Medgyes ostromát Szapolyai János és I. (Habsburg) Ferdinánd magyar és szász hívei indították, a moldvai és havasalföldi vajda segítségével Lodovico Gritti olasz kereskedő, bankár, Magyarország kormányzója ellen, aki a szeben vármegyei Medgyes várába zárkózott be a zsoldosaival.
Gritti 1529-ben ajánlotta fel szolgálatait Szapolyainak, aki ezért jutalmul rengeteg címmel ruházta fel, és kormányzóvá nevezte ki. Gritti vagyonosabb ember lévén nagyobb tekintélyre tett szert Magyarországon, mint Szapolyai, és a nagyravágyó politikus önálló útra lépett. Ugyanakkor próbált a Habsburgok felé is közeledni, amit Szapolyai kiismert, de minthogy Gritti Pargali Ibrahim nagyvezír barátja és kegyence volt, nem léphetett fel ellene nyíltan, mert különben elvesztené I. Szulejmán szultán támogatását, ugyanis tőle függött, hogy megállja-e a helyét Ferdinánddal szemben a magyar trónért vívott harcban.
Gritti önkényeskedése sokkolta Szapolyai és Ferdinánd híveit is egyaránt, a főbb magyar vezetők között pedig elégedetlenséget és féltékenységet szült (mint rendesen), hogy jelentős jövedelemmel bíró állami vagyont, így a királyi várak és sóbányák hasznát is rábízta Szapolyai. Gritti nem ismert korlátokat, ha ellenségeit félre akarta állítani. Szapolyainak már létkérdése volt Gritti eltávolítása, így amikor az meggyilkolta Czibak Imre váradi püspököt, akkor Erdélyben, a háború alatt először és egyben utoljára, eddig példátlan módon a két tábor hívei Majláth István vezetésével összefogtak, és a Medgyesen székelő Grittit fiaival együtt beszorították. Az eredetileg segítségre küldött moldvai sereg is az ellenséghez csatlakozott, és Gritti végzete beteljesült.
Szulejmán nem büntette meg Szapolyait, mert régóta gyanakodott arra, hogy Gritti Konstantinápolyból Velencébe titkos jelentéseket küld a dózse kormányának. Szapolyai javára volt, hogy az 1530-as évek közepétől megromlott a porta és a tengeri köztársaság viszonya, s alig három évvel Medgyes ostroma után háború robbant ki a két hatalom között.
Pargali nagyvezírt is kivégezték két év múlva, Szulejmán pedig elengedte Szapolyainak a Medgyesen történteket, ami Bécsnek rendkívül rosszul jött, mert ekkor minden követ megmozgatott, hogy Szapolyait török támadás állítsa félre.
Előzmények Lodovico Gritti Andrea Gritti velencei dózse balkézről született negyedik fia volt, akit Itáliában neveltettek, de 1508-ban inkább visszament Isztambulba, ahol ékszerkereskedő lett és jó szándékú emberként megnyilvánulva elnyerte az emberek rokonszenvét, sőt még az akkor főkamarásként működő Pargali Ibrahimét is. Pargali, amikor a nagyvezíri tisztbe jutott, felterjesztette a szultán udvarába Grittit.
1529-ben Gritti részt vett abban a hadjáratban, amely Bécs ostrománál kudarcot vallott. Szapolyai, aki Lengyelországból tért vissza, először rendkívül bizalmatlanul fogadta a török segítséget, sőt egyenesen nem is remélte, hogy visszaszoríthatja vele Ferdinándot. Egy dalmát követét, Tranquillus Andronicust küldte a nagyvezírhez és Grittihez is. Gritti 1528-ban Laszky Jeromost, Szapolyai portai követét is fogadta és nyájasságával beférkőzött a bizalmába. Laszky terjesztette Szapolyai elé Grittit, aki úgy gondolta, később hasznossá válhat a számára. Gritti sokat tett annak érdekében, hogy a török diplomácia és haderő egyaránt Szapolyai szolgálatába álljon és Andronicus megnyugtató válaszokat küldött a királynak. Egy korabeli levélből az olvasható, mégpedig egy Pomasanich Bernardin nevű szerzetestől, hogy Ibrahim szerette volna, ha Szapolyai helyett Gritti ül a királyi székbe.Grittinek ötvenezer arannyal tartozott Pargali, s ha Gritti magyar király lesz, 80 000 arany adót fizet majd a szultánnak, s az összegből a nagyvezír a tartozását leróhattja. [ Kertschmayr H.: Gritti Lajos]. Gritti felterjesztette annak tervét is, hogy Lengyelországot is nyerjék meg Szapolyai támogatására (a törökkel egyformán szövetségben). Mivel I. Zsigmond lengyel király és Litvánia épp háborút viselt III. Vaszilij orosz uralkodóval, hogy kiiktassák az oroszokat, a fekete-tengeri török flotta a tatárokkal lerohanta volna Moszkvát, így a lengyelek felszabadulnak és Ausztria ellen léphetnének hadba.
A török sereg szállítójaként működő Gritti vezette Magyarországon és Csehországban a török irreguláris lovasság (az akindzsik) rabló akcióit, amivel a sereg utánpótlását biztosították. Emiatt már az elején nem volt népszerű a magyarok körében. A Budát a németektől a szultáni sereg elfoglalta és átadta Szapolyainak. Andronicus itt lépett fel Gritti titkáraként és Ibrahim tanácsolta bizalmas barátjának, hogy törekedjen minél nagyobb tekintélyre szert tenni az országban. Gritti már az első alkalomkor elnyerte Szapolyai kegyeit, mert a Szent Koronát ő maga juttatta vissza. Gritti felügyelte ugyanakkor a Szapolyai számára kirendelt török katonaságot, ami viszont a várost sarcolta.
Gritti már 1529-ben átvette a pénzügyeket és jelentős pénzeket húzott ki a maga részére a királyi kincstárból. Szapolyai helyzetén annyira rontott, hogy anyagilag is a törökök támogatására szorult, nem csupán katonailag. Befolyása nőttön-nőtt Magyarországon, de Szapolyai egyelőre még nem látta át, hogy a rovására megy mindez. Ámde ha látta is volna, a körülmények miatt nem tehetett semmit, hiszen még székhelyén is törökök álltak fegyverben. A Bécs alól visszavonuló szultán további csapatokat hagyott hátra Budán, ezek száma még 1530-ban nőtt és ezek verték vissza a támadó Wilhelm von Roggendorf osztrák, német, cseh és spanyol erőit a főváros alól. Szolgálataiért Máramaros vármegye főispánjává nevezték ki és a várakat és sóbányákat is kezelte. Szapolyai országgyűlést is összehívott, ahol Gritti kemény eszközökkel lépett föl az elmaradók ellen. 1531 márciusában már kormányzói minőségben tért vissza a török fővárosba. Helyettesének Nádasdy Tamást tette meg, aki mindenben az ő utasításai szerint járt el.
Gritti mint kormányzó jobbra|bélyegkép|240px|Gritti Lajos Magyarország kormányzója A magyar nemesség jelentékeny hányadában több ok miatt is visszatetszést váltott ki Gritti személye és politikája. 1526 után a magyarok jelentős hányada határozottan elutasította idegen, főleg német uralkodó választását és minden idegen tisztségviselőtől meg akart szabadulni, noha sokuknak nem volt közük az ország romlásához, ahogyan azt az elégedetlenkedők néhányan állították.A mohácsi vész után is a budai nép a németek ellen hangolódott, a németeket okolva II. Lajos seregének kudarcáért Mohácsnál. Különösen nagy féltékenységre adott okot Gritti tisztsége és hatalma, ami miatt a főurak rettegtek attól, hogy teljesen háttérbe szorulnak. Mélyen sértette őket, hogy a kormányzói tisztséget olyan személy tölti be, aki törvénytelen születésű és még magyarul sem beszél. Gritti ismert visszaélései is fokozták az iránta érzett mély ellenszenvet. Különösen erős szemrehányásokat tett Czibak püspök a királynak, aki Gritti idegen származásától eltekintve, komolyan aggódott, hogy a kormányzó veszélyes lehet Szapolyaira nézve. Az országnagyok az 1530. december 30-án kiállított hűséglevélben készek lettek volna ellenszegülni a kormányzó személyének, de az egy nappal később véglegesített változat ezt a kitételt nem tartalmazta.
Gritti közvetítőként lépett fel Ferdinánd és Szapolyai között, de az 1531. október 4-én Posenban (Poznań) tartott tárgyalásokon nem tudtak megegyezni, bár Lengyelország és Szászország indítványt tett a béke tényleges megteremtésére, amely helyeslésre talált a jelenlevők részéről. Itt próbált Gritti a Habsburgok felé közeledni első ízben, melyhez Laszkyt is bevonni szándékozott. A lengyeleket is a maga részére kívánván állítani, ennek megfelelően kapcsolatba lépett Stanisław Kosztka ügynökkel, két bajor herceggel, valamint Mikołaj Minkwitz, a szász udvarnál szolgáló lengyel lovaggal. Levélben kérte fel ugyanakkor VII. Kelemen pápát, hogy lépjen fel közvetítőként a felek között.A Ferdinánddal való közösségről korábban már lemondott, mert jövedelmezőnek találta a Szapolyai által nyújtott lehetőségeket.
A poseni tárgyalások után vélvén, hogy kiterjedt hatalommal bír, hozzálátott, hogy néhány ellenfelét félreállítsa az útból. Elsőként az ellenségének számító Ártándy Pált, és testvérét Balázst börtönbe vetette, azzal gyanúsítva őket, hogy összejátsszanak az osztrákokkal. A két foglyot aztán ítélet nélkül kivégezték. Von Roggendorffal egy fegyverszünetet kötött Visegrádon, melyhez nem kérte előzetesen a szultán véleményét, de bízott abban, hogy utólag rááll. Mivel úgy látta, hogy bajor segítői érvényesítik szándékát Bécsben, ezért visszautazott Isztambulba.
A vég kezdete 1533-ban megkötött az Ausztria és az Oszmán Birodalom közötti béke, amelyhez Gritti jelentősen hozzájárult. De a Szapolyai és Ferdinánd közti háború korántsem zárult le, amelyben még mindig közreműködöttek török katonák. De Gritti személye 1534-től már nyilvánvalóvá vált Szapolyai előtt, aki a bajkeverő, e mellé saját hatalmát is veszélyeztető kormányzóval valamiképp le akart számolni. A Habsburgok felé való elkötelezettségéről már semmi kétség nem volt, de Szulejmán előtt is nyilvánvaló lett, hogy Gritti Velencével is konspirál. Közben Perzsia uralkodójával I. Tahmászppal háború tört ki keleten, ezért Ibrahimot keletre rendelték. Míg távol volt, a nagyvezíri feladatokat olyan személyek látták el, akik esküdt ellenségei voltak Grittinek. Gritti egyelőre nem aggódott, mert bízott apja támogatásában és figyelmét a magyarországi eseményekre fordította. Ekkor azonban már Nádasdy is ellene hangolódott, míg egyetlen híve Laszky is éppúgy veszélyben forgott. Gritti azonban most sem aggódott, mivel 4000 fős magánhadsereg állt itt a rendelkezésére. Erdélybe tartó útján Havasalföldön haladt keresztül és katonái kifosztottak mindent, ami az útjukba került. Ezzel Grittinek sikerült maga ellen fordítania VIII. Vlad vajdát is. Grittinek állítólag olyan tervei is voltak, hogy 20 ezer fős török sereggel is bevonul az országba, hogy szétkergesse a Veszprémbe összehívott gyűlést, ami a török elleni védekezésről tárgyalt, más források szerint a királyi hatalomra tört volna. Ez utóbbi verziót Szapolyaiban különösen nagy aggodalmat váltott ki. Mindezt fokozta, hogy a Speyerben tartandó birodalmi gyűlésre is el kívánt menni a kormányzó, ahol várhatóan a Habsburgok támogatását fogja megszerezni, akik alig várták, hogy vele állíthassák majd félre Szapolyait. Vlad vajdának is hasonló félelmei voltak Havasalföldön, mert ott az a hír terjengett, hogy Gritti azt az országot is el akarja foglalni és trónjára Laszkyt ültetni.
Magyarország közelében látszólag Moldva volt az egyetlen állam, ami szilárdan Gritti szövetségesének számított. A magyar és havasalföldi diplomácia ekkor IV. Péter vajda ellenségéhez Lengyelországhoz fordult, amelyet egy Moldva elleni támadásra kívántak sarkalni. Szapolyai uralma már csak azért is veszélyben forgott, mert Gritti önkényuralma miatt sokan pártoltak el Ferdinánd mellé. A magyar lakosság éppúgy gyűlölte a kormányzót mint a nemesek, mert török zsoldosait szerte engedte Erdélyben, akik raboltak és fosztogattak. Legfőbb ellenségének az erdélyi vajda és váradi püspök Czibak Imre számított, aki komolyan átlátta a Grittiben rejlő veszélyt. A királyt állandóan figyelmeztette, hogy Gritti elorozza a királyi jövedelmeket és hatalomra tör. Szapolyai 1534-re kezdte komolyan venni Czibak intését, s mikor bizonyossá vált, hogy Isztambulban már nem áll olyan biztosan, mint korábban, elhatározta, hogy fellép a kormányzó ellen. Gritti nem hátrált meg, mert bízott a moldvai támogatásban. Havasalföldön ráadásul felakasztatott többek közt egy Iliaș nevű bojárt, mert nem az nem akarta támogatni őt, emiatt Vlad már csak az alkalmat leste, hogy mikor vehet revánsot a gyűlölt kormányzón.