1968. június 28-án jelent meg a Small Faces The Universal című kislemeze, ami a brit kislemezlista 16. helyét érte el, és 10 hétig maradt a Top 40-ben.Hewitt, Hellier, p. 174
A dal címe eredetileg Hello the Universal volt, de a lemeztasak gyártása során a cím vége lemaradt, a magas költségek miatt pedig a hibát nem javították ki. A különleges hangzású dal alapját Steve Marriott Beehive Cottage nevű házának hátsó kertjében, egy riporterek által is használt magnetofonnal vette fel. A felvételen kutyája ugatása és egy dudáló autó is hallható. Mivel Marriott a stúdióban nem tudta ugyanolyan jól elénekelni a dalt, az alaphoz csupán kiegészítő rájátszásokat adtak hozzá,Hewitt, Hellier, p. 173 köztük egy klarinétot, ami miatt hangzása a dzsesszhez hasonlít.
Az együttes előző kislemeze, a Lazy Sunday sikere után Marriottot csalódással töltötte el, hogy a The Universal csak a brit kislemezlista 16. helyét érte el. Akkoriban úgy nyilatkozott, hogy ez volt a legjobb dal, amit valaha írt.Hewitt, p. 127 1968 augusztusában ezt mondta:
A The Universal volt a Small Faces utolsó hivatalosan megjelent kislemeze. B-oldalán a Donkey Rides, a Penny, a Glass című dal kapott helyet, mely a rock és a music hall sajátos elegye.
Jegyzetek
Források Hewitt, Paolo: Small Faces. (Előszó: Kenney Jones) London : Acid Jazz, 1995. British Library Catalogue, Google Books, Amazon.com Hewitt, Paolo – Hellier, John: Steve Marriott: All Too Beautiful…. London : Helter Skelter Publishing, 2004. British Library Catalogue, Google Books, Amazon.com
Külső hivatkozások The Story of the Small Faces in Their Own Words
Kategória:Small Faces-kislemezek Kategória:1968 kislemezei