A Comoé Nemzeti Park (franciául Parc national de la Comoé) Elefántcsontpart északkeleti részén (Zanzan régió) található, 11 500 km² területével Nyugat-Afrika legnagyobb nemzeti parkja. Nevét a Comoé-folyóról kapta, amely átszeli a parkot. Észak-déli irányban 120 kilométer hosszan terül el, amelynek köszönhetően széles spektrumú vegetáció jellemzi.
1983-ban vették fel az UNESCO Világörökség listájára, majd 2003-ban a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.
Az elefántcsontparti polgárháború (2002) során megnőtt az orvvadászok száma és a Comoé Nemzeti Park egyedülálló állatvilága és biodiverzitása veszélybe került. A park több mint 1200 növényfajtának, 160 emlősfajnak, 509 madárfajnak, 35 kétéltűfajnak, 71 hüllőfajnak és több mint 70 halfajnak ad otthont: ezzel a Comoé Nemzeti Park Afrika legsokoldalúbb szavannája. A park kutatói több új faj leírását közzétették; becsléseik szerint további madár-, kisemlős-, béka-, kígyó és halfajok felfedezésére van esély.
A nemzeti park fontos menedékhely számos veszélyeztetett emlős – mint a közönséges csimpánz (Pan troglodytes), a fekete-fehér Geoffroy-kolobusz (Colobus vellerosus), a Diána-cerkóf (Cercopithecus diana), az afrikai elefánt (Loxodonta africana), az afrikai oroszlán (Panthera leo) és a víziló (Hippopotamus amphibius), valamint kétéltű – tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) és madár – füles keselyű (Torgos tracheliotus), sólyomfélék (Falco naumanni), feketenyakú koronásdaru (Balearica pavonina), túzokfélék (Neotis denhami) és nagy sárszalonka (Gallinago media) stb. számára.
Különös a nemzeti park élőhely- és növénytársulása a különböző szavanna tipusokkal, galériaerdőkkel, sziget-erdőkkel és folyóparti mezőkkel. A park különlegessége a mozaikos felépítésű vegetáció, amely a tipikus esőerdők mellett számos fajnak helyet ad. A park jól mutatja az erdőből a szavannába való átmenet élővilágát.
A Szudán-Guinea-zónát jellemző nyílt erdők és szavannás erdőség a park 87%-át, míg a galériaerdők és erdőszigetek kb. 13%-át foglalják el. Az erdőségek 80%-a a park déli részében található. A szavannás részeken elszórva különböző méretű – 0.5 hektártól néhány km²-ig terjedő – erdőszigetek vannak, amelyek egy korábbi zárt, száraz erdő maradványai. A facsoportok tipikus fái a különböző ébenfa-fajok és eperfafélék.
A Comoé-folyót egy galériaerdő szegélyezi, amelynek szélessége – a park déli részén – a 200 métert is eléri, míg a park északi területén keskenyebb vagy teljesen eltűnik. A galériaerdőkben a Cynometra megalophyla a gyakori, de előfordulnak szömörcefélék és diálium (tamarindusz fajok) is, de a legmarkánsabb és legmagasabb fa a gyapjúfafélék alcsaládjába tartozó Ceiba pentandra. A galériaerdő vegetációja a nyugat-afrikai vegetációhoz hasonlít.
A vegetációt jelentősen befolyásolja az antropogén eredetű tűz a száraz évszak végén: ez megakadályozza a félörökzöld erdők kialakulását és elősegíti a szavannák terjedését. A területen évente kétszer figyelhető meg esős évszak, amely csúcspontját április/májusban és augusztus/szeptemberben éri el. Az évi átlagos csapadékmennyiség 1000 mm. Az októbertől márciusig tartó száraz évszakban csak nagyon ritkán esik csapadék.
Források World Heritage Côte d'Ivoire angol The Encyclopedia of Earth angol Lehrstuhl für Tierökologie und Tropenbiologie német
Kategória:Természeti világörökségi helyszínek Kategória:Veszélyeztetett világörökségi helyszínek Kategória:Elefántcsontpart Kategória:Afrika nemzeti parkjai