A Szeleta-barlang a Magyarországon végzett első barlangi ásatások egyik helye. A biztos és alapvető régészeti leletegyüttest szolgáltató, Magyarországon található négy barlang egyike. A másik három a Diósgyőrtapolcai-barlang, az Istállós-kői-barlang és a Pes-kő-barlang. A szeleta-kultúra névadója. Az utolsó interglaciális elejétől több mint 100 000 éven keresztül lakott volt. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik.
Leírása
A barlang bejárata a Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyétől 98 méterrel magasabban, Lillafüred szélén, a Szeleta-tető déli oldalán, 347 m tengerszint feletti magasságban található. Bejárata a hámori temetővel szemben helyezkedik el.
A barlang triász korú kőzetben jött létre. A bejárat utáni lejtőn leereszkedve, a bejárati csarnokban egy mélyedés található, amely az egykori, 12 m mélyre hatoló feltárás helyén maradt. Az oldalfalon, több méter magasságban látható egy fekete vonal, amely azt jelzi, hogy a feltárás megkezdése előtt hol volt a kitöltés eredeti szintje. A bejárati csarnokból balra a rövidebb, egyenesen pedig a hosszabb barlangi ágba lehet jutni. Az inaktív forrásbarlang hossza 115 m, mélysége 3,5 m, magassága 13 m, függőleges kiterjedése 16,5 m és vízszintes kiterjedése 63 m.
A barlang az irodalomban Szeleta barlang (Kadić, 1907), Szeletabarlang (Kadić, 1907), Szeleta Cave (Ringer, 1989) és Szeletaoldali barlang neveken is előfordul.
Régészet
A Földtani Közlöny 1907. évi évfolyamában publikált és Kadić Ottokár által írt tanulmányban szó van arról, hogy Kadić Ottokár bejárta a Szinva völgyének rendszeréhez tartozó mészkőterületet és itt, Alsóhámor határában meglátogatta a Szeleta barlangot. A 17 megtekintett barlang közül 6 olyan barlang volt, pl. a Szeleta barlang, amelyet leginkább alkalmasnak talált arra, hogy abban őslénytani és régészeti kutatásokat végezzenek. November 14-től november 20-ig próbaásatásokat végzett a barlangban és rábukkant a pleisztocénben itt élt ősember nyomára.
A barlang előcsarnokába vágott 12×2 méteres és 6,5 méter mély kutatóárok pleisztocén rétegeiben a rengeteg barlangi medve csont mellett tűzhely nyomára bukkantak. A csontokon található törésnyomokat és kopásnyomokat emberkéztől valónak tulajdonította Kadić Ottokár, de ezt az elméletét az 1907. évi, tavaszi, bécsi tanulmányútján, a cs. kir. udvari múzeum szakembereivel történt konzultáció után elvetette. A bemutatott faszénnyomok azonban egyértelművé tették az ősember szeletai előfordulását.
A Magyar Királyi Földtani Intézet Kadić Ottokár kérésére elrendelte az ásatás folytatását 1000 korona költséggel. A munka 1907. május 15-től június 30-ig folytatódott a barlangban. Rendkívül fontosnak tartotta a leletek rétegtani rögzítését, hogy a korukat bizonyítani lehessen, ezért nagyon gondosan járt el az ásatás során. A barlang előcsarnokában felásandó területet 2×2 méteres négyzetekre osztva, minden lelet helyét rétegenként, gondosan rögzítve haladtak. A holocén rétegekben cserépedény töredékeket és csiszolt kőeszközöket talált. A pleisztocén rétegekből kerültek elő a keresett, paleolit kőeszközök, összesen 40 darab.
A talált leletek indokolták az ásatás folytatását, amelyet október 18-tól december 3-ig folytatott. A számos kőeszköz megtalálásán kívül a legfontosabb felfedezése volt a főfolyosó hátsó részén talált, pleisztocén kultúrréteg.
bélyegkép|262px|balra|A Szeleta-barlangban lévő, Herman Ottó emlékét őrző emléktábla
Mivel Magyarországon nem volt leletanyag, amellyel össze lehetett volna hasonlítani, 1908 februárjában az összegyűjtött anyaggal Kadić Ottokár Bécsbe utazott, ott azonban kellemetlen meglepetés érte. Hugo Obermaier a különösen szépen megmunkált, babérlevél alakú hegyek valódiságát kétségbe vonta, ugyanis a kőeszközökről hiányzott a máshonnan előkerült leleteken található patina, úgy néztek ki, mintha nemrég készítették volna őket. Azonban a leletek többségéről, kétséget kizáróan elismerte, hogy eredetiek.
Az ásatásokat 1909 tavaszáig folytatták a földtani intézet költségén, amely addig 4000 korona volt és ekkor az intézet a kutatást befejezettnek tekintette. Azonban az addigi munkák során főleg a felső rétegeket kutatták át és ezért megnyerte a Miskolci Múzeum vezetőségét az ásatás anyagi támogatására. A földtani intézeti, hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott folyamatosan a helyszínen tartózkodni és ezért 1909 tavaszán felkérte Hillebrand Jenőt munkatársnak, aki ezt elvállalta, és még ebben az évben részt is vett az ásatásokon. Az ásatás során elérték a barlang fenekét 12,5 méter mélységben, így már rendelkezésükre állt a barlangi üledéknek a teljes rétegsora.
A 130 000 évtől 20 000 évig folyamatos fejlődést mutató bábonyi és szeleta típusú leletegyüttesnek, illetve a többi, őskőkorszaki kultúra jelenlétének köszönhetően az egyik legjelentősebb, őstörténeti nevezetessége Európának.
Kutatástörténet bélyegkép|262px|A Szeleta-barlang belseje
Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban már említették, hogy a tervszerű magyarországi barlangkutatások csak 20 éves múltra tekintenek vissza. Az első átgondolt barlangkutatást Herman Ottó kezdeményezésére Kadić Ottokár végezte a Miskolc melletti Szeleta-barlangban. A Jankovich-barlangban sikerült a magyarországi solutréi kultúra kialakulásának egy új fázisát kimutatni, amely a Szeleta-barlang proto-solutréi és a Szeleta-barlang legfelsőbb rétegéből előkerült klasszikus solutréi formákat áthidalja. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában lévő, A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről című tanulmányban leírták, hogy főleg tudományos szempontból váltak híressé a Bükk hegység barlangjai. Vannak azonban a Bükk hegységnek olyan barlangjai is, amelyek idegenforgalmi és közgazdasági szempontból is fontosak. Ezek: a Szeleta-barlang, a Herman Ottó-barlang, a Kecske-lyuk, a Büdös-pest, az Anna-barlang és a Szent István-barlang.
Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben már szó van arról, hogy Hámor határában, a Szeleta-tető alatt van a Szeleta-barlang bejárata. Nem látványos barlang, de tudományos és tudománytörténeti szempontból nagyon nevezetes, mert ez volt Magyarországon az első olyan hely, ahol módszeresen összegyűjtötték az ősember biztos nyomainak érdekes anyagát, kultúrájára vonatkozó tárgyakat. Az ismertetést 5 publikáció alapján írták. (A Szeleta-barlang közelében helyezkedik el a Büdös-pest.) Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben megismételték a könyv 1931. évi kiadásának Szeleta-barlangot tárgyaló részeit.
Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent, Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem. Az 1941-ben napvilágot látott Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban leírják, hogy a Szeleta barlang (Bükk hegység) Lillafüred közelében, a Szeleta-tető alatt helyezkedik el. A magyarországi ősember egyik leggazdagabb lelőhelye. Ásatásait 1906-ban kezdték el, de csak az első világháború után fejezték be. A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba, a Borsodi Miskolci Múzeumba és a Magyar Királyi Földtani Intézetbe kerültek. A barlang előcsarnoka 20 m hosszú, 15 m széles és 8 m magas. Ebből nyílik egy 40 m és egy 30 m hosszú folyosó.
bélyegkép|262px|balra|Kilátás a Szeleta-barlang bejáratának közeléből
Az Országjárás 1942. évi évfolyamában megírják, hogy a Bükk hegység egyik nevezetes barlangja, amely Lillafüreden található. 1951-ben régészeti védelem alá helyezték. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján a hegység más barlangjaira is jellemző eszközkészítő ipart 1953 óta a nemzetközi szakirodalom szeleta-kultúrának nevezi. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Szeleta-barlangban. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Szeleta-barlang.
Az 1966-ban Vértes László újabb rétegfeltárásokatVértes László: Munkaértekezlet a Szeleta-kultúra kérdéseiről (1966) végzett, az A-szelvényt a A/6 négyszögben; a B-szelvényt az E/64, 59, 51; B/43—44 vonalban .
bélyegkép|262px|A Szeleta-barlang Bekey Imre Gábor fényképén
Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben lévő, miskolci barlang Szeleta-barlang néven. A barlangnévmutatóban felsoroltak 95 kiadványt, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Szeleta-barlang néven.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő, Gábori Miklós által írt összefoglalásban közölték, hogy fiatalabb a Büdös-pest kultúrrétegének dátuma, mint amilyet a Szeleta-barlang alsó kultúrrétegéből kaptak. A Vértes László által végzett új rétegtisztázó ásatásoknak leginkább a magyarországi barlangi üledékek vizsgálata volt a céljuk (Lais-módszer), és az egyes rétegek időrendi besorolását nagyon segítette pl. a Szeleta-barlang rétegsorának vizsgálata. A barlangnak két kultúrrétege van, amelyek közt nagyon vastag és régészetileg meddő a rétegkitöltés. Az alsó réteg ipara korai szeletien, a felső rétegé fejlett szeletien, és köztük folyamatos a fejlődés. Ma úgy látszik, hogy valószínűleg moustérien volt az alsó kultúrréteg alatt. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, régészetileg kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Bükk hegység lelőhelyei közé sorolt Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szeleta Cave a barlang neve.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése. 25 állatfaj lett meghatározva a barlangból. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölték a térképet, amelyen Szeleta a barlang neve. Az 1978. évi Karszt és Barlangban lévő és Jánossy Dénes által írt megemlékezés szerint úgy tűnt, hogy a nagyméretű, feltűnő bükki barlangok (pl. a Szeleta-barlang), melyeket Vértes László szalonbarlangoknak nevezett, kimerítették anyagszolgáltatásukkal a hegység nagy, szenzációs leleteit.
bélyegkép|262px|balra|A Szeleta-barlang előcsarnokában kiásott próbagödör falának szelvénye (1910)