Colmar (kiejtés: ) város Franciaország északkeleti részén, Grand Est régióban (korábban Elzász régióban), Haut-Rhin megye székhelye. A Vogézek hegyláncánál elterülő település Strasbourgtól 64 kilométerre dél-délnyugati irányban helyezkedik el, a Lauch folyó mentén, melyet csatorna köt össze a Rajnával
A legelzásziabb városnak tartják sokan ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta.
Története
Colmar polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került egészen az első világháborús német vereségig, ezután újra Franciaország részét képezte. A második világháború ideje alatt német megszállás alatt állt, majd 1945 után lett ismét Franciaország része.
Népesség
Látnivalók Maison des Arcades – két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett épület, 1609-ben épült. Vele szemben található szökőkút a város szülötte, Frédéric Bartholdi alkotása, Lazarus von Schwendi emlékét örökíti meg. Église St-Matthieu – Ferences rendi templom. Ancienne Douane – a régi vámház, 1480-ban épült. Emeleti nagyterme volt a Décapole, a feudális uralom ellen a XIV. században összeszövetkezett tíz elzászi szabad város tanácsának ülésterme. Maison Pfister – árkádos, galériás, tornyos, freskókkal díszített épülete 1537-ből való, egy tehetős polgárcsalád háza volt. Musée Bartholdi – a 19. század jelentős szobrásza, a New York-i Szabadság-szobor alkotójának szülőháza és emlékmúzeuma. Ancien Corps de garde – 1575-ben épült a város régi laktanyája, szép reneszánsz loggiával. Maison Adolphole – a legrégebbi ház a városban, 1350-ben épült. Collégiale St-Martin – a jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a XII-XIV. századból, homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. Baloldalt a negyedik alak maga a szobrász, Maisters Humbret. Église des Dominicains – alapkövét Habsburg Rudolf császár rakta le 1283-ban, de az építkezés csak jó kétszáz évvel később fejeződött be. Musée d’Unterlinden – az ország egyik leghíresebb múzeuma. Az egykori kolostorépület a XIII. századtól az Ágoston-rendi, majd dominikánus barátok kolostora volt, a francia forradalom során lakatlanná vált majd az 1848-as forradalom idején laktanya lett belőle, végül 1853-ban nyitotta meg kapuit múzeumként. Itt található a késő középkor és a kora reneszánsz elzászi művészetének legjelentősebb gyűjteménye, köztük olyan művészek alkotásai, mint Martin Schongauer, vagy Matthias Grünewald. Legnagyobb kincse Matthias Grünewald világhírű alkotása, az isenheimi szárnyas oltár (Retable d’Issenheim), amelyet a közeli kisváros (Issenheim) templomából a francia forradalom éveiben menekítettek át Colmarba.A Musée d’Unterlinden története (francia nyelven) Fontaine du Vigneron – Bartholdi másik szökőkútja a folyópart közelében áll, és az elzászi borok dicsőségét hirdeti.
Testvérvárosai - Abingdon-on-Thames, 1978 óta - Kismarton, 1984 óta - Győr, 1993 óta - Lucca, 1962 óta - Princeton, 1987 óta - Schongau, 1962 óta - Sint-Niklaas, 1962 óta
Partnervárosok: - Limbé, 2007 óta - Togliatti
Galéria
Jegyzetek
További információk A város hivatalos honlapja
Kategória:Haut-Rhin megye települései Kategória:Prefektúrák Franciaországban