jobbra|bélyegkép|270px|Bocskai István szobra (Millenniumi emlékmű) jobbra|bélyegkép|Bocskai István szobra Genfben, a reformáció emlékművén jobbra|bélyegkép|200px|A kismarjai Bocskai család címere Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között erdélyi fejedelem, majd Magyarország vezérlő fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető.
Az általa vezetett szabadságharc - amit legfrissebb kutatások már nem tartanak tényleges szabadságharcnak, hanem egy sokszínű és összetett mozgalomnak, aminek különböző résztvevői, különböző kiváltságokért és célokért küzdöttek, de nem a tényleges függetlenségért - nagy eredménye, hogy biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban.
Nevéhez kötik a hajdúk letelepítését a mai Hajdúság területére. Tevékenységére árnyékot vet, hogy az úgynevezett véres farsang során 1596-ban kíméletlenül leverte a közszékelyek lázadását.
Származása Középbirtokos nemesi családból származott. Édesapja kismarjai Bocskai György (fl. 1556–1571), földbirtokos, I. Ferdinánd király híve volt, anyja lekcsei Sulyok Krisztina (fl. 1557). Bocskai György a Bihar vármegyei birtokainak területét jelentősen megnövelte előnyös házasságkötésével: lekcsei Sulyok Krisztinát vette feleségül, akinek a szülei lecskei Sulyok Balázs (fl. 1521–1542), a királyi főkamarás, földbirtokos és gersei Pethő Erzsébet voltak. Bocskai István anyai dédszülei lekcsei Sulyok István (fl. 1467), földbirtokos és enyingi Török Krisztina (fl. 1496) voltak; anyai dédanya révén ükszülei enyingi Török Ambrus (fl. 1445–1491), Sopron vármegye főispánja, a Bosnyák királyság kincstartója, valamint thapsoni Anthymus Ilona (fl. 1465–1488) voltak; Anthymus Ilonának az apja thapsoni Anthymus János (fl. 1417–1485), földbirtokos, az apai nagyapja thapsoni Anthymus János (fl. 1368–1423) mester, alnádor 1408 és 1419 között, 1397-ben Szlavónia vice-bánja és körös vármegyei ispán, földbirtokos volt.Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980). Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai Bocskai Györgyné Sulyok Krisztina leánytestvére, gyarmati Balassa János főispánné lekcsei Sulyok Anna, akiknek a gyermeke báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (1554–1594) magyar költő, törökverő. Egy harmadik leánytestvére Bocskai Györgynénak és Balassa Jánosnénak, báró ruszkai Dobó Istvánné Sulyok Sára volt.
Sokáig úgy vélték, hogy Bocskai István Kismarján született (ő maga is „szülőföldjének” nevezte a települést), de kiderült, hogy a későbbi erdélyi és magyar fejedelem nem itt, hanem Kolozsvárott látta meg a napvilágot 1557. január 1-jén. Szülőháza Mátyás király szülőházától pár lépésnyire lévő épület. Szülei az 1540-ben elhunyt Szapolyai János özvegyének, Izabella királynénak a fogságában voltak itt.
Szabadulásuk után Bécsbe mentek, ahol az apát I. Ferdinánd magyar király a Magyar Kancellária titkárává nevezte ki, így Bocskai István az udvarban nevelkedett. 1564-ben Ferdinánd meghalt, utódja I. Miksa lett (a német-római császári trónon II. Miksa néven), aki ugyanúgy megbízott Bocskai Györgyben, mint Ferdinánd.
Ifjúkora a Habsburg udvarban Bocskai István Bécsben és Prágában töltötte gyermekkorának nagy részét, Nádasdy Ferenccel együtt nevelkedett. Bocskai nem volt szorgalmas tanuló; a nyelvtanulásban sem jeleskedett, de tudott latinul és németül.
Körülbelül 11-12 éves korától apródként szolgálta az uralkodót, és ezalatt katonai alapismeretekhez jutott. 17 évesen pedig (1573 végén vagy 1574 elején) bekerült Miksa „nemesi ifjai” (udvari testőrök) közé, ahol komolyabb katonai, államigazgatási és politikai tudást szerzett. Az udvar légköre és az uralkodó személyisége nagy hatással voltak az ifjú személyiségének fejlődésére.
Bocskai György 1570 körül „átpártolt” János Zsigmondhoz, Miksa ellenlábasához, aki Szapolyai János és Jagelló Izabella fia volt, és még 1557-ben, Bocskai születésének évében királlyá választották. Nem tudni, hogy György miért fordult Miksa ellen; Nagy László szerint az is lehetséges, hogy „Bocskai György átállása valójában valamilyen titkos megbízást takart.” Bocskai István ugyanis 1573/74-től egészen 1576-ig tagja volt Miksa testőrségének, és valószínűtlen, hogy az uralkodó így megbízott volna egy áruló apa fiában.
A Báthoryak mellett Bocskai István 1576-ban hazatért Erdélybe, és nem ment vissza a Habsburgok udvarába. Itt maradását az is indokolta, hogy miután az erdélyi fejedelmet, Báthory Istvánt ekkor lengyel királlyá is megválasztották, ő bár nem mondott le Erdély trónjáról, a fejedelemséget azontúl Bocskai sógora, a vajdává kinevezett Báthory Kristóf kormányozta (akinek felesége Bocskai nővére, Bocskai Erzsébet volt.)
Bocskai eleinte háttérbe szorult a gazdag Báthory-család tagjai mögött, később azonban egyre nagyobb szerepet kapott sógora udvarában, 1579-ben birtokai után adómentességet is kapott tőle.
1581-ben elhunyt Bocskai Erzsébet és Báthory Kristóf. Fiukat, a 9 éves Báthory Zsigmondot választották vajdává. A kiskorú uralkodó nevelésére és a kormányzásra kinevezett „testamentumos uraknak” Bocskai is a tagja volt, Báthory István azonban 1583-ban mindannyiukat felmentette tisztségük alól. Bocskainak felajánlotta, hogy legyen az ifjú Zsigmond belső komornyikja, ő azonban nem fogadta el az ajánlatot.
Ugyanebben az évben Bocskai feleségül vette az egyik leggazdagabb bihari főúrnak, Varkocs Miklósnak özvegyét, az ifjú Hagymássy Katát, ezzel jelentősen megnövelve birtokait. Az elkövetkező öt évet Bocskai ezek igazgatásával töltötte, távol a gyulafehérvári udvartól.
1586-ban meghalt Báthory István lengyel király, Zsigmondot pedig 1588-ban nagykorúvá nyilvánították. Az ifjú fejedelem – főleg Bocskai és Alfonso Carrillo jezsuita atya biztatására – változtatott Erdély addigi politikáján: hátat fordított a töröknek és feleségül vette Mária Krisztierna Habsburg hercegnőt, ezzel is megerősítve a törökellenes keresztény táborhoz való csatlakozását.
Mivel egyik Báthory rokon sem támogatta a fejedelem „irányváltását”, Bocskai viszont igen, jelentős szerepet kapott: Zsigmond a leváltott Báthory István helyére kinevezte őt Várad főkapitányának 1592. május 1-jén. Ezzel lényegében az egész Partium ura lett, vagyis az ország legfontosabb katonai tisztségét birtokolta. Zsigmond azért választotta éppen őt, mert tudta, hogy nagybátyjára biztosan számíthat az elkövetkező nehéz időkben.
Útja a szultán koronájáig 1592-től váradi kapitány és a törökellenes párt egyik vezéralakja. Határ menti kisebb összecsapásokkal már 1591-ben elkezdődött a tizenöt éves háború, ám komolyabb harci cselekményre csak 1593-ban került sor, amikor III. Murád szultán, felrúgva az 1568-as drinápolyi békét, hadat üzent a Habsburgoknak. A szultán felszólította Báthory Zsigmondot a török sereghez való csatlakozásra, ő azonban Bocskai és Alonso Carrillo jezsuita atya tanácsára a törökellenes ligához való csatlakozás mellett döntött. Az erdélyi országgyűlés többsége viszont attól tartott, hogy még a szövetséges keresztény sereg ideérkezése előtt a törökök feldúlják Erdélyt, így a fejedelem tervezetét nem fogadták el. Báthory Zsigmond emiatt 1594 nyarán lemondott a fejedelemségről unokatestvére, Báthory Boldizsár javára, aki a törökpártiakat képviselte. Közben Bocskai a háttérben a dolgok megfordításán kezdett el dolgozni. Miután felkereste a fejedelem bizalmi embereit, katonákat kérve a maga kezébe vette az ügyek irányítását. Előbb csak egy határozatot fogadtatott el a kolozsvári országgyűléssel a török szövetség felbontásáról, illetőleg a császár mellé állásról; ám miután a törökpártiak továbbra is ellene voltak, Zsigmond parancsára(de Bocskai erőteljes ráhatására) az ellenzéki főurakat a hivatalban lévő fejedelemmel, Báthory Boldizsárral együtt elfogták és kivégezték, míg másokat bebörtönöztek.Az ítélet nélkül kivégzett főnemesek, illetve nemesek Báthory Boldizsár, a fejedelem unokatestvére, Kovacsóczy Farkas kancellár, Kendy Sándor tanácsúr (Báthory Boldizsár és Kovacsóczy Farkas apósa), Kendy Ferenc (Kendy Sándor öccse), Kendy Gábor (az említett Kendyek unokatestvére), valamint Bornemissza János, Forró János, Iffjú János, Szentegyedy Literáti Gergely (egyes helyeken György) és branyicskai Szalánczy László voltak. A velük együtt elfogott Gerendi Jánosnak, Lónyai Albertnek, Szalánczi Györgynek és Szilvásy Boldizsárnak a fejedelem megkegyelmezett. http://epa.niif.hu/00000/00030/00182/datum04381/cim104399/cim204402.htm, https://mek.oszk.hu/04700/04755/html/420.html http://www.hhrf.org/xantusz/mve_onallo_erdelyi_fejedelemseg.html , http://genealogy.euweb.cz/hung/kendy.html, Oborni Teréz: Erdély fejedelmei, Napvilág Kiadó, 2002.
Bocskai ezután az unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben kötötte meg a török elleni szövetséget II. Rudolf császárral, ahogy a törökkel való szakítást ellenző politikai párt megtörésében is ő volt a fejedelem fő támasza. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély egymaga a török erejének nem tudott ellenállni. 1596-ban tovább tetézte a bajt, hogy belviszály is kitört. A közszékelyeknek a gyurgyevói csata támogatásáért tett ígéreteket nem tudták teljesíteni, ezért fegyveres felkelés tört ki, amelyet az erdélyi nemesség Bocskai vezetésével levert. Az esemény véres farsang néven vonult be a történelembe, mivel a felkelést tömeges kivégzésekkel torolták meg.
Báthory lemondott, az erdélyi fejedelemség területe csatatérré vált, és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai István tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, a Habsburgok perbe fogták, Prágába internálták, és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Giovan Giacomo Barbiano di Belgioioso gróf kezébe került, aki régi ellenségeként már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon rá, és birtokait elkobozza.
A végső veszélyben Bocskai megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányokat, így a hajdúk élén 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a császári sereg felett. Bocskai október 15-e után bevonult Debrecenbe és Váradra és Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgiojoso felett. 1604. november 11-én bevonult Kassára is. Ezután Kelet-Magyarország is Bocskai kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én Kassáról kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra, így a szabadságharc kiszélesedett.
jobbra|bélyegkép|Bocskai István a hajdúk élén
A kóborló hajdúk és a hozzájuk csatlakozó elnyomott jobbágyok a Habsburg uralom ellen vívták szabadságharcukat. Hamarosan csatlakozott Bocskai seregéhez az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély Bocskait 1605. február 21-én Nyárádszeredán és április 17-én a szerencsi országgyűlésen Magyarország és Erdély fejedelmévé választották.
Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal.