A kettős szám (duális) egyes nyelvekben névszó‑ és igeragozási alak az egyes és többes szám mellett.
Jellemző például a sémi nyelvekre (arab, héber), az indoeurópai alapnyelvre, és annak nyomán a nyelvcsalád tagjaira, előfordul az archaikus latinban, emlékét őrzik bizonyos alakok és jelenségek, a görögben (még az igeragozásban is), és megvolt a szláv nyelvekben is, de ezek közül már csak kevesen használják (például a szlovén).
Több finnugor nyelvben is megtalálható még, mint például az északi számiban vagy a nyenyecben; illetve valószínűleg az ugor nyelvekben is megvolt valaha, így a magyarban is, erre utal a két és kettő számnevek külön megléte (manysiul kit és kitig). A magyarban a kettős szám eltűnésekor nem a többesbe olvadt bele, hanem az egyesbe, ezért van, hogy a legtöbb európai nyelvvel ellentétben nem mondjuk a páros testrészek nevét többes számban.
Példa A kettős szám az ókori egyiptomi nyelvben:
nṯr (isten) nṯr.wỉ (két isten) nṯr.w (istenek) nṯr.t (istennő) nṯr.tỉ (két istennő) nṯr.wt (istennők)
A kettős szám előfordulása az északi-számi nyelvben:
Személy, számAlanyesetBirtokos/tárgyesetmagyarészaki-számimagyarészaki-számi1. személy (egyes) én mun enyém, engem mu2. személy (egyes) te don tied, téged du3. személy (egyes) ő son övé, őt su1. személy (kettős) mi ketten moai kettőnké, kettőnket munno2. személy (kettős) ti ketten doai kettőtöké, kettőtöket dudno3. személy (kettős) ők ketten soai kettőjüké, kettőjüket sudno1. személy (többes) mi mii mienk, minket min2. személy (többes) ti dii tietek, titeket din 3. személy (többes) ők sii övék, őket sin
Források David Crystal: A nyelv enciklopédiája - definíció, indoeurópai példák
Kategória:Morfológia