára.

Története A Pilisborosjenő északnyugati határában lévő Mackó-barlang már a jégkorszakot követően menedéket adott az embernek. Az őskori leleteken kívül bronz-, római és Árpád-kori leletek is előkerültek az ásatások során. A rómaiak idejében a Pilisborosjenő északi határában lévő Nagy-Kevély csúcsa alatt húzódott egy római út, amely Aquincumba vezetett. A népvándorlás korában avarok jöttek erre a vidékre, és csaknem 300 esztendeig éltek a környéken. Az előttük itt megfordult népekhez hasonlóan ők is a dunai átkelőhelyek és az onnan nyugatra vezető utak mentén mozogtak. ĺgy jutottak el a mai Pilisborosjenő környékére is: a régészek avar temetőt találtak a téglagyár területén. A honfoglalás idején Borosjenőt a Jenő törzs tagjai vették birtokukba, majd a falu különböző családok magánbirtoka lett. Első okleveles említése 1284-ből való, ekkor Burusjenew néven szerepel. A szőlőművelést az itt lakó királyi szolganép már ismerte. A falu 1351-ben a pálosoké lett, majd 1357-ben a domonkos apácáké. Az 1490-es években a solymári várhoz tartozott. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett. A törökök visszaszorítása után németek népesítették be Borosjenőt. A település a kincstáré lett, majd a budai klarissza apácáké. A 17. század első felében Budai Bornemissza Bolgár Pál Pest megyei nemes birtokai közé tartozott, majd Muslay Barnabás komáromi vitéz vette át. Az 1695-ös összeírásban a települést már Weindorf néven említették. 1800-ban József nádor vásárolta meg Borosjenőt Ürömhöz és Piliscsabához hasonlóan. A falu neves bortermelő helynek számított, valószínűleg innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. Majd a 19. század második felében lett Pilisborosjenő, megkülönböztetendő az ország más azonos nevű falvaitól. A község lakosainak a bortermelésen kívül még a tejgazdálkodás jelentett fontos megélhetési forrást. A betelepült német lakosokat a szorgalmas és kitartó munkavégzés mellett buzgó vallásosság is jellemezte. ĺgy a környékből sokan keresték fel a pilisborosjenői búcsújáróhelyet. A II. világháború után a lakosság 90%-át kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről és Erdélyből jöttek magyar családok. Napjainkban német nemzetiségi falu. Mint a budapesti agglomerációba tartozó településnek, a XX. század végén sokan költöztek ide a fővárosból, emiatt az állandó népessége lassan emelkedő tendenciát mutat. Pilisborosjenő része a Duna–Ipoly Nemzeti Park területének.

Ősidők

Kutatások bizonyítják a solymári és a Mackó-barlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, például a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út településünkön át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.

1000-től

A Jenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, a Boros már a római időktől a bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. (Például Borusieneu, Borusienew, és még sok írásmóddal Borosjenő, majd Weindorf; ma Pilisborosjenő. A környék több települése is felvette nevébe a Pilis előtagot, megkülönböztetésül a hasonló nevű más településektől) A legkorábbi oklevél 1284-ből való, majd levéltári birtok-csere és adólajstromok tartalmazzák Borosjenőt, mint lakott helységet. 1351-ben adták el a pálosok a borosjenői szőlőbirtokot az óbudai klarisszáknak, kiket, majd egymást a birtoklásban többször és többen háborgattak. 1525-től a király visszaadta szigeti premontrei prépostságnak a Podmaniczky Mihály által elfoglalt Borosjenőt, melyhez ekkor 4 jobbágytelek tartozott. Egyházi forrás még 1770 körül is a Szent Klára apácák birtokaként jegyzi, ahogy az a török időkben is maradt e forrás szerint.

A török kor

A Mohácsról Budára vonuló törökök felégették a falut, mint sok sorstársát. 1580 körül Borosjenőt a Budai szandzsákhoz tartozóként említik, Üröm és Solymár ekkor puszta.

Újratelepítés

A Budától Eszékig elnéptelenedett vidékekre a földesurak kérésére a császár telepeseket – földműveseket, kézműveseket – hozott úton vagy a Dunán 1696-tól. A századforduló nem kedvezett a folytatásnak. A Rákóczi-szabadságharc, a spanyol örökösödési háború után a 20-as években a betelepítés újra lendületet kapott, és II. Károly, Mária Terézia, II. József alatt zajlott a három nagy betelepítési hullám. Zömmel katolikus hitű, vagy arra áttért németség nem mind svábok érkeztek.

Pestis, tűzvész, kolera

1739-ben érte el Weindorfot a pestisjárvány. Amíg élt a falu papja, vezette az anyakönyvet, a későbbi áldozatokat, kihalt családokat a levéltárból lehetett azonosítani. Az újraindult fejlődést Mária Terézia urbáriumának birtok-adatai mutatják. 1782-ben József nádor tulajdonába került Weindorf is. 1826 áprilisában nagy tűzvész pusztított. 1831-ben a Galíciából behurcolt kolerajárvány ide is elért.

Forradalom, szabadságharc

Az 1848-as összeírásban 3 borosjenői honvéd neve van feljegyezve.

Filoxéra

A faluban jelentős erdőgazdálkodás folyt, a völgyfekvéssel korlátozott szántó- és legelő-terület szűkössége miatt csak átlagos mennyiségű az állatállomány. A lakosság száma növekvő, a határ szűkös, sok borosjenői vásárolt a környező települések földjeiből. Az 1895-ös összeíró bizottság kifejezetten jómódúnak, szorgalmasnak, józan életűnek nevezi a lakosságot, amely egész évre talál munkát, sőt, nagy munkaidőben más községekből jönnek ide, írják. Az 1895–98 közötti sertésvész után már csak kevés disznót tartottak.

A szőlőtermelés a római kortól jellemző volt ezen a tájon, de a 19. század végi, járványszerű pusztítást végző filoxérainvázió után a 244 kataszteri hold szőlőterület a harmadára csökkent, és ez a helyzet sokáig nem is javult számottevően [újabb, nagyobb mérvű szőlőtelepítés csak jóval később, az ezredforduló körüli években történt, az Ezüst-hegy oldalában]. Már 1898-ban ezt írták Borosjenőről: a falu inkább Steindorf, mint Weindorf, mivel sokkal többen élnek kőfaragásból, mint bortermelésből.

Az első világháború

Az első világháborúban a falubeliek az olasz, az orosz, a szerb és a román fronton harcoltak, 372 főből 67 halt hősi halált, hadiözvegyeket és árvákat hagyva hátra. 1925 óta áll a hősök emlékköve a templomkertben. A csonkult trianoni Magyarország és az 1929-es gazdasági világválság nehéz helyzetet teremtetett. A Monarchia felbomlása és a kommün után Horthy 25 éve alatt a közigazgatás helyreállt. A 30-as évek elején a német nevek magyarosításától sokan a kitelepítés elkerülését remélték, ez volt itt az első magyarosítási hullám.

A második világháború

A Felvidékre bevonulás, Észak-Erdély visszacsatolása után a Balkánon már háború, majd 1941-től a második világháború dúlt. 16–44 éves kor között minden férfi katona lett. 1942–43 telén sok borosjenői fiatal halt hősi halált, vagy esett fogságba a Donnál, vagy a visszavonulás alatt. A szovjet megszállás Borosjenőt a karácsony előtti és utáni napokban érte, Buda elfoglalásáig front mögötti hadtáp-terület lett a falu. Pilisborosjenő a II. világháború után is 70 hősi halottat gyászolt. A II. világháborúból a monográfia sok információt tartalmaz. E kor történeteit még őrzik a túlélők és családjaik.

Kitelepítés

A kitelepítési törvény szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy tagja volt a Volksbundnak, a Magyarországi Németek Népi Szövetségének, vagy aki visszavette eredeti német nevét. 1941-ben a népszámláláskor Borosjenő lakossága 1862 fő, ebből 1541 német. A nem németek az orvos, tanítók, tisztviselők, illetve az újtelep a Bécsi úti településrészen lakók között voltak. 1946. április 27-én, az ürömi búcsú szombatján csatolták a borosjenőieket a második ürömi transzporthoz. A solymári vasútállomásról marhavagonokban indították őket. A második borosjenői transzportot május 2-án indították. A kitelepítettek leszármazottainak zöme Steinheim am Albuchban és környékén él. Pest, Pilis, Solt, Kiskun vármegyéből, mintegy 30 községből, több mint 40 ezer főt. Kevesen tudtak mentességet szerezni, kikerülni valamiképp a kitelepítést. Még kevesebben voltak – s már nem élnek – a hazaszököttek.

Betelepítés