thumb|right|240px|A bojtosbékalencse (Spirodela polyrhiza) Magyarországon is honos
Az ember az édesvízkészlet egyre nagyobb részét hasznosítja úgy, hogy közben különféle szennyeződésekkel terheli ezeket a készleteket. Ezért az édesvízi növénytársulások a leginkább fenyegetett életközösségek közé tartoznak, pedig biológiai jelentőségük nagy: a vizek állapotának kiváló indikátorai, közreműködnek a vizek öntisztulásában.
A vízi növények
A vízi életmódhoz igen sokféle, rendszertanilag meglehetősen távol álló családok növényei és igen különböző módokon alkalmazkodtak. Szűkebb értelemben vízi (higrofiton) növényeknek a víz felszínén vagy alámerülten lebegő, illetve legyökerező hínárokat nevezzük. A hazai vízi növénytársulásokban összesen 67 faj vesz részt 31 nemzetség és 21 család képviseletében. májmohák – 2 faj, vízipáfrányok – 2 faj , kétszikűek – 31 faj (12 család 13 nemzetségéből), egyszikűek 32 faj (6 család 14 nemzetségéből).
A mérsékelt övi Európa növénytársulásait a rizofita és pleusztofita növények uralják. Ezek életmódja, életformája meglehetősen változatos. Alapvető típusaik: teljesen a víz alá merült szervezetek: tócsagaz (Caratophyllum spp.), tüskéshínár (Najas spp.), fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus);
vegetatív részeikkel a víz alá merült, de generatív részeikkel kiemelkedő szervezetek: úszó víziboglárka (Ranunculus fluitans), süllőhínár (Myriophyllum spp.);
leveleiket a víz felszínén és alámerülten is viselő növények: sulyom (Trapa natans), tavirózsa (Nymphaea spp.), vízitök (Nuphar lutea);
a víz felszínén úszó fajok: békalencse (Lemna spp.), kolokán (Stratiotes spp.),
és olyanok, amelyek valamelyik előbbi módon élnek, ha magas víz, kisvíz idején viszont szárazra kerülnek: vidrakeserűfű (Polygonum amphibium), nagy víziboglárka (Ranunculus aquatilis), vízi lófark (Hippuris vulgaris).
A vízi növénytársulásokban általában sok az alga; közöttük plankton és fenéklakó típusúak egyaránt előfordulnak. A hínártársulások – különösen a lebegő hínárok (Lemnetea) – többnyire fajszegények, és éppen ezért a víz mélységétől, az áramlási viszonyoktól, az aljzat jellegétől függően sűrűn váltogathatják egymást.
A vízi növénytársulások rendszertana
A növények alakjának fentebb taglalt változatossága a társulások szerkezetét is rendkívül változatossá teszi. Magyarország vízi növényzetében négy társulástani osztály asszociációit fedezhetjük fel:
Felszíni lebegőhínárok osztálya
A felszíni lebegőhínárok osztályába (Lemnetea de Bolós et Masclans, 1955) többnyire álló- vagy lassan folyó, olykor csak ideiglenes vizek felszínét bevonó, apró, a víz színén kiterülő levelekkel szabadon lebegő vagy a víz színe alatt sallangos levelekkel úszó, nem gyökerező növényekből álló, fajszegény pleuszton (ősszel a víz fenekére süllyedő és ott áttelelő) növények társulásait soroljuk.
Az osztálynak Magyarországon három rendje fordul elő: békalencsés úszóhínárok (Lemnetalia minoris de Bolós et Masclans, 1955): nagyrencehínárok (Lemno-Utricularietalia Passarge 1978) békatutajhínárok (Hydrocharetalia Rübel 1933)
Kisrencehínárok osztálya
A kisrencehínárok jellegzetesen boreális, Magyarországon reliktum jellegű, igen ritka társulásai igen kevés tápanyagot tartalmazó, savanyú kémhatású vizekben nőnek.
Az osztálynak (Utricularietea intermedio-minoris Den Hartog & Segal, 1964) Magyarországon egy rendje (Utricularietalia intermedio-minoris Pietsch 1965), annak egy csoportja fordul elő két társulással.
Csillárkagyepek osztálya
A csillárkagyepek (Charetea fragilis (Fukarek 1961) Krausch 1964) a vízfenékhez rögzült csillárkamoszatok igen kevés fajból álló, sűrű, többnyire alámerült gyeptársulásai. Magyarországon a nagy tavak (Velencei-tó, Fertő) sekély vizű, háborítatlan partszakaszain, a folyók holtágaiban, a szikes tavakban országosan elterjedtek, és két rendjüket különítjük el: fénycsillárkagyepek (Nitelletalia flexilis Krause, 1969), érdescsillárka-gyepek (Charetalia hispidae Sauer, 1957).
Rögzült hínárok osztálya
A rögzült hínárok osztálya (Potametea Klika in Klika & Novák 1941) a szilárdan gyökerező hínárfajokból álló társulásokat fogja össze. Magyarországon két rendjüket különítjük el: békaszőlőhínárok (Potametalia Koch 1926) három csoporttal, 15 asszociációval, boglárkahínárok (Callitricho-Batrachietalia Passarge 1978) három csoporttal, hét asszociációval.
Források Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: Magyarország fátlan növénytársulásai Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: Magyarország növénytársulásainak rendszeres áttekintése
Kategória:Magyarország növénytársulásai