thumb|250px|Önarcképe 1974 tájáról Breznay József (Budapest, 1916. szeptember 20. – Budapest, 2012. február 18.) magyar festőművész.
Életpályája Tanulmányai 1934-től 1939-ig a Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei a realista szemléletet képviselői: Karlovszky Bertalan, Benkhard Ágost, Burghardt Rezső. Nagy hatással volt festészetére Szőnyi István. 1938–39-ben Szőnyi István tanársegédje. Színei kivilágosodtak, ábrázolásmódja könnyedebb lett, a nagybányai festői hatások alapján indult el.
Pályakezdése Kétszer nyerte meg a főiskola egyik akkori legnagyobb kitüntetését, a Római ösztöndíjat, 1939-ben és 1941-ben. A harmadik alkalommal ugyan londoni ösztöndíjat nyert, 1947-ben, de adminisztrációs okokból rómaira változtatták. Pályakezdését több tragédia kísérte. Még Rómában érte a hír, hogy meghalt édesanyja 1941-ben, illetve a háborúban meghalt a testvére és az első felesége. A háború alatt, amikor volt rá lehetősége, festette a félig bedeszkázott ablakú szobában feleségét; színei sötétebb tónusra váltottak. A háború után több képén is a romos Budapest jelenik meg. Rómában festett képeit a Fókusz Galériában állította ki közös kiállítás keretében, 1946-ban.
Viruló család Breznay József első felesége Bonda Eugénia volt, aki 1944-ben tragikus körülmények között meghalt. 1945-ben Molnár Éva lett a felesége, akitől két gyermeke született. 1952-ben a sors megint özveggyé tette a művészt. 1954-ben megismerte és házasságot kötött Gánóczy Máriával, aki hét gyermeket szült neki. Ebben az időszakban a családot választotta festészete témájául. Részt vett az ötvenes évek szocialista realizmus művészeti mozgalmában. Mácsai Istvánnal közösen festette meg a nagyméretű Aratósztrájkot. Ebbe az irányzatba is inkább az oldott realista szemléletet vitte bele, azonban 1957 után festészete gyökeresen megváltozott. Az 1956-os forradalom utáni politikai enyhülésben kitartóan kérvényezte útlevélét, és amikor megkapta, Párizsba utazott. Vele tartott Scholz Erik, Iván Szilárd, Szentgyörgyi Kornél. Párizsban kiállított a Barbizon Galériában. Felesége is kiutazott, és megörökítette, filmezte párizsi mindennapjait, ahogy a Szajna-parton festett, illetve találkozott Csernus Tiborral, Katival, Victor Vasarelyvel.
A művészeti közéletben Amikor a magyarországi festő szakosztály titkárát nem nyílt, hanem titkos szavazással lehetett megválasztani, akkor Breznay Józsefet választották meg. Mivel Breznay visszautasította az akkori megélhetést megkönnyítő párttagságot, ezért nemcsak sok pártolója volt a művészek körében, de sok ellensége is, akik az államot feltétel nélkül támogató párttagok voltak. Az ő személyes harcai révén vették be a festő szakosztályba Kassák Lajost, Korniss Dezsőt, illetve jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a művészek jólétét biztosítsa, és vezetése alatt vált rendszeressé az ún. kétmilliós vásárlás. (Mely a festő szakosztály országos kiállítása alkalmával bizottság döntése alapján az állam festményeket vásárolt múzeumai és minisztériumai számára.)
Külföldi pályafutása Az ideológiáktól áthatott magyarországi művészeti közélet miatt Breznay érdeklődése mindinkább a külföld felé fordult, és egészen haláláig aktív kapcsolatot tartott fenn Olaszország és Németország galériásaival illetve megrendelőivel. Az 1970-es évek festői korszakát Aszalós Endre művészettörténész poétikus realizmusnak nevezte. Olaszországban úgy tekintettek rá, mint a magyar posztimpresszionizmus egyik képviselőjére. Németországban mint kiváló portréfestő vált ismertté.
Fontosabb egyéni kiállításai 1946 Fókusz Galéria 1948 Művész Galéria (Tallós Ilona és M. Kemény Judit társaságában) 1953 Fényes Adolf Terem 1961 Csók Galéria (Gánóczy Mária társaságában) 1962 Galerie Barbizon Párizs, Franciaország 1963 Galerie L’Indifférent, Lyon Franciaország 1964 Malkasten Kunstverein, Düsseldorf, Németország 1965 Kunstkabinett, Hannover 1966 Künstlerkreis, Marburg 1969 Kunsthallen, Uppsala Svédország 1970 Kunstverein, Lingen 1971 Galerie Pfeiffer, Brüsszel, Belgium * Galerie Glaub Köln 1972 Galerie Orenje, Gent Belgium * Galerie Goltz München * Műcsarnok, Budapest 1973 Galleria Antelami, Párma Olaszország 1974 Galleria l’Ascendente, Milano 1975 Városi Galéria Würzburg * Galerie A. Vynecke van Eyck, Gent 1977 Galleria Mariani, Párma * Club Amici dell’Arte, Ferrara 1978 Galleria Romana, Milánó 1979 Galleria Leonessa, Brescia * Galleria San Andrea, Párma (1983, 1990) 1981 Szőnyi Terem, Miskolc 1981 Portomaggiore, Italia 1982 Műcsarnok (katalógus), Budapest * Gallery Park, Witten (1984) 1985 Városi Galéria Hattingen, Németország 1988 Galerie am Gewölbe, Tübingen, Németország 1996 Collegium Budapest, Budapest 1997 Galerie Marceau, Párizs 1998 Szőnyi István Múzeum, Zebegény 2000 Galleria Duomo, Milánó 2001 Liberia Felltrinelli, Milánó 2002 La Rotonde, Párizs 2003 Galéria Mélange, Budapest 2006 Olof Palme Millenniumi Szalon, Budapest
Közös kiállításai 1936 Műcsarnok, Budapest 1940 Collegium Hungaricum, Róma 1941 Accademia d’Ungheria, Róma 1941 Artisti ungheresi, Padova, Olaszország 1942 Szinyei Nemzeti Szalon, Budapest 1943 Magyar Festők Szalonja, Budapest 1945 Magyar festők, Budapest 1947 Accademia d’Ungheria, Róma 1950 Műcsarnok, XI. Nemzetközi Festészeti Mustra, Budapest 1957 Musée Municipal d’Art Moderne, XV. Salon Populiste, Párizs 1958 Salon d’Automne, Institute pour la Culture Internacionale, Párizs 1960 71. Société des Artistes independants, Párizs 1960 IV. Salon international de la peinture, Vichy, Franciaország 1960 XI. Salon international de la peinture, Deauville, Franciaország 1961 Musee Rath, Genf 1961 Gallery Guggenheim, London 1961 XII. Salon international de la peinture, Deauville 1964 80. Mostra Société des artistes indépendants, Párizs 1964 80. Conseil Européen d’Art et Estéthique, Brüsszel 1968 Museum Folkwang, Essen, Németország 1971 XX. Biennale di pittura, Palazzo Strozzi, Firenze 1971 IV. International Exhibition of painting, Szc(z)eczin, Lengyelország 1975 Galleria Il Crocicchio, Bologna 1975 Ungarischen Malerei heute, Berlin 1976 Exposición internacional de pintura, Madrid 1977 Salon international de la peinture, Monte-Carlo, Franciaország 1978 Műcsarnok, Budapest 1979 Société des Artistes independantes, Párizs 1979 Teveli bemutató, Tengelic, Magyarország 1980-85 Hatvani bemutató, Szeged
Köztéri munkái 1941 Mezőkovácsháza freskó Bonda Eugénia festőművésznővel 1954 Komló Beloiannisz gyár, szekkó Berente freskó Breznay Gábor és Breznay András festőművészekkel
Művei közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria Szolnoki Damjanich János Múzeum Iparművészeti Múzeum Lingeni Színház Herendi Porcelángyár Museum City of Mobile (Alabama, USA)
Díjai, elismerései 1937 Rotary Club 1939 Magyar Képzőművészeti Főiskola, aranyérem 1939–1941, 1947 Római Magyar Akadémia ösztöndíja 1942 Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonjának Nemes Marcell-díja 1943 Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonjának Wolfner Gyula-díja 1953 Munkácsy-díj 1958 Csók István-érem 1962 Grand Prix, akt kategória, Deauville 1964 Conseil Européen d’Art et Estéthique bronzérem 1976 Munka Érdemrend ezüst fokozata 1978 Carrara degli Marmi I. díj 1978 Premio Nazionale, comune di Medesano 1989 Bourbonne les Bains aranyérem 2010 Életműdíj – a magyar festészet napja keretében díjazott minisztériumi kitüntetés
Szakirodalom Aszalós Endre: Breznay József 1982 Mai Magyar Művészet sorozat Breznay József, Műcsarnok 1982 katalógus Breznay József Evolúció 1996 katalógus József Breznay Mostra retrospettiva 1997 katalógus Breznay József festményei köz- és magángyűjteményekben
Portréfilmek MTV 1: Vitray Tamás Csak ülök és mesélek: A Breznay család. 1996. december 25. Hír Tv : Családmese sorozat: Vasarely, az ecsetkirály és a Breznay család 2005. november 25. Ostoros Ágnes: A történetek igazak. Portréfilm Breznay Józsefről, 2007. Bemutató Bem mozi 2008. január
Jegyzetek
Források Aszalós Endre: Breznay József 1982, Mai Magyar Művészet, Képzőművészeti Kiadó A művész weblapja
További információk Művei a Picasán
Breznay József Nemzeti Névtér
Kategória:1916-ban született személyek Kategória:2012-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:Nemes Marcell-díjasok