bélyegkép|250px|Tüntetők a Ștefan cel Mare sugárúton A 2009-es moldovai zavargások 2009. április 7-én Moldova fővárosában, Chișinăuban, a 2009-es moldovai parlamenti választásokat követően törtek ki. A túlnyomórészt az önálló moldovai államiság helyett a Romániával való egyesülést preferáló demonstrálók azt állították, hogy a választásokon, amelyen a Kommunista Párt egymás után harmadszor nyert, szabálytalanságok történtek. A tüntetők megtámadták a parlament épületét és az elnöki palotát, ablakokat törtek be, bútorokat gyújtottak fel. Az EBESZ képviselői elítélték az erőszakot, egyúttal kijelentették, hogy a választások szabadon, átlátható módon zajlottak le. Más nagyvárosokban is hasonló tüntetések kezdődtek, például az ország második legnagyobb városában, Bălțiben is.
A tüntetők egy internetes közösségi hálózaton, a Twitteren keresztül szervezkedtek, így a megmozdulás egyik elnevezése a Twitter-forradalom lett.
Előzmények Moldova Európa legszegényebb országai közé tartozik, egyik legfontosabb bevételi forrása az Európában dolgozó vendégmunkásainak hazautalása. A Világbank adatai szerint a lakosság nem kevesebb mint 10%-a dolgozik külföldön. 1999 és 2006 között a vendégmunkások összesen mintegy 3,9 milliárd USD-t utaltak az anyaországba. Moldova lakossága valójában román nemzetiségű és nyelvű,Nemzetközi színtereken, például a német külügyminisztérium honlapján; az Egyesült Államok külügyminisztériumának honlapján románként tartják számon, megjegyezve, hogy hivatalosan moldávnak nevezik; az ENSZ-ben ; a Világbankban ; az Európai Unió egyes dokumentumaiban vagy egy román európai parlamenti képviselő által feltett kérdésben. csak a szovjet időktől kezdve lett hivatalosan önálló, moldáv nemzetiségű. Az önállósodás óta fokozatosan megerősödött a Romániával való egyesülés igénye, sőt ilyen körülmények között a lakosság egy része erősen pártolja is a Romániához történő csatlakozást, nem utolsósorban az Európai Unión belüli utazás megkönnyítése érdekében.
A belpolitikai színtér másik oldalán az ország függetlenségének megőrzésében érdekelt erők állnak, akik szerint létezik önálló moldovai nyelv és nemzetiség. Ők az ország önállóságának megőrzése mellett kívánják megerősíteni kapcsolataikat az Európai Unióval a tagság mint távlati cél kitűzésével. Legerősebb képviselőjük a rendszerváltás után is a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja. Ez a párt, neve ellenére, nem sokban különbözik a Szovjetunió utódállamaiban általában hatalmon lévő pártoktól, amelyek mindenütt az új oligarchák vezetése alatt állnak, de sajátos helyi okok miatt megőrizték az SZKP hajdani helyi fiókszervezetének a nevét.Protests in Moldova and Georgia: Street scenes, The Economist, April 16, 2009 Ez a körülmény nagyban megkönnyítette a románbarát erőknek, hogy harcukat egyszerűen kommunistaellenes küzdelemnek állítsák be a külföldi közvélemény előtt."Moldova's Revolution Against Cynical And Cronyist Authoritarianism", RFE/RL, April 13, 2009
A két politikai csoportosulás közötti éles ellentétek a 2009-es választások során, mint már előzőleg többször is, a végletekig kiéleződtek. A zavargások azt követően kezdődtek, hogy a moldovai Központi Választási Bizottság (CEC) 2009. április 6-án bejelentette a választások előzetes eredményét. Ezek alapján az összes leadott szavazat közel felének megszerzésével a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja nyerte meg a választást. A végleges eredmények azonban április 8-án azt mutatták, hogy a Kommunista Párt a szavazatok 49,48%-át szerezte meg, s ezzel 60 parlamenti helyet tudhatott magáénak. Ez egy hellyel kevesebb annál a háromötödös többségnél, amely az elnöki választás ellenőrzéséhez szükséges. Az ellenzék nem fogadta el a választás eredményét, azt állította, hogy a kormánypárt meghamisította az eredményeket, és a szavazatok újraszámlálását követelte.
A Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja 2001 óta van hatalmon. 2003-ban az ellenzéki pártok egy tüntetéssorozatot szerveztek, mikor az iskolákban a „román történelem” tantárgyat „moldovai történelemre” akarták lecserélni. A hallgatók több hónapig tiltakoztak, majd a kormány elállt a tervétől.
Petru Negură, a Moldovai Állami Egyetem és az École des hautes études en sciences sociales szociológiaprofesszora a felkelések gyökereként az etnikai identitászavart jelölte meg. Moldova lakosságának egy része moldávnak, mások románoknak tartják magukat.
Az EBESZ egyik jelentése megállapítja, hogy a választások alapjában véve szabadok és demokratikusak voltak. Ebben azonban az is benne volt, hogy a MID által biztosított, a szavazókorú lakosságról szóló adatok és a helyi választóirodáktól származó, névjegyzékbe felvettek száma között fős nagyságrendű eltérés volt. Az EBESZ választási megfigyelőinek jelentése Moldovát egészében véve többpárti környezettel jellemzi, ahol a választóknak lehetősége nyílik eltérő politikát folytató pártok közül választani, és az Európa Tanács valamint az EBESZ ajánlásai többségének megfelel az ország politikai szerkezete. Emma Nicholson EP-képviselő, a megfigyelőcsoport tagja azonban értékelés miatt aggodalmának adott hangot, s azt állította, hogy nagyon erősek azon érzései, amelyek szerint valamilyen manipuláció történt, de erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni. Kijelentette továbbá, hogy a szavazatok számlálása közben egy órakor a kommunistáknak csak 35%-nyi támogatottsága volt, míg a 15–16 ellenzéki pártnak 40–45%. Ezzel szemben 8 órára a helyzet radikálisan megváltozott, s ekkorra a kommunisták támogatottsága 50%-ig emelkedett. A Kommunista Párt 2001 óta hatalmon van. Nicholson, aki a 280 EBESZ-megfigyelő egyike volt, és aki saját bevallása szerint bővítéspárti az Európai Unióval kapcsolatban, Moldova bajai miatt Oroszországot hibáztatta, és felkérte a nyugati országokat, hogy avatkozzanak közbe a dolgok itteni folyásába, és segítsenek abban a tüntetőknek, hogy Moldova ne süllyedjen olyan mélyre, hogy még a jövőbeni kilátásai is reménytelenek legyenek. Nicholson azonban a választási csalásokkal kapcsolatban a következőket is hozzátette: „Nem találtunk rá bizonyítékot”. A többi 279 megfigyelő egyike sem nyilatkozott Nicholsonhoz hasonlóan. Petrosz Eftimiu, az EBESZ parlamenti tanácsi küldöttségének vezetője és az EBESZ speciális, rövid távú megfigyelői koordinátora úgy nyilatkozott, most már jobban érti a moldovai választási eljárást. „Elégedett vagyok a demokrácia fejlődésével Moldovában. A választások nagyon jók voltak, ez bizalmat adott nekem az ország jövőjét illetően.”
A választók beszámoltak olyan csalási esetekről is, amikor elhalálozott és jelen nem lévő szavazók nevében is adtak le szavazatokat.
Vladimir Socor román politológus szerint a választásokat egészébe véve pozitívan lehet értékelni, azonban néhány olyan észrevételt lehet tenni, amelyek érdemben nem változtatják meg a kialakult eredményt. A választásokat megelőző közvélemény-kutatások a Kommunista Párt kényelmes győzelmét jelezték előre, az egyetlen bizonytalansági tényező csupán a megszerzett fölény mértéke volt. Borisz Kagarlickij orosz baloldali filozófus szerint a kormányt semmilyen politikai értelemben nem lehet kommunistának nevezni. A moldovai szélsőbal és a tbiliszi jobboldali kormánynak azonos a társadalompolitikája.
Az ellenzéki pártok kimutatták, hogy a választásra jogosultak névjegyzékén -rel több ember neve szerepelt, mint ahányan az előző választásokon fel voltak tüntetve. Mindez annak ellenére történt így, hogy az ország lakossága közben fogy. Ezen kívül azzal vádolták a moldovai hatóságokat, hogy nagyjából újabb szavazatot rögzítettek az elmúlt két hónapban, s ezzel megváltoztatták az eredményt.
Zavargások Chișinăuban az első tüntetések, amiket egy 25 éves moldovai újságíró, Natalia Morar villámcsődületnek szervezett meg, már 2009. április 6-án késő délután elkezdődtek, majd másnap, április 7-én folytatódtak. A tüntetés megszervezésében jelentős szerepe volt az internetnek. A Twitteren a tüntetések kezdetekor az alábbi tweet jelent meg robintel felhasználótól: „Chișinăut katonák vették körül. Az emberek tüntetnek. Az Egyesült Államok szerint a választások megfeleltek a szabályoknak. Nem egészen”. Közben a Facebookon kommunistaellenes csoportok alakultak.
A tüntetések első napján körülbelül fő vett részt a megmozdulásokon, számuk a második napra mintegy -re nőtt. A tüntetőket döntő többségben diákok és fiatalok alkották, akik a város központjában, a Nagy István moldvai fejedelemről elnevezett sugárúton gyűltek össze. A tüntetők olyan internetes közösségi oldalak segítségével szerveződtek, mint amilyen a Twitter és a Facebook. A bejelentett eredmény elleni tüntetés a rendőrökkel való összetűzésbe fordult át. A rendőrök könnygázt és vízágyút vetettek be, de a tüntetők nagy száma miatt alulmaradtak. A tüntetők betörtek a közeli parlament épületébe és az elnöki palotába. Az épületbe a betört ablakokon keresztül jutottak be, majd ezt követően iratok és bútorok segítségével felgyújtották az épületet. Az este folyamán később a rendőrök visszafoglalták a tüntetők által megszállt parlamentet és elnöki palotát.
A tüntetők zászlókat lengettek, Nyugat- és Románia-barát jelszavakat, valamint kommunista- és kormányellenes rigmusokat skandáltak, mint például „Európát akarjuk!”, „Románok vagyunk!” és „Le a kommunizmussal!”. bélyegkép|250px|Az EU zászlaja a chișinăui kormányzati épületen Két tinédzser, Ion Galațchi és Dragoș Mustețea, állítólag a rendőrök jóváhagyásával, a moldovai zászlókat román és európai uniós zászlókkal cserélt ki. Úgy gondolták, így a tömeg lecsillapodik.
A fővárosi baleseti kórház több mint 78 sérültről számolt be, akik közt voltak tüntetők és rendőrök is, míg a moldovai elnök szerint ennél sokkal többen, 270-en sebesültek meg. A moldovai ellenzék a hivatalokat arra szólította fel, hogy írjanak ki új választásokat, a tüntetőket pedig arra, hogy hagyják abba az erőszakot. A moldovai televízió közölte, hogy amikor a tüntetők felgyújtották a parlament épületét, egy nő szén-monoxid-mérgezésben életét vesztette. Később azonban közölték, hogy egy orvosi csoport megmentette a nő életét. Kórházba került többek között Andrei Ivanțoc, aki a Dnyeszter Menti Köztársaságban politikai fogoly volt.
Április 7-én este a felkelők megszervezték a Nemzeti Megmentő Bizottságot, melynek diákok és civil szervezetek képviselői voltak a tagjai, politikus nem volt köztük. Nicolae Dabija író, a bizottság egyik alelnöke azt nyilatkozta, hogy a bizottság tervezett célja az új választások megszervezése.
Április 8-án hajnali 1 óra körül a rendőrök körülvették a megmaradt tömeget, és 193 résztvevőt letartóztattak. Őket huliganizmussal, fosztogatással, rablással gyanúsították meg. A nap folyamán további őrizetbevételek történtek, a tüntetőket megverték, és rendőrautókba kényszerítették őket. Számos felvétel is arról tanúskodott, hogy tüntetőket visznek el a tömegből, és civil ruhás, rendőröknek tűnő emberek ütik őket.
Április 7-én Serafim Urechean, a Mi Moldovánkért Szövetség vezetője közölte, hogy egy találkozón beszélt Vladimir Voronin elnökkel, akinek elmondta, hogy a biztonsági szolgálat emberei irányítják a tüntetéseket. Voronin megkérdezte: „Egész biztosan így gondolja?” Urechen válasza ez volt: „Igen, ez nagyon biztos. Egészen biztos vagyok abban, hogy ezt az egyik biztonsági szolgálat szervezte. Hogy melyik? Nem tudom. Ön felelős az országért, erre önnek kell tudnia a választ.” Petru Lucinski volt moldovai elnök azonban az erőszakos cselekményeket spontán összeverődött, vezető nélküli fiatalok cselekedeteinek tekinti, akik – nézőpontja szerint – csalódtak a sivár moldovai demokráciában. Szerinte nem kell messzebb tekinteni ahhoz, hogy megmagyarázzák a zavargásokat, és a mozgalomnak nincs vezetője. A tüntetők egyik része békés irányba haladt, míg a másik egy erőszakos megoldást tekintett helyesnek.