Vákár Péter Arthur (névváltozat: Vákár P. Artúr; Gyergyószentmiklós, 1879. május 23. – Gyergyószentmiklós, 1958. február 11.) diplomata, lapkiadó, közíró, örmény származású magyar királyi kormánytanácsos. Álneve: Erdélyi Magyar Péter
Életrajz Az erdélyi örmény Vákár család leszármazottja.Vákár család (örmény név: vacharrogh 'վաճառող') Elemi iskoláit Gyergyószentmiklóson végezte. Középiskolai tanulmányait politizálása miatt több helyen végezte el (Gyergyószentmiklóson, Csíksomlyón, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Déván, Gyulafehérváron, Nagyszebenben és Szamosújváron). A Jog és Államtudományi egyetemen folytatta tanulmányait, Bécsben, Budapesten és Kolozsváron, ahol 1916-ban doktorált. A budapesti Országos Színművészeti Akadémián is tanult, ahol színi diplomát szerzett.
Tanulmányai befejezése után visszatért Gyergyószentmiklósra, ahol a képviselő-testületnek és a Csík vármegye törvényhatósági bizottságának ellenzéki vezére lett. Tagja volt a Marosvásárhelyi Kereskedelmi Iparkamarának, az EMKE, az EKE és az Erdélyi Szövetség igazgató tanácsának. 1904-ben megalapította a Csíkvármegye című politikai hetilapot és a Kossuth Nyomdát. A hetilap haladó szellemű cikkei hozzájárultak szülőhelye várossá válásához és gazdasági fejlődéséhez. A lap hasábjain indította el a gyergyószentmiklósi Árvaház megalapításának (alapítványának 10 000 koronát adományozott), valamint a főgimnázium létesítésének gondolatát. A lap 1918-ig folyamatosan, 1918–1920 között (Budapesten) megszakításokkal jelent meg. Kossuth párti politikusként vetette fel egy főtéri Kossuth-szobor felállításának gondolatát, és részt vett a szoborbizottság munkájában mint alelnök.
Megalapította a Gyergyói Múzeum és Könyvtár Egyesületet, a létrehozott gyűjteményt a mai múzeum elődjeként tartják számon. 1916-ban az Országházban egyedüli magyar politikusként szólal fel a törökországi örmény genocídium ellen. Az első világháború alatt 1916-ban a kelet-magyarországi főkormánybiztosság Csíkvármegye kormánybiztosává nevezi ki. A Székely Nemzeti Tanács gyergyói részének elnöke volt. Mint a gyergyói medence közhatóságának vezetője, 1919-ben az antant fegyverszüneti bizottságát és a bevonuló román csapatokat fogadta. Ekkor tartóztatták le, majd Ditróba, később Nagyszebenbe szállították. Maniu Gyula menlevele mentette meg a kivégzéstől, azonban véglegesen el kellett hagynia a román határt, és családját kiutasították az országból. Budapesten a Székely Nemzeti Tanács, valamint annak Külügyi Tanácsa igazgatósági tagjává választotta. Megalapította az Erdélyi Menekültek Segítő Hivatalát. 1920-ban miniszteri biztosként az Országos Menekültügyi Hivatal helyettes vezetőjévé nevezték ki. Erdélyért folytatott munkájának elismeréseként 1923-ban kormánytanácsossá nevezte ki a Kormányzó. Megalapította a Magyar-Amerikai Híradó sajtótudósító szervezetet. 1928-ban részt vett a Kossuth-zarándoklaton, New Yorkban négy székely vármegye földjét helyezte el a Kossuth-szobor talapzatához annak felavatásakor.
Hazai és külföldi újságcikkekben ismertette Erdély sorsát, de számos politikai tanulmányt is írt. Több drámáját és színdarabját sikerrel mutatták be magyarországi és amerikai magyar színházak. A magyarországi állatvédelem terén is fejtett ki tevékenységet, ennek elismeréseként 1930–1945 között a Magyar Állatvédők Országos Egyesülete elnöki tisztségét tölthette be.
A második világháború idején sokat dolgozott Erdély és különösen Gyergyó ipari-gazdasági fellendülése érdekében. A második világháború vége felé kiállt az erdélyi menekültek érdekeiért. A háború befejezését Budapesten érte meg, szülővárosa iránti szeretete azonban hazavitte Gyergyószentmiklósra, ahol élete utolsó éveit töltötte.
Munkái Gyergyószentmiklós város jövője (1908) Tanulmány Gyergyószentmiklós város vízvezetéke, csatornázása és közvilágítása (1911) Gyilkostói kalauz (1914) Örmény visszaemlékezések és anekdoták; Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Múzeum, 2022
Jegyzetek
Források Gyergyó neves emberei (I. kötet, Gyergyószentmiklós, 2008)
További információk
Kategória:Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt-tagok Kategória:Gyergyószentmiklósiak Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai