A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak. Grammatikai eszközzel jelzi azt a természetes különbséget, amely egy és egynél több példány között van egy adott tárgyból. Ez tág értelemben főnévvel megnevezett élettelen vagy élő (személy, állat).Bussmann 1998, 819. o.Dubois 2002, 325–327. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 177. o.Constantinescu-Dobridor 1998, număr ’szám’ szócikk. o.

A számbeli ellentét (egy és egynél több tárgy között) a megszámlálható főneveket jellemzi. Ezek olyan entitásokat neveznek meg, amelyeket el lehet szigetelni egymástól, darabra meg lehet számolni és csoportosítani. Az ilyen főnév különbözik a megszámlálhatatlantól, amely olyan tömeget nevez meg, amelyet nem lehet darabokra osztani. A számbeli ellentétet a névmások is kifejezik, a harmadik személyűek a főnevet helyettesítő minőségük révén, úgy természetes különbségként, mint egyeztetés kifejezéseként azzal a főnévvel, amelyet képviselnek. A melléknév, a determinánsok és az ige is kifejezi a számot, de csak egyeztetési jelenségként a főnévvel vagy a névmással.

A nyelveket elsősorban olyanokra lehet osztani, amelyekben megvan a szám kategóriája, és olyanokra, amelyekben nincs meg olyan értelemben, hogy nem fejezi ki grammatikai eszköz. Ilyen például a kínai nyelv vagy a vietnámi, amelyekben a főnév változatlan alakú, és a számot csak lexikai eszközök fejezik ki, azaz a főnévvel társított számnevek vagy egyéb olyan szavak, amelyek jelentése magában foglalja az „egy” és az „egynél több” fogalmakat. Másodsorban azokat a nyelveket, amelyek rendelkeznek a szám kategóriájával, aszerint lehet csoportosítani, hogy milyen számbeli ellentétek típusaival rendelkeznek. Harmadsorban abban is különböznek nyelvcsoportok, hogy milyen típusú grammatikai eszközökkel jelzik a számokat, végül pedig nyelvek között lehet különbség abban si, hogy milyen mértékben van meg a számok jelzése.

Számbeli ellentétek

Egyes nyelvekben, mint amilyen a magyar, a latin, az újlatin nyelvek stb. csak egyetlen ellentétet fejez ki grammatikai eszköz, az egy és az egynél több közöttit, az egyes számú alakkal (latinul singularis), illetve a többes számúval (lat. pluralis).

Más nyelvekben az egyetlen példány kifejezése (egyes szám) ellentétban áll a két példányéval (kettős szám, lat. dualis), és ezek a kettőnél több példány kifejezésével (többes szám). A kettős szám megvolt az olyan régi indoeurópai nyelvekben, mint a szanszkrit, az ógörög vagy az ószláv, valamint nyomai voltak a gót nyelvben is a személyes névmás terén (pl. weis ’mi’ vs. wit ’mi ketten’). A mai indoeurópai nyelvek között egyes szláv nyelvekben maradt meg.Bussmann 1998, 341. o.

Jól megtartotta a kettős számot a szlovén nyelv. Olyan főnevek fejezik ki több nyelvtani eset ragjával, amelyek jelzője a ’kettő’-nek vagy a ’mindkettő’-nek megfelelő szó. Például az alanyesetnek nőnemben három különböző ragja van: ena miza ’egy asztal’, dve mizi ’két asztal’, šest mize ’hat asztal’.Greenberg 2006, 31. o. A melléknévnek is van kettős számú ragja, amellyel egyezik a főnévvel, valamint kettős számú igealak is van. Például a biti létige kijelentő mód jelen idő harmadik személyű alakjai je ’(egy) van’, sta ’(ketten) vannak’ és so ’(kettőnél többen) vannak’.Greenberg 2006, 62. o. Példa mondatban Živela sta dva psa (kijelentő mód múlt idő a biti segédigével) ’Volt egyszer két kutya’.Greenberg 2006, 122. o.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) csak nyomai vannak meg a kettős számnak. Például a ’kettő’-nek vagy a ’mindkettő’-nek megfelelő jelzős főnév kettős számban áll, bár a mai nyelvben ennek alakja azonos az egyes szám birtokos eset alakjával, miközben az ’öt’, ’hat’ stb. jelzőkkel többes szám birtokos esetű a főnév, pl. dva lonca ’két lánc’ vs. pet lonaca ’öt lánc’. Azonban olyan esetű a főnév a tri ’három’-mal és a četiri ’négy’-gyel is, mint a dva, dve-vel, ezért Klajn 2005 szerint ez az alak ezekkel a számnevekkel a paucalis (a latin paucus szóból) alakja,Klajn 2005, 49. o. amelyben kis számú tárgyakat megnevező főnevek állnak egyes nyelvekben. Egyes szavaknak az arab nyelvben is van paucalis számú alakja.

Olyan nyelvek is vannak, például a Csendes-óceán déli részén, amelyek a hármas számot is jelzik (lat. trialis). Ez ellentétben áll az egyes, a kettős és a többes számmal, tehát ezekben a nyelvekben az utóbbi a háromnál többet jelzi.

A szám kifejezése

Nyelvek között vannak különbségek a szám grammatikai eszközökkel való kifejezését illetően. Általában az egyes számot jelöletlennek tekintik a többivel szemben, amelyek jelöltek, azaz egy vonással több van nekik, mint az egyes számnak.

Elsősorban különbözik a szám kifejezése a szó alakjával, szemben más grammatikai eszközzel.

Az előbbi módszer jellemző az agglutináló és a flektáló nyelvekre.

Olyan agglutináló nyelvekben, mint a magyar vagy a török a névszók többes számát egyetlen jelnek nevezett szuffixum típusú toldalék fejezi ki. Ez tisztán elkülönül más szuffixum-típustól, a ragtól, amely esetet fejez ki, és a többes jel után helyezkedik el utolsó toldalékként: ház vs. házak, házakat (tárgyeset);Rounds 2001, 296. o. ev ’ház’ vs. evler ’házak’, evleri ’házakat’.Eifring – Theil 2005, 2. fej., 28. o.

Olyan flektáló nyelvekben is, mint például az indoeurópaiak, a névszók számát szuffixum fejezi ki, de ez egyben jelnek és ragnak felel meg, ugyanis kifejezi ugyanakkor a nemet és, a névszóragozással rendelkezőkben az esetet is. Az utóbbiakban az egyes számnak is vannak szuffixumai, egyesekben testesek minden nyelvtani esetben, másokban zéró morféma főleg hímnem alanyesetben. Egyes nyelvekben, mint a román, a határozottság is kifejeződik a számmal és a nemmel együtt, mivel határozott végartikulussal rendelkezik. Példák: a szerb nyelvben:Klajn 2005, 72. o. nov ’új’ – zéró toldalék: hímnem egyes szám alanyeset; novog(a) – -og(a) toldalék: hímnem egyes szám birtokos eset; novi – -i toldalék: hímnem többes szám alanyeset; nova – -a toldalék: nőnem egyes szám alanyeset. a román nyelvben:Avram 1997, 117. o. prieten ’barát’ – zéró toldalék: határozatlan, hímnem egyes szám alany- és tárgyeset; prieteni ’barátok’ – -i toldalék: határozatlan, hímnem többes szám alany- és tárgyeset; prietenă ’barátnő’ – -ă toldalék: határozatlan, nőnem egyes szám alany- és tárgyeset; prietena ’a barátnő’ – -a toldalék és egyben határozott végartikulus: nőnem egyes szám alany- és tárgyeset; prietene barátnők’ – -e toldalék: határozatlan, nőnem többes szám alany- és tárgyeset.

Egyes nyelvekben toldalékkal együtt tőhangváltás is kifejezi a többes számot. Ilyennek sok esete van például a románban: carte ’könyv’ vs. cărți ’könyvek’ (magánhangzó- és mássalhangzó-váltás).

Szótőbeli változás toldalék nélkül is kifejezheti a többes számot. Ez a belső flexiónak nevezett jelenség jellemző olyan flektáló nyelvekre, mint például az arab: kitab ’könyv’ vs. kutub ’könyvek’.Eifring – Theil 2005, 2. fej., 31. o. Néhány szó esetében ez a módszer megvan az angol nyelvben is, pl. man ’férfi’ vs. men ’férfiak’.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5. o.

A szám jelzésének mértékében különbség van a francia és a többi újlatin nyelv között, ugyanis a franciának az a sajátossága, hogy már csak kivételesen fejezi ki a főnevek és a melléknevek többes számát ezek alakjával a beszédben, bár a helyesírás megköveteli a valamikor kiejtett toldalékot. Ezért a számok kifejezését többnyire a névelők alakja fejezi ki, pl. l’enfant ’a gyerek’ vs. les enfants ’a gyerekek’.

Az ige is nyelvtől függően többé-kevésbe kifejezi azt a számot, amely az alanyéval egyezik, nagy mértékben pl. a magyarban vagy a szláv nyelvekben, valamivel kisebb mértékben pl. a franciában, és kis mértékben pl. az angolban. Az ige terén a magyar és a flektáló nyelvek között hasonlóság van abban az értelemben, hogy nem csak a számot fejezik ki az ige ragjai: látom – egyes szám, az alany első személye, a határozott tárgy harmadik személye vs. látjuk – többes szám, az alany első személye, a határozott tárgy harmadik személye;Bokor 2007, 257. o. čitaćeš ’olvasni fogsz’ vs. čitaćete ’olvasni fogtok’;Čirgić 2010, 126. o. porți ’viselsz’ vs. purtați ’viseltek’ (tőhangváltások is); tu chantes [ʃɑ̃t] ’énekelsz’ vs. vous chantez [ʃɑ̃'te] ’(ti) énekeltek’, de il chante [il'ʃɑ̃t] ’énekel’ – ils chantent [il'ʃɑ̃t] ’énekelnek’;Delatour 2004, 120. o. he/she plays ’játszik’ vs. they play ’játszanak’, de I play ’játszom’ – we play ’játszunk’, és ugyanaz a present simple alak az összes többi egyes és többes számú személyben.Eastwood 1994, 76. o.

Egyes nyelvekben, amelyekben toldalék fejezi ki a számot, ez nem szuffixum, hanem prefixum. Például a szuahéli nyelvben az egyes és a többes számot különböző prefixumok jelzik: mtoto ’gyerek’ vs. watoto ’gyerekek’.

Olyan nyelv is van, amelyben a többes számot úgy fejezik ki, hogy elvonják az egyes számú alak utolsó mássalhangzóját. Ilyen a dél-szudáni nílus-szaharai nyelvcsaládba tartozó murle nyelv : nyoon ’bárány’ vs. nyoo ’bárányok’.

A többes szám egyik, a szó alakjának a változtatása nélkül történő jelzése például a tagalog nyelvben található, a szó elé tett partikulával: bato ’kő’ vs. mga bato ’kövek’.

Egy másik ilyen eszköz a reduplikáció, azaz a szó megkétszerezése, mint a maláj nyelvben: anak ’gyerek’ vs. anak-anak ’gyerekek’.

Nyelvtől függően a szám jelzése többé-kevésbé redundáns lehet, azaz ugyanannak a tartalmi egységnek a száma egynél többször van kifejezve. Ez például arra vonatkozik, hogy egy főnév száma egyszer a főnéven van kifejezve (esetleg kétszer, toldalékkal és tőhangváltással), és esetleg még egyszer vagy többször egyeztetés útján a determinánsán (esetleg egynél több determinánsán) és/vagy melléknévi jelzőjén/jelzőin. Ebben a román mondatban például nyolcszor jelzett ugyanannak a tartalmi egységnek a többes száma: Cărțile cele noi ale profesorului sunt primele cu acest subiect ’A tanár új könyvei az elsők ebben a témában’ (tőhangváltások az alanyban, az alany toldaléka, az alany határozott artikulusa, az alany melléknévi jelzője, a jelző mutató névelőjének az alakja (cele), a birtokost megnevező szó birtokos névelőjének az alakja (ale), a kopula alakja, az állítmány névszói részének az alakja). Ugyanakkor a magyar megfelelőjében kétszer van jelezve ugyanaz a többes szám.

Redundancia abból is eredhet egyes nyelvekben, hogy ugyanazt a mondatrészt kétszer fejezik ki, ugyanakkor főnévvel vagy hangsúlyos névmással, és neki megfelelő rá utaló hangsúlytalan személyes névmással. Francia példa: Ces filles, elles croient au père Noël ’Ezek a lányok hisznek a Télapóban’ (szó szerint ’Ezek a lányok, ők hisznek…’).

A magyarban egyéb szempontokból is kisebb mértékű a többes szám kifejezése, az egyes számú alak használata miatt olyan esetekben is, amelyekben a szó jelentése többes számú: páros vagy többes testrészeket megnevező birtokos személyjeles főnév: Piszkos a kezed;Szende – Kassai 2001, 37. o. több mint egy darabot kifejező jelzős főnév: három füzet, Hány könyvet vettél?;Szende – Kassai 2001, 59–60. o. melléknévi jelző: híres írók;Szende – Kassai 2001, 408. o. egyes kontextusokban megszámlálhatatlanokként felfogott főnevek: Virággal díszítjük a termet.H. Varga 2012, 89. o.

Csak egyes számú és csak többes számú főnevek

A szám kategóriájával rendelkező nyelvekben a megszámlálhatatlan főneveknek is van szokásosan vagy egyes számú, vagy többes számú alakjuk. Egyeseknek mindkét alak megvan, de nem azonos kontextusokban.

Az anyagnevek általában, egyes elvont főnevek és egyes tulajdonnevek csak egyes számúak: homok, víz.H. Varga 2012, 90. o. le vin ’a bor’; făină ’liszt’, lapte ’tej’, curaj ’bátorság’; wood ’fa’ (anyagnév), air ’levegő’, anger ’düh’;Bussmann 1998, 1080. o. duhan ’dohány’, šećer ’cukor’, Bosna ’Bosznia’.Jahić 2000, 192–193. o.

A csak többes számú főnevek többnyire konkrétak: javak, gázművek, Amerikai Egyesült Államok;H. Varga 2012, 91. o. les ciseaux ’az olló’, les obsèques ’temetési szertartás’; moaște ’ereklye’, zori ’virradat’, tăieței ’metélt tészta’;