Antoine Henri Becquerel (ejtsd: antoán anri bekerel) (Párizs, Franciaország, 1852. december 15. – Le Croisic, Bretagne, Franciaország, 1908. augusztus 25.) francia fizikus. Becquerel 1903-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Pierre és Marie Curie-vel a radioaktivitás felfedezéséért. Egyike azon 72 tudósnak, akiknek neve szerepel az Eiffel-torony oldalán.
Élete
Párizsban született. Apja, illetve nagyapja is fizikus volt, sőt, mindketten vezették is a párizsi Természettudományi Múzeum fizika tanszékét,Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. p. 50. majd fia, Jean is az lett. Az École polytechnique-en tanult általános tudományokat, majd az École nationale des ponts et chaussées-én szerzett mérnöki diplomát.
1890-ben vette el feleségül Louise Désirée Lorieux-t. 1878-ban született fiuk, Jean.
Munkássága
Kezdetben főleg a poláros fény tulajdonságait vizsgálta: a polarizációs sík elfordulását mágneses térben, a Zeeman-effektust stb.
Viszonylag sokat foglalkozott kristályok abszorpciós színképeivel.
A radioaktivitás felfedezése
Miután 1896 elején Wilhelm Conrad Röntgen publikálta első cikkét a később róla elnevezett sugárzásról és annak fluoreszkálást kiváltó hatásáról, a világ minden pontján számos fizikusban merült fel a kérdés, hogy a napsugárzás hatására természetes körülmények között világító anyagok is kibocsátanak-e egyúttal efféle sugarakat – nagy erővel kezdték meg a foszforeszkálás kutatását. Becquerel először azt vizsgálta meg, hogyan reagálnak a gyűjteményében meglévő ásványok a napfényre. Megállapította, hogy a kálium-uranil-diszulfát – K2(UO2)(SO4)2 – a napsütés hatására nemcsak foszforeszkál, de még a két réteg fekete papírba csomagolt fotólemezt is elszürkíti.
A jelenség további vizsgálatához meg kellett várnia, hogy újra kisüssön a nap. 1896 február végén előkészítette, kétszeresen becsomagolta a fényképlemezt, lenyomtatta a papírt egy rézből készült kereszttel, a tetejére helyezte a kristályokat tartalmazó tálat, majd az egészet betette a szekrénybe, és várta a napos időt, ami azonban csak nem akart eljönni. Afféle unaloműzésként előhívta az "üres" fényképlemezt, és óriási megdöbbenéssel vette észre, hogy azon tisztán kirajzolódik a kereszt. Gyorsan kiderült, hogy az újfajta sugárzásnak – amit a fémkereszt leárnyékolt, a papír pedig nem – nincs köze a foszforeszkáláshoz, mivel a sugárzás előzetes megvilágítás nélkül származott az uránból.John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 68. ; ISSN 1586-8419
Az újonnan felfedezett sugárzás (amit eleinte Becquerel-sugárzásnak neveztek) magyarázata komoly probléma elé állította a fizikusokat, mivel sejtelmük sem volt róla, hogy miből származik, látszólag megsértve az energia megmaradásának elvét. Maga Becquerel még 1896-ban, a Comptes Rendus folyóiratban ezt a következőképp fogalmazta meg:
„… még senki sem tudott rájönni, hogy az uránon belülről pontosan honnan ered ez az energia, amelyet ez az anyag ilyen állhatatosan kisugároz”.
A radioaktivitással kapcsolatos kutatómunkát a Curie-házaspár folytatta. Becquerel 1903-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Pierre és Marie Curie-vel a radioaktivitás felfedezéséért.John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 68–69. ; ISSN 1586-8419
Becquerel 1900-ban elsőként ismerte fel, hogy a béta-részecskék elektromos töltése és tömege is ugyanakkora, mint a katódsugarak részecskéié, sebességük pedig a fényéhez közeli.Ernest Rutherford - Nobel Lecture
Emlékezete
Róla nevezték el a radioaktivitás SI származtatott egységét. Nevét a Holdon és a Marson is őrzi egy-egy kráter (Becquerel-kráter). A becqerelite egy urántartalmú ásvány. Kémiai képlete: Ca(UO2)6O4(OH)6·8(H2O) Becquerel-jelenségnek (Becquerel-effektusnak) két dolgot is neveznek, ezeket azonban nem Henri Becquerelről, hanem apjáról, illetve nagyapjáról nevezték el. Becquerel-sugárzásnak a radioaktivitást nevezték a kezdeti időkben, amikor annak fajtáit még nem különböztették meg.
Jegyzetek
Források
Novum általános képes enciklopédia. 1. kötet; Tudomány és technológia, Művészet és kultúra, Kontinensek. (Főszerk. James Hughes. Szerk. Gyenge László · Gellér Tibor · Kovács Mária) Szeged, cop. 2003. Henri Becquerel a Nobelprize.org hivatalos oldalán
Fordítás
További információk B. L. Jacot–D. M. B. Collier: Marconi, az éter varázslója / Zakariás János: A magyar rádió fejlődésének története; Singer-Wolfner, Bp., 1940 k.
Kategória:1852-ben született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek Kategória:Párizsiak Kategória:Francia fizikusok Kategória:Francia kémikusok Kategória:Francia Nobel-díjasok Kategória:Nobel-díjas fizikusok Kategória:A Francia Természettudományi Akadémia tagjai Kategória:Francia egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Royal Society tagjai Kategória:A Becsületrend lovagjai