Mitterpacher Lajos (eredetileg Mitterbacher), mitternburgi (Bellye, 1734. augusztus 25. – Pest, 1814. május 24.), római katolikus pap, jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, az agrártudományok hazai úttörője.

Származása, tanulmányai 1734. augusztus 25-én született a ma Horvátországhoz tartozó Bellyén, német eredetű nemesi családban.

A pécsi gimnáziumA mai Nagy Lajos Gimnázium elődje. elvégzése után 1749. október 14-én, Trencsénben lépett be a jezsuita rendbe. 1755-ben a soproni gimnáziumban latint oktatott, majd két évig a bécsi egyetemen felsőbb matematikát hallgatott. 1758-tól a győri gimnáziumban retorikát tanított. 1759-ben ismét Bécsbe küldte a rend, ahol a Pázmány-intézetben, 4 év alatt elvégzett teológiai tanulmányai után doktorátust szerzett és az intézet kormányzója lett. 1761-ben szentelték pappá. (Utolsó fogadalmát 1768-ban tette Bécsben.)

Testvére volt Mitterpacher József egyetemi tanár és feltételezhetően Mitterpacher Dániel Antal államigazgatási hivatalt is viselő egyházi személy, püspök.

Pályafutása 1762 folyamán Batthyány Lajos herceg mellett volt nevelő. 1762-ben a bécsi Theresianumba nevezték ki hitoktatónak, emellett még filozófiát, latin nyelvet és később mezőgazdaságtant is oktatott. Ekkor jegyezte el magát életre szólóan az agrártudománnyal.

A jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után pécsi címzetes monostori apáti rangot nyert. 1774-ben a Nagyszombati Egyetemen megszerezte a bölcsészeti doktorátust is. Később, mikor az egyetemet Nagyszombatról Budára, majd innen Pestre helyezték át, őt bízták meg az agrártudományok és mellette a természetrajz és technológia oktatásával. Ő lett az első, 1785 őszéig létező agrártudományi tanszék, az Oeconomica ruralis vezetője és az agrártudományi oktatás első professzora. A Magyar Királyi Helytartótanács rendelete szerint megszűnt tanszék tárgyait az általános természetrajz és a technológiai oktatás keretébe kellett beilleszteni, s ennek előadásait egészen 1814-ig főként Mitterpacher Lajos tartotta. A tanszéket végül az 1805. évi II. Ratio educationis állította vissza. Ugyancsak előadott a mezőgazdasági tárgyakból az 1784/85-ben, a bölcsészeti kar keretében felállított Mérnöki Intézetben (Institutum Geometrico-Practicum), ugyanis a mérnökhallgatók utolsó évfolyamukon agrártudományt is tanultak. 1790–1791 folyamán a bölcseleti kar dékánja, 1800-1801-ben az egyetem rektora volt.

Tagja volt a bolognai tudományos akadémiának, és az Alsó-Ausztriai Mezőgazdasági Társaságnak, a pesti egyetemen pedig szenior rangot kapott a bölcsészeti kartól.

Sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki. Művei több nyelven is megjelentek, több műve azonban csak kéziratban található a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Tankönyveiben az elavult ugaros gazdálkodás ellen és a terményváltó gazdálkodás bevezetése mellett foglalt állást. A mezőgazdaságtan egész rendszerét az Elementa rei rusticae című háromkötetes nagy munkájában fejtette ki. A talajművelés részletes ismertetése mellett a növénymorfológia, a növénytermesztés, a szőlészet és kertészet mellett az állattenyésztés sőt a gyógyászat is helyet kapott benne, pótlólag kidolgozott 3. kötetében pedig az ipari növények termesztésével és azok feldolgozásával foglalkozik. A mű valójában egyetemi előadásainak részletes leírása volt. Az 1799-ben megjelent Compendium historiae naturalis című könyve az első hazai kiadású egyetemi természetrajzi tankönyv. A mű végén egy ásványtani rész is helyet kapott. Latin, magyar és német tárgymutatót is tartalmaz.

Tanítványai között volt Nagyváthy János is, aki elismeréssel emlékezett meg munkásságáról.

Főbb művei jobbra|bélyegkép|Mellszobra a Városligetben jobbra|bélyegkép|Rövid oktatás a' szölö miveléséröl és bor, pálinka, és etzet készittetéséröl..., 1815 Adumbratio notionum oeconomicarum. Vindoboane, 1773 Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel. Wien, 1774, 1789 Sätze aus der Naturgeschichte der Pflanzen, des Acker- und Weinbaues. Wien, 1775 Sätze aus dem Baue der Farbekräuter, des Wald-, Wein- und Gartenbaues. Wien, 1776 Introductio in physicam historiam plantarum. Buda, 1777 Sätze aus der Naturgeschichte der Thiere, und aus der Sammtlichen Viehzucht. Wien, 1778 Anfangsgründe der physicalischen Astronomie. Bécs, 1781 Elementa rei rusticae in usum academiarum regni Hungariae conscripta. Budae, 1779-1794. I-III. kötet, 1816 Abhandlung vom Leinbau. Wien, 1788 Unterricht vom Lein- und Hanfbau für Landleute. Wien, 1788 Physikalische Erdbeschreibung. Milano, 1789 A len és a kender műveléséről való oktatás a mezei embernek hasznára. Bécs, 1789 Technologia oeconomica. Budae, 1794 Primae lineae historiae naturalis (gimnáziumi tankönyv) Budae, 1795 Opera Oeconomica. Budae, 1794 Compendium historiae naturalis (egyetemi tankönyv) Budae, 1799 Praelectiones technologicae. Budae, 1800 Rövid oktatás a szölö miveléséről és bor, pálinka, és etzet készíttetéséről. Buda, 1815 Unterricht über die Maulbeerbaum und Seidenraupenzucht zum Gebrauche der Landschulen. Ofen, 1805 (Magyarul: Buda, 1823) A szederjfa és a selyembogár neveléséről szóló oktatás (Magyarra ford.: Spécz Antal) Pest, 1805 Oktatás a pamuktermesztésről. Buda, 1810 Summarium tractatus de vitis cultura et arte parandi vinum, crematum et acetum. Budae, 1813 (Magyar, német, szlovák, szerb, rumén, román nyelven is: Budae, 1815–1823 között) Auszug aus Chaptal's, Rozier's, Parmentier's und Dussieux's Abhandlungen über den Bau des Weinstocks und über die Kunst: Wein, Branntwein und Essig zu bereiten. Ofen, 1814 Rövid oktatás a' szölö miveléséröl és bor, pálinka, és etzet készittetéséröl, mellyet Chaptal, Rozier, Parmentier és Dussieux frantzia irók utmutatása szerént készitett Mitterpacher Lajos apátur, magyarra forditott Pósfai János. Budán, 1815 Opera oeconomica. Lipsiae, 1815

Emlékezete

Budapest XIV. kerületében, a Városligetben, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnál mellszobrot állítottak tiszteletére.

Megjegyzések

Források Magyar életrajzi lexikon Magyar mezőgazdasági panteon Pauer Tivadar: Egyetemünk rektorai és kancellárjai. Pest, 1856 Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára Mitterpacher Lajos In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1962 Magyar katolikus lexikon

Irodalom

Pauler Tivadar: A budapesti m. kir.Tudományegyetem története, Budapest, 1880. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története, I-II. kötet, Budapest, 1899. Pinzger Ferenc: P. Mitterpacher Lajos. Száz jezsuita arcél I. Budapest, 1941. 538-546. oldal Rapaics Rajmund: A magyar biológia története. Budapest, 1953.

Kategória:Magyar mezőgazdászok Kategória:Magyar rektorok Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:1734-ben született személyek Kategória:1814-ben elhunyt személyek