Nagy Jenő (Németújvár, 1898. december 31. – Budapest, 1944. december 8.) magyar katonatiszt, vezérkari ezredes. A nyilaskeresztes hatalom egyik áldozata.
Élete 1917 végén sikeresen elvégezte a hadapródiskolát. Ezután továbbtanult a Ludovika Akadémián, majd a vezérkari iskolát is befejezte.
1940-ben a kolozsvári, majd a kassai hadtest vezérkari főnöke lett.
A II. világháború alatt nemegyszer szembekerült a Hitlert támogató magyar körök politikájával, és 1942-ben hadbíróság elé állították. Kétévi börtönre ítélték, de a büntetés letöltésére haladékot kapott egy kis idő után.
A nyilasokkal való szembenállása miatt a német megszállás után bujkálnia kellett. 1944. október végén bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságában a katonai felkelés vezérkari főnöke lett.
1944. november 22-én a nyilasok letartóztatták néhány társával együtt Budapesten, Tartsay Vilmos Andrássy út 29. szám alatti lakásában. Másnap halálraítélték és kivégezték. Halála után, 1945 márciusában, vezérezredessé nevezték ki.
Források
Kapcsolódó szócikkek Ludovika Akadémia Bajcsy-Zsilinszky Endre
Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:Németújváriak Kategória:1898-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Kivégzett magyar katonák Kategória:Magyar antifasiszta ellenállók Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek