Louis Seymour Bazett Leakey (Kenya, Kabete, 1903. augusztus 7. – London, 1972. október 1.) kenyai régész, antropológus és természettudós, akinek munkája jelentősen hozzájárult az emberiség múltjáról, származásáról és fejlődéstörténetéről szerzett ismeretek alapvető átalakulásához.
A paleoantropológiai (ősembertani) kutatások módszereinek fő kidolgozója volt, képes volt lelkesíteni az őt követő generációkat, családjának tagjai közül többen folytatták munkáját. Legfontosabb tudományos műve, több év kitartó és célirányos régészeti kutatásainak eredménye, alighanem a Homo habilis nevű emberelőd leleteinek felfedezése volt.A kollektív felfedezésben gyakorlatilag az egész Leakey-család és több munkatárs részt vett, számos csontdarabot fiai találtak, de az új faj felismerése, elnevezése, bevezetése Louis Leakey személyes érdeme. Fontos szerepet játszott az Afrika kutatására szakosodott szervezetek létrehozásában és a természetvédelemben.
Természettudományos felfogása határozottan támogatta Charles Darwin fejlődéselméletét, munkájával igyekezett bizonyítani, hogy az ember Afrikából származik.
bélyegkép|jobbra|250px|Kenya térképe
A fehér afrikai Louis szülei, Harry és Mary Bazett Leakey (akit barátai csak Maynek hívtak) keresztény brit misszionáriusok voltak Brit Kelet-Afrikában, mai nevén Kenyában.Harry: 1868–1940; Mary: ?–1948. Harry a későbbiekben az állomáshely kanonoka lett, és kitüntetett pályát írt le. Emlékiratainak 6. fejezetében Louis arról ír, hogy a Leakey-k az anglikán egyházhoz tartoztak Harry a Church Mission Society egy korábban létrehozott szolgálati helyét foglalta el Kabetében a kikujuk között. Állomáshelye akkoriban egy kunyhóból és két sátorból állt a Nairobitól északra fekvő fennsíkon. Louis első otthonában döngölt föld volt a padló, átázott a zsúptető, rágcsálók és rovarok jártak benne, fűtés céljára faszénkosarak szolgáltak. A körülmények csak lassan javultak. A misszió – mely a környék életének központja volt – az egyik sátorban orvosi rendelőt rendezett be, később a másikban leányiskolát hoztak létre afrikai nők számára. Harry a Bibliát fordította a kenyai kikuju nyelvre.
Louisnak egy öccse volt, Douglas, valamint két nővére, Gladys Leakey Beecher és Julia Leakey Barham. Louis legszűkebb „családjához” tartozott még Miss Oakes nevelőnő, Miss Higgenbotham misszionárius és Mariamu, egy kikuju dajka. Louis szükségszerűen az afrikaiakkal nőtt fel, velük játszott együtt és vadászott. Megtanult a kikujuk jellegzetes testtartásával járni, nyelvüket testvéreihez hasonlóan folyékonyan beszélte. Ezáltal beavatást nyert a kikujuk családjába, erről az eseményről azonban soha nem beszélt, mert titoktartást fogadott.Blake Edgarnak az AnthroQuest Online-ban 2003 őszén megjelent cikke szerint (Louis Leakey's Legacy: Celebrating the Centennial of His Extraordinary Life and Finds ) Louis a kikuju Wakuruigi (Héjafióka) nevet kapta. Harrynek is volt kikuju neve, bár ezt nem beavatáson kapta: Giteru (Nagy szakáll).
Kérésére megengedték, hogy kertjük végében egy kikuju módra épült kunyhóba költözzön. Itt gyűjtötte személyes, talált kincseit, például tojásokat és koponyákat. A gyermekek mindegyike élénk érdeklődést és nagyfokú megbecsülést mutatott az ősi természeti környezet iránt, melyben életüket töltötték. Fiatal állatokat neveltek fel, melyeket később állatkerteknek adtak. Louis egy ifjúsági könyvet kapott ajándékba, H. R. Hall Days Before History (Történelem előtti idők) címmel, mely Nagy-Britannia korai történetéről szólt. Szerszámokat kezdett gyűjteni, ebben az igyekezetében bátorítást kapott példaképétől, Arthur Loveridge-től, aki a Coryndon Múzeum elődjének, a Nairobi Természetrajzi Múzeumnak volt az első kurátora (1914). Talán ez az érdeklődése tette később fogékonnyá a régészet iránt.Leakey kanonok egyben természetvédő is volt, ezzel valószínűleg jelentős hatást tett Louisra, aki eredetileg apja útját kívánta követni. Louis emlékiratainak 8 fejezete szerint Leakey kanonok volt az egyik alapítója a Kelet-Afrikai és Ugandai Természetrajzi Társaságnak.
Sem Harrynek, sem Maynek nem volt erős szervezete. 1904–1906 között az egész család May anyjának a házában élt a berkshire-i Readingben, amíg Harry idegkimerültségéből lábadozott; később 1911–1913 között is itt éltek, amíg May gyógyult fel kimerültségéből. Ez alatt az időszak alatt Harry házat vásárolt Boscombe-ban.Ancestral Passions, 1. fejezet (Kabete); Harcourt Brace Jovanovich kiadó előszava a By the Evidence-ben
A fejlődés évei Az atyai példa Míg Nagy-Britanniában a Leakey gyerekek elemi iskolába jártak, Afrikában Miss Laing személyében saját oktatójuk volt. Az első világháború kitörése Afrikában érte őket. Amikor a tengeri hajózási útvonalak ismét megnyíltak, visszatértek Boscombe-ba, ahol 1919-ben, 16 éves korában beíratták egy magán fiúiskolába, a Weymouth Secondary Schoolba. Az itt töltött három év során nem érezte jól magát, sokat panaszkodott a diákcsínyekre, valamint az érvényben lévő szigorú szabályokra, melyekre úgy tekintett mint személyes szabadságának korlátozására. Egyik tanára azt tanácsolta neki, hogy keressen állást egy bankban, ezért angoltanárához, Mr. Tunstallhoz fordult, aki viszont Cambridge-be való felvételét kezdeményezte. A felvételi vizsgák során elért kiváló eredményei alapján ösztöndíjat kapott. Apja alma materében, Cambridge-ben érettségizett 1922-ben, szándéka az volt, hogy Brit Kelet-Afrikában misszionárius legyen.
Életében sokat mesélt itteni záróvizsgái történetéről. Amikor megérkezett Nagy-Britanniába, tájékoztatta a ritka idegen nyelveken beszélők jegyzékével foglalkozó szervezetet, hogy folyékonyan beszél szuahéli nyelven. Záróvizsgái közeledtével kérte, hogy hadd tegyen vizsgát ebből a nyelvből, melyre kis habozás után megadták az engedélyt. Ezután egy napon egyszerre két levelet is kapott. Az egyikben időpontot kapott szuahéli nyelvű szóbeli vizsgájára. A másikban felkérték, hogy ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen vizsgáztatna-e egy szuahéli nyelvű jelöltet.
Fia a következőt mondja róla:Richard E. Leakey, The Making of Mankind, 1. fejezet. Morell, "From Cambridge to Olduvai, 2. fejezet". „Louis a húszas évei elején járhatott, amikor úgy döntött, hogy a régészettel kíván foglalkozni. Egészen addig apja nyomdokain keresztény misszionáriusnak készült Kenyába”.
Diáktársainak a keresztény buzgóságot hirdette, egyes dolgait a cambridge-i társadalom furcsának, hóbortosnak tartotta.Bowman-Kruhm, 2. fejezet. Evolucionista, vagyis a fejlődés híve volt, és barátságot kötött néhány jövőbeli természetbúvárral.Gregory Bateson, E. Barton Worthington Szokásos buzgalma következtében 1923-ban súlyos agyrázkódást kapott egy rögbimérkőzés során. Tanulmányai alól felmentették, pihenést és szabad levegőt írtak elő számára.
Vallásos nézetei egész életében meghatározóak voltak. Ezzel kapcsolatban írta:
Letérés a misszionárius útról Még abban az évben olyan lehetőség nyílt számára, mely a pihenés minden gondolatát háttérbe szorította. 1922-ben, az első világháborút lezáró tárgyalások alapján a britek megkapták Német Kelet-Afrikát, melyet aztán átneveztek Tanganyika névre. Korábban ezen a gyarmati területen a németek dinoszauruszmaradványokat fedeztek fel Tendangurunál. A család egyik barátja, Charles William Hobley beszélt Louisnak arról, hogy a Brit Természetrajzi Múzeum expedíciót indít a kövületek feltárására. Louis jelentkezett, és felfogadták a hely megkeresésére és az expedíció adminisztratív teendőinek intézésére. A kutatócsoport 1924-ben indult útnak Afrikába William E. Cutler irányításával. Kutatásaik során nem sikerült teljes dinoszaurusz-csontvázat találniuk. Louist 1925-ben visszahívták Cambridge-be, időközben Cutler a malária egy súlyos változatát kapta meg, és kilenc hónap múlva meghalt.
Ez az élmény megváltoztatta döntését saját pályájáról. Fő tantárgyait átcserélte az antropológiára, a tanszék vezetőjének, Alfred Cort Haddonnak személyében pedig új mentort kapott. 1926-ban kapta meg kitüntetéses diplomáját antropológiában és régészetben. Diplomájához felhasználta egyes már meglévő képesítéseit is. Például a kikuju nyelvet, melyet tökéletesen beszélt, elfogadták második modern nyelvként, bár senki sem tudta ezt ellenőrizni. Az egyetem elfogadta az egyik kikuju törzsfőnök írásos nyilatkozatát, melyet az az ujjlenyomatával hitelesített.
1925-től kezdve Louis afrikai régészeti és antropológiai témákról írt és tartott előadásokat. Diplomája megszerzése után oly mértékben elismerték tudását, hogy a Cambridge-i Egyetem Kelet-Afrikába küldte a történelem előtti afrikai ember tanulmányozására. Több tucat helyszínt tárt fel, először kerítve sort a leletek szisztematikus tanulmányozására.
A kultúráknak általa adott nevek némelyike (például az Elmenteitan vagy az olduvai kultúra) még ma is használatos.Erről a mezolitikus kultúráról Peter Robertshaw ír A World Archeology folyóiratban: The Elmenteitan: an early food-producing culture in East-Africa, 20. kötet, 1. szám, Archaeology in Africa (1988. június), 57-69 old.
A kutató ösztöndíjas bélyegkép|200px|balra|St. John's College, Cambridge 1927-ben két, szabadságát töltő fiatal hölgy látogatta meg az Elmenteita-tó melletti Gamble’s Cave (Gamble barlang) lelőhelyen. Az egyik hölgy Henrietta Wilfreda „Frida” Avern volt, aki előzőleg már végzett némi régészeti munkát. Louis és a nő egész éjjel beszélgettek. Kapcsolatukat Louis Cambridge-be történő visszatérésekor újították fel, és 1928-ban összeházasodtak, majd visszatértek Elmenteitába. Miután érdeklődő társakból megfelelő csapatot állított össze, ekkor fedezte fel Kariandusinál az acheuliani kultúra emlékeit.Douglas Leakey, Donald Macinnes, Tom Powys Cobb, John D. Solomon, Elisabeth Kitson, Cecily Creasy, Penelope Jenkin. Kariandusi Museum .
Itteni munkájának csúcspontján kutatói ösztöndíjat kapott a cambridge-i St John's College-ban, ezért 1929-ben posztdoktori kutatóként visszatért Cambridge-be, hogy rendszerezze az Elmenteitánál talált leleteket. Pártfogója és mentora Cambridge-ben Arthur Keith volt. Két csontváz tisztogatása közben hasonlóságot vélt felfedezni köztük és egy, a német Hans Reck professzor által az Olduvai-szurdokban talált csontváz között. A német professzorral még korábban, 1925-ben, Németországban találkozott.
bélyegkép|jobbra|220px|Olduvai-szurdok 2011
Még 1913-ban Reck egy csontvázleletet tárt fel az Olduvai-szurdok ismert geológiai tulajdonságú rétegében. Reck azt állította, hogy a csontváz életkora megegyezik a kőzet életkorával, mely a közép pleisztocén korból származott, tehát 600 000 évesnek vélték. A közvélemény nem volt érett még ennek a hírnek a befogadására. Az általános vélekedés szerint az ember ennél sokkal később fejlődött ki. Reck egyből a sajtó kereszttüzében találta magát. A kérdés eldöntésére már nem volt módja visszautazni Afrikába, először az első világháború kitörése miatt, utána pedig Tanganyikának Nagy-Britanniához kerülése miatt.For an account of the incident refer to Hans Reck and the Discovery of O.H.1 at the "Always Something New" site. 1929-ben Louis meglátogatta az akkor már szkeptikus Recket Berlinben. Észrevéve Reck leletgyűjteményében egy Olduvaiból származó Acheulean szerszámot, fogadást kötött Reckkel, hogy Olduvaiban 24 órán belül képes ősi kőszerszámokat találni.Morell, „Laying Claim to the Earliest Man”. 3. fejezet.
Időközben Frida illusztrációkat készített Louisnak a The Stone Age Culture of Kenya Colony (A kenyai gyarmat kőkorszaki kultúrája) című könyvéhez. Louis 1930-ban, 27 éves korában szerezte meg PhD-ját. Első gyermekük, egy kislány, Priscilla Muthoni Leakey 1931-ben született. Az izgalmak hatására visszatértek fejfájásai és epilepsziája, emiatt egy fenobarbitátumot írtak fel neki, melyet élete végéig szedett.
A szerencse forgandó Reck álláspontjának védelmében