A hegyesorrú maréna (Coregonus oxyrinchus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj. A természetben önfenntartó állománnyal nem rendelkezik, ezért kihalt fajnak számít.
Előfordulása A hegyesorrú maréna korábban az egész Észak-Európán keresztül megtalálható volt. A Brit-szigeteken, az Északi-tenger déli felén, a Balti-tenger körzetében levő tavakban, az Alpokban és az előhegyek tavaiban is voltak hegyesorrú marénaállományok. A faj természetben megtalálható utolsó egyedét 1940-ben jelentették, és legutóbb 2005-ben hajtottak végre felmérést eredeti élőhelyein, mely vizsgálat nem tudta kimutatni jelenlétüket. A faj mesterségesen fenntartott állományai akvakultúrában Olaszországban és Dániában megtalálhatóak, megőrizve a hegyesorrú marénát az utókor számára.
Megjelenése A hal teste alfajonként változóan többé-kevésbé nyújtott, heringszerű, feje kicsi, orra a tömpétől az erősen meghosszabbodottig változott. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. A hátúszó és a farokúszó között zsírúszó található. Keskeny, alsó állású szája a szem elülső szegélyéig ér. Az első kopoltyúíven 35-44 (többnyire 40), hosszú kopoltyútüske van. Háta a kékesszürkéstől az olajzöldig változott, oldalai és hasoldala ezüstszínűek, kékes és vörhenyes csillogásúak voltak. Orra (különösen a jellegzetesen hegyes orrú formáknál) a sötétkéktől a feketéig változott. Testhossza 25-40 centiméter, legfeljebb 50 centiméter. Az Alpokban 32 centiméterig is megnőhet.
Életmódja E halfaj jellegzetes képviselői az anadrom vándoralakok, amelyek egykor ívás idején nagy tömegben úsztak fel a Rajnán és az Elbán, napjainkra azonban csaknem teljesen eltűntek. Az eltűnés fő okaként a vízenergia hasznosítása és a hajóutak megépítése miatti vízlépcsőknek és vízerőműveknek tudható be, hiszen a faj nem tudott ezeken a mesterséges tárgyakon átkelni és ivóhelyeikre jutni. A helyben maradó alakok, az Odera és Warta folyókban, valamint a Balti-tenger körzetének tavaiban ma a telepítésnek és tenyésztésnek köszönhetően növelhetik állományaikat. Olaszország tavaiban létrejött „keverék” marénaállomány sorsának alakulását befolyásolja a tavak növekvő eutrofizációja is.
A kifejlett példányok nyílt vízi gerincteleneket fogyasztottak.
Szaporodása Az ívási időszaka október - november között volt. A fiatalok a brakkvízbe vándoroltak, ahol zooplanktonnal táplálkoztak.
Jegyzetek
Források
További információk
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 311. Freyhof, J. & C. Schöter, 2005. The houting Coregonus oxyrinchus (L.)(Salmoniformes: Coregonidae), a globally extinct species from the North Sea basin. Journal of Fish Biology 67.3: 713–729.
Internetes leírások a hegyesorrú marénáról
Kategória:Lazacalakúak Kategória:Halfajok Kategória:Európa halai Kategória:Vadon kihalt élőlények